Puhó

Puhó (Púchov)
A városi múzeum.
Puhó címere Puhó címere Puhó zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Trencséni
Járás	Puhói
Rang	város
Első írásos említés	1243
Polgármester	Marián Michalec
Irányítószám	020 01
Körzethívószám	042
Forgalmi rendszám	PU
Testvérvárosok	Lista Omszk Hlinsko Ópazova Babrujszk Bila Cerkva
Népesség
Teljes népesség	17 068 fő (2022)
Népsűrűség	449 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	300 m
Terület	41,50 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 07′ 12″, k. h. 18° 19′ 50″49.12, 18.330555555556
Puhó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Puhó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Puhó (szlovákul Púchov, németül Puchau) város Szlovákiában, a Trencséni kerület Puhói járásának székhelye. 2002-ben 19 200 lakosa volt.

Fekvése

Trencséntől 35 km-re északkeletre, a Vág két partján fekszik. Bélagyertyános, Bezdédfalva, Felsőkocskóc, Hadas, Igricke és Vágormos tartozik hozzá.

Nevének eredete

Először 1332-ben említik Poho néven. Neve szlovák eredetű, és Puchov = "Puch nevű személy birtoka" értelmű.

Története

Már az őskorban lakott hely volt, a puhói kultúra lelőhelye. Az első leleteket a 19. században Hoenning báró fedezte fel a puhói szikla környékén. Az itt megtalált régészeti leletekről kapta a nevét az a kultúra, amely az egész Észak-Szlovákia újkőkori településeit meghatározta. Határában az egyik dombon kvád vár is állott. A mai település keletkezése az 1100 körüli időre tehető amikor emberek költöztek a puhói szikla alatti mezőre. A települést 1243-ban említik először, amikor IV. Béla király egy Puch nevű férfinak birtokot adományoz itt. 1332-ben a pápai tizedjegyzék "Poho" alakban említi. 1409-ben "Pucho" a neve. A lednici uradalom része volt. A15. század végétől a 19. század közepéig a Marczibányi család jelentős szerepet játszott Puhó életében. 1598-ban 51 ház állt a városkában. 1628-ban itt telepítette le Rákóczi György és felesége, Lórántffy Zsuzsanna a fehérhegyi csata után ide menekült cseh testvéreket. 1630-ban Comenius is megfordult itt. 1649-ben Puhó III. Ferdinándtól városi jogokat kapott vásártartási joggal. 1728-ban és 1835-ben megerősítették és kiterjesztették jogait. A vásártartási jog megadásának 350. évfordulóján 1999-ben ismét felújították a város régi vásárait. 1720-ban 33 adózó polgára volt, közülük tizen zsellérek. Kézművesei közül a takácsok voltak a leghíresebbek, akiknek 1761-ben 68 műhelyük működött a városban. A vászonszövés mellett a kékfestés és a fazekasság volt még jelentős. 1784-ben 166 házában 222 családban 1134 lakos élt. 1809-ben a várost a franciák felégették. 1828-ban 128 háza és 1945 lakosa volt, akik mezőgazdaságból, kézművességből éltek. Fejlődésében nagy szerepet játszott a vasút kiépülése a 19. század végén.

Vályi András szerint "PUCHO. Pokova. Elegyes, és népes Mezőváros Trentsén Vármegyében, földes Ura Gr. Königszeg, és Marczibányi Uraság, a’ ki nevezetét is viseli, lakosai leginkább katolikusok, fekszik Pucho, és Vág-vizeknek öszve-folyásánál, kies helyen, Illavához egy, és 1/4, Trentsénhez pedig négy kis mértföldnyire. A’ Város 3 részekre osztatik: régi, és új Város; és Marczibányi Uraságnak birtoka; a’ régi Városnak négy útszáji vagynak, mellyeknek közepén áll a’ Szentegyház, holott a’ vásár is tartani szokott. Az új Város kisebb, ’s itten laknak a’ posztószövők, kiknek munkáik a’ pokovai, v. puchovi posztó által eléggé nevezetesek. Az előtt könyvnyomtató ház is vala itten. Két Ispotállya, Harmintzadgya, és Sóháza is vagyon; földgye termékeny, határja nem nagy, piatza hasznos, kézi munkával is keresetre módgyok van, első osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Puchó, tót m. v., Trencsén vmegyében, a Vágh jobb partján egy kies vidéken. Lakja 1098 kath., 204 ev., 470 zsidó; mind a három felekezetnek van tulajdon szentegyháza. Lakosai igen szorgalmatosok, s vannak köztök számos posztósok, kik a város egy részében külön laknak, s posztóikat egész országban széljel hordják. A puchói cserépedények is emlitést érdemlenek. Továbbá van itt egy Marczibányiakhoz tartozó kastély, 2 ispotály, harminczad, sóház, több urasági épület. Határa nem nagy de hasznos. F. u. egy részének gr. Erdődyné, született Aspermont, más részének pedig Marczibányi család. Országos vásárjai népesek. Ut. p. Trencsén"

1910-ben 1540 lakosából 1035 szlovák, 248 magyar és 238 német volt.

Nevezetességei

• Barokk római katolikus temploma 1940-ben épült a 13. századi templom helyén. Az építéskor meghagyták a régi templomnak a 18. század első harmadában épített barokk hajóját, melyet összépítettek az új templomépülettel.
• Az evangélikus templom 1880-ban épült. Legbecsesebb értéke 1643-ban ismeretlen mester által készített reneszánsz oltára.
• Rákóczi-kastély
• A megyeháza épületét a 18. század végén Marczibányi Imre építtette. Ma ebben működik a városi múzeum.
• Felsőkocskóc római katolikus temploma 1771-ben épült a korábbi templom alapjain.
• A Komensky utcai Szűz Mária kápolnát a Marczibányi család építtette 1746-ban.
• A Trencséni utcai kápolna a 19. században épült.
• Nepomuki Szent Jánosnak a Szuabadság téren álló szobta 1733-ban készült barokk stílusban.
• A puhói szikla a városról elnevezett kultúra lelőhelye. A leletek felfedezése Emil Fredrich Johannes Hoenning O´Caroll baró nevéhez fűződik, aki sokáig kutatta a szikla környékét és 1888-ban döntő fontosságú leleteket tárt itt fel. A leletek a korai kőkorszaktól a római korig tartó időszakot ölelték fel és belőlük nemcsak a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeumba, hanem a bécsi és budapesti múzeumokba is jutott. A szikla ma már egészen másképp néz ki, mint a felfedezések idején.

Külső hivatkozások

• Puhó város hivatalos honlapja (szlovák nyelven)
• Puhó cégek (szlovák nyelven)
• Községinfó
• E-obce.sk
• Puhó Szlovákia térképén
• Tourist-channel.sk
• Az FK Púchov labdarúgócsapatának honlapja