„Gemzse” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 37. sor: | 37. sor: | ||
A [[Károlyi család]] ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. [[1827]]-re a gróf [[Károlyi család]] megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek. |
A [[Károlyi család]] ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. [[1827]]-re a gróf [[Károlyi család]] megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek. |
||
=== Népcsoportok === |
|||
[[2001]]-ben a település lakosságának 96%-a [[Magyarok|magyar]], 4%-a [[cigány]] nemzetiségűnek vallotta magát<ref>[http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/15/data/tabhun/4/prnt01_11_0.html A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora]</ref>. |
|||
==Nevezetességei== |
==Nevezetességei== |
||
A lap 2009. július 13., 19:54-kori változata
| Gemzse | |||
 | |||
| A harangtorony | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Kistérség | Vásárosnaményi | ||
| Jogállás | község | ||
| Irányítószám | 4567 | ||
| Körzethívószám | 45 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 833 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 60,29 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,6 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333°N 22.200000°EKoordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333°N 22.200000°E | |||
 Gemzse
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
| |||
| Gemzse weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gemzse témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Gemzse község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi kistérségben.
Fekvése
Az Északkelet-Nyírség középső részén található, Vásárosnaményhoz közel.
Története
Bár neve személynévi eredetű, mégis későn, a XIV. század második felében tűnt fel, az oklevelekben először 1347-ben: Konaki Péter fia István Gemzse felét, "„melyben egy Szent Bertalan tiszteletére fából épült kápolna áll”, más birtokaival együtt eladta 2500 fr-ért Kállai László fiainak. A Kállayak még a század végén is birtokolták.
A Károlyi család itteni birtoklását 1444-ben említik először az oklevelek. A birtoklás jogcímét Károlyi Bertalanné Kölcsei Miklósi Krisztina hozománya adta.
Úgy látszik, ekkor már egy korábban elpusztult falu – Csókatelek – is hozzá tartozott.
A 16. század elején Károlyi István itteni birtokát Perényi Gábornak, Károlyi Lanc László pedig Drágffy Jánosnak adta el, de 1530-ban János király a Ferdinándhoz pártolt Kenderessy László itteni birtokrészét Károlyi Lanc Zsigmondnak adományozta, így a család birtoklása nem szűnt meg.
A 16. század közepén kis népességű hely lehetett, mert 1556-ban 13 tizedfizető háztartása alapján 65-70 lakója volt.
Ibrányi Ferenc alispán itteni birtokrészét a megye segítségével szerezte, ezért a halála után Szabolcs megyére szállott birtokát a közgyűlés határozata szerint a megye nótáriusa kapta meg. Azonban özvegye, Lónyay Katalin még 1628-ban is rendelkezett egy telek felett.
A jogcím az volt, hogy Ibrányi Ferenc feleségének gemzsei jobbágyait nászajándékba kötötte le, és fiúörökös nélkül történt halála után leányai, Tatay Istvánné, Bornemissza Lászlóné Chernel Pálné és a Péchy családbeliek osztoztak ezen az örökségen.
A Károlyi család ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. 1827-re a gróf Károlyi család megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát[2].
Nevezetességei
- A község ék alakú, hajdani piacterén áll a többször felújított, műemlék fa harangtorony, melyet a hajdani toronyépítő jándi paraszt ács Kakuk Imre épített 1789-ben tölgyfából. Jellegzetessége: A környék többi fa harangtornyától különbözik: nincs fenn kerengője. Érdekessége: csak faanyagot használtak hozzá, nemcsak az építéshez, de az összeszereléséhez is.
- 2001. November elsején avatták fel az I. és II. világháború áldozatainak emléket állító, a szatmárcsekei csónak alakú fejfákat idéző emlékművet.
Az emlékmű tölgyfából lett kifaragva, a lábazata terméskő- ide került, az áldozatok nevét tartalmazó márvány emléktábla. Az emlékmű szintén a toronykertben kapott méltó helyet.
Jegyeztek
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora