„Duero” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Toro - A Spanyol bika |
Esla |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
A '''Duero''' ([[IPA|kiejtése]] [ˈdwɛro]), [[portugál nyelv|portugálul]] '''Douro''' (kiejtése [ˈdoɾu]) [[Spanyolország]] és [[Portugália]] egyik nagy [[folyó]]ja. Nevének eredete a [[latin nyelv|latin]] ''Durius [flumen],'' melynek végső forrása és jelentése vitatott). |
A '''Duero''' ([[IPA|kiejtése]] [ˈdwɛro]), [[portugál nyelv|portugálul]] '''Douro''' (kiejtése [ˈdoɾu]) [[Spanyolország]] és [[Portugália]] egyik nagy [[folyó]]ja. Nevének eredete a [[latin nyelv|latin]] ''Durius [flumen],'' melynek végső forrása és jelentése vitatott). |
||
Spanyolországban ered. Teljes hossza a különböző források szerint 920,<ref>{{MNL|6|818}}</ref> illetve 1092 km.<ref>Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. p. 74.</ref> Középső szakaszán, 106 km hosszan [[Portugália]] és [[Spanyolország]] határvize. |
Spanyolországban ered. Teljes hossza a különböző források szerint 920,<ref>{{MNL|6|818}}</ref> illetve 1092 km.<ref>Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. p. 74.</ref> Középső szakaszán, 106 km hosszan [[Portugália]] és [[Spanyolország]] határvize. A spanyol szakaszon jelentős baloldali mellékvize a 250 km hosszú [[Esla]]. A Duero az [[Ibériai-félsziget]] legnagyobb vízgyűjtőjű folyója: teljes vízgyűjtő területe 97 000 km² (ebből 79 000 km² spanyol területen) Vízjárása a [[mediterrán éghajlat]]ra jellemző szélsőséges csapadékeloszlás (száraz nyár, esős ősz–tél) miatt igen egyenlőtlen: tavaszi (március–április) árvízzel és nyár végi (augusztus–szeptember) kisvízzel. |
||
Forrása közelében az Északi-[[Mezeta]] hullámos [[tönkfelszín]]ének kopár [[mészkő (kőzet)|mészkőtáblái]] közt lapos völgyben folyik, a fennsík nyugati peremén, az [[Észak-Portugál-fennsík]]on azonban hirtelen fölső szakasz jellegűvé válik, és az [[agyagpala|agyagpalába]] mélyen bevágódó, meredek falú, zuhatagos völgyben küzdi le a nagy szintkülönbséget. A parti síksághoz közelítve a völgy teraszossá válik, majd szétterül, és a folyó [[Porto|Portónál]], [[tölcsértorkolat]]tal ömlik az [[Atlanti-óceán]]ba. A zuhatagok miatt csak az alsó, mintegy száz kilométeres szakasza hajózható. Észak-Portugália „ütőerének” is nevezik – egyrészt a völgy gazdasági jelentősége, másrészt közlekedési útvonal jellege okán. |
Forrása közelében az Északi-[[Mezeta]] hullámos [[tönkfelszín]]ének kopár [[mészkő (kőzet)|mészkőtáblái]] közt lapos völgyben folyik, a fennsík nyugati peremén, az [[Észak-Portugál-fennsík]]on azonban hirtelen fölső szakasz jellegűvé válik, és az [[agyagpala|agyagpalába]] mélyen bevágódó, meredek falú, zuhatagos völgyben küzdi le a nagy szintkülönbséget. A parti síksághoz közelítve a völgy teraszossá válik, majd szétterül, és a folyó [[Porto|Portónál]], [[tölcsértorkolat]]tal ömlik az [[Atlanti-óceán]]ba. A zuhatagok miatt csak az alsó, mintegy száz kilométeres szakasza hajózható. Észak-Portugália „ütőerének” is nevezik – egyrészt a völgy gazdasági jelentősége, másrészt közlekedési útvonal jellege okán. |
||
| 34. sor: | 34. sor: | ||
* Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. 575 p. |
* Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. 575 p. |
||
* John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963-8475-28-5 |
* John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963-8475-28-5 |
||
* {{Pnl}} |
|||
* {{MNL|6|818–819}} |
* {{MNL|6|818–819}} |
||
A lap 2012. október 8., 09:00-kori változata
A Duero (kiejtése [ˈdwɛro]), portugálul Douro (kiejtése [ˈdoɾu]) Spanyolország és Portugália egyik nagy folyója. Nevének eredete a latin Durius [flumen], melynek végső forrása és jelentése vitatott).
Spanyolországban ered. Teljes hossza a különböző források szerint 920,[1] illetve 1092 km.[2] Középső szakaszán, 106 km hosszan Portugália és Spanyolország határvize. A spanyol szakaszon jelentős baloldali mellékvize a 250 km hosszú Esla. A Duero az Ibériai-félsziget legnagyobb vízgyűjtőjű folyója: teljes vízgyűjtő területe 97 000 km² (ebből 79 000 km² spanyol területen) Vízjárása a mediterrán éghajlatra jellemző szélsőséges csapadékeloszlás (száraz nyár, esős ősz–tél) miatt igen egyenlőtlen: tavaszi (március–április) árvízzel és nyár végi (augusztus–szeptember) kisvízzel.
Forrása közelében az Északi-Mezeta hullámos tönkfelszínének kopár mészkőtáblái közt lapos völgyben folyik, a fennsík nyugati peremén, az Észak-Portugál-fennsíkon azonban hirtelen fölső szakasz jellegűvé válik, és az agyagpalába mélyen bevágódó, meredek falú, zuhatagos völgyben küzdi le a nagy szintkülönbséget. A parti síksághoz közelítve a völgy teraszossá válik, majd szétterül, és a folyó Portónál, tölcsértorkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. A zuhatagok miatt csak az alsó, mintegy száz kilométeres szakasza hajózható. Észak-Portugália „ütőerének” is nevezik – egyrészt a völgy gazdasági jelentősége, másrészt közlekedési útvonal jellege okán.
Legfontosabb mellékfolyói:
A Dourótól északra az Észak-Portugál-fennsík Tras-on-Montesnek nevezett, magasabb részét (legmagasabb pontja, a Marão 1415 m magas) találjuk, délre pedig a Kasztíliai-választóhegység keleti nyúlványait a Serra da Estrela (Sierra da Estrela) 2000 m-t is elérő csúcsaival.
Gazdasági jelentősége
A 16/17. század fordulója óta a Douro völgyében termő szőlőből készítik a híres portói bort. A Douro borvidék Portótól mintegy 70 km-re kezdődik, és a spanyol határig tart. A határ spanyol oldalán a bortermő terület Toro borvidék néven folytatódik.
A folyó zuhatagos szakaszán (a spanyolországi Zamora városa alatt) a folyón több víztározót (a legnagyobb, az Esla-tározó 1200 millió m³ víz befogadására alkalmas), illetve vízierőművet is kialakítottak. Itt van Portugália két legnagyobb teljesítményű vízierőműve:
- Miranba – 177 MW,
- Picote – 180 MW
Jegyzetek
- ↑ Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 818. o. ISBN 963-85773-2-0
- ↑ Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. p. 74.
Források
- Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. 575 p.
- John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963-8475-28-5
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 818–819. o. ISBN 963-85773-2-0
Egyéb információk
