„Vörös Csepel” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Források + További információk. |
|||
2. sor: | 2. sor: | ||
==Mondanivaló== |
==Mondanivaló== |
||
Az induló egyrészt a [[magyarország]]i munkásság figyelmét hívja fel nyomorúságos helyzetére: az éhínségre, a jogfosztottságra és a burzsoázia elnyomására. A két világháború közötti [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|szociáldemokrata párti]] politikusokat árulónak bélyegzi. (Az említett politikusokat később, a háború után a szocdemek [[szalámitaktika |leszalámizásának]] részeként üldözték is a kommunisták.) Ezután harcra lázítja a főváros és az egész ország munkásságát a burzsoázia eltaposására |
Az induló egyrészt a [[magyarország]]i munkásság figyelmét hívja fel nyomorúságos helyzetére: az éhínségre, a jogfosztottságra és a burzsoázia elnyomására. A két világháború közötti [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|szociáldemokrata párti]] politikusokat árulónak bélyegzi. (Az említett politikusokat később, a háború után a szocdemek [[szalámitaktika |leszalámizásának]] részeként üldözték is a kommunisták.) Ezután harcra lázítja a főváros és az egész ország munkásságát a burzsoázia eltaposására biztatja. |
||
==Az induló szövege== |
==Az induló szövege== |
A lap 2013. október 27., 20:16-kori változata
A Vörös Csepel egy kommunista induló, amely a munkásságnak (a címben is szereplő csepeliek mellett az angyalföldi és a vidéki munkásságnak is) ad programot. Dallama a német Rote Wedding dallamából való. A zenét Hanns Eisler szerezte, szövegét Hidas Antal írta.
Mondanivaló
Az induló egyrészt a magyarországi munkásság figyelmét hívja fel nyomorúságos helyzetére: az éhínségre, a jogfosztottságra és a burzsoázia elnyomására. A két világháború közötti szociáldemokrata párti politikusokat árulónak bélyegzi. (Az említett politikusokat később, a háború után a szocdemek leszalámizásának részeként üldözték is a kommunisták.) Ezután harcra lázítja a főváros és az egész ország munkásságát a burzsoázia eltaposására biztatja.
Az induló szövege
Vörös Csepel
Még, még, még és még!
A burzsujnak sosem elég.
Láss, láss, láss, már láss,
Sorsod az elpusztulás!
Mert harmada országnak éhengebed,
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend.
A gégédre hurkol statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Propperek, Peyerek.
Vörös Csepel, zúgjon a hangod (más szövegekben: ,,vezesd a harcot"),
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban,
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább!
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!
Rég, rég, rég volt, rég.
A szovjetek emléke ég!
Most, most, most és most,
A burzsoá rendet taposd!
Ha dolgozol, vagy ha nem, egyforma kín,
Elpusztulsz a burzsujok éhbérein,
Grófi földön a gyűlölet nő.
Egy tányér levest odalöttyent eléd,
És szólni, ha mersz, sortüzet küld beléd,
Véres számolás órája jő.
Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!
Tudd, tudd, tudd, hát tudd!
Gyújtják az új háborút.
Vedd, vedd, vedd csak vedd
Kézhez a fegyveredet.
A Szovjetek ellen ha áll a menet,
Hát küldd a pokolba a tisztjeidet,
Fordítsd rájuk a puska csövét!
Hogy vesszen, hogy vesszen a burzsoá rend.
Ez a láng, ez a harc új uralmat teremt,
Dolgozók hatalmát, Szovjetet.
Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább.
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!