„Burleszk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.3) (Bot: következő hozzáadása: ar, bg, ca, cs, da, de, es, fa, fi, fr, he, hi, it, ja, ko, nl, nn, no, pl, pt, ru, sv, tr, uk |
a szó eredete |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''burleszk''' vagy burlesque az [[Olasz nyelv|olasz]] ''burla'' („tréfa, móka”) szóból származik többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában– egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Max fivérek). |
A '''burleszk''' vagy burlesque az [[Olasz nyelv|olasz]] ''burla'' („tréfa, móka”) szóból származik többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában– egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Max fivérek). |
||
==A szó eredete== |
|||
| ⚫ | |||
A 'gúnyolódás, tréfa; bohózat' jelentésű [[olasz nyelv|olasz]] ''burlesco'' szó a [[magyar nyelv]]ben a 18. század vége óta ismert, legkorábbi előfordulását [[Kazinczy Ferenc]] levelezésében találni.{{refhely|Büky 2011}} Kazinczy 1788-89 körül a [[Magyar Museum]] lapjain is használta, még ''burlesque'' alakban, a [[Barczafalvi Szabó Dávid]] ''Szigvart klastromi története'' című művéről ([[Johann Martin Miller]] ''Siegwart, eine Klostergeschichte'' című regényének magyarításáról) írott recenziójában.{{refhely|Kazinczy 1790}} |
|||
==Jegyzetek== |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
==Források== |
|||
*{{hely|Büky 2011}} {{cite journal |author=Büky László |year=2011 |month=október |title="Piktoreszk" helyesírás |journal=Édes Anyanyelvünk |volume=XXXIII |issue=4 |pages=8 |doi= |id= |url=http://edesanyanyelvunk.anyanyelvapolo.hu/pdf/ea1110.pdf |format=PDF |accessdate=2011-12-07 }} |
|||
*{{hely|Kazinczy 1790}} {{cite journal |author=Kazinczy Ferenc |year=1788-1789 / megj. 1790 |title=Szigvart klastromi története. Fordítódott németből magyarra Bartzafalvi Szabó Dávid által |journal=Magyar Museum |volume=I |issue=2 |pages=178-187 |url=http://fulltext.lib.unideb.hu/journals/bin/tibi.cgi?fi=mmuseum&ev=1788-1789-02&sz=%202.%20Negyed |accessdate=2011-12-07 }} |
|||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Film]] |
[[Kategória:Film]] |
||
A lap 2011. december 7., 02:05-kori változata
A burleszk vagy burlesque az olasz burla („tréfa, móka”) szóból származik többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában– egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Max fivérek).
A szó eredete
A 'gúnyolódás, tréfa; bohózat' jelentésű olasz burlesco szó a magyar nyelvben a 18. század vége óta ismert, legkorábbi előfordulását Kazinczy Ferenc levelezésében találni.[1] Kazinczy 1788-89 körül a Magyar Museum lapjain is használta, még burlesque alakban, a Barczafalvi Szabó Dávid Szigvart klastromi története című művéről (Johann Martin Miller Siegwart, eine Klostergeschichte című regényének magyarításáról) írott recenziójában.[2]
Jegyzetek
Források
- ↑ Büky 2011: Büky László (2011. október). „"Piktoreszk" helyesírás” (PDF). Édes Anyanyelvünk XXXIII (4), 8. o. (Hozzáférés: 2011. december 7.)
- ↑ Kazinczy 1790: Kazinczy Ferenc (1788-1789 / megj. 1790). „Szigvart klastromi története. Fordítódott németből magyarra Bartzafalvi Szabó Dávid által”. Magyar Museum I (2), 178-187. o. (Hozzáférés: 2011. december 7.)
