„Lovasság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Ez ide nem kell, amúgy is van már belőle a megfelelő helyen. |
||
6. sor: | 6. sor: | ||
[[Kép:Borsos Huszár.jpg|bélyegkép|Magyar [[huszár]] az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]]]] |
[[Kép:Borsos Huszár.jpg|bélyegkép|Magyar [[huszár]] az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]]]] |
||
Nagyobb mértékben először az [[Asszíria|asszír]] hadseregben alkalmazták a lovasságot ([[I. e. 9. század]]). |
Nagyobb mértékben először az [[Asszíria|asszír]] hadseregben alkalmazták a lovasságot ([[I. e. 9. század]]). |
||
[[Kép:Gérard Edelinck - The Battle of Four Horsemen (Battle of Anghiari) - Google Art Project.jpg|balra|bélyegkép|300px|Gérard Edelinck: ''Négy lovas csatája'' (''Anghiari csata'' ), metszet, |
[[Kép:Gérard Edelinck - The Battle of Four Horsemen (Battle of Anghiari) - Google Art Project.jpg|balra|bélyegkép|300px|Gérard Edelinck: ''Négy lovas csatája'' (''Anghiari csata'' ), metszet, 1657/1666]] |
||
Az ókori társadalmakban a lovasság másodlagos fegyvernem maradt. A sztyeppei [[nomadizmus|nomád]] népek ([[hunok]], [[magyarok|ősmagyarok]], [[kunok]], [[mongolok]] stb.) fő fegyverneme a [[könnyűlovasság]] volt. Harcmódjuk jellegzetes eleme volt a [[lovasíjászat]]. A [[középkor]]ban a [[feudalizmus|feudális társadalmak]] csaknem kizárólagos fegyverneme a páncélos [[nehézlovasság]] volt, amely közelharcban elsöprő erőt képviselt, azonban manőverezésre alkalmatlan volt. A [[lőfegyver]]ek terjedésével a lovasság szerepe háttérbe szorult, páncélzata csökkent, távolsági fegyvereket kapott és ismét megjelent a nagy manőverező képességű könnyűlovasság ([[huszár]]ok, [[ulánus]]ok stb.) A [[19. század]] második felében, főként az ismétlőfegyverek és a géppuskák bevezetése következtében a lovasság fontossága és használhatósága nagy mértékben csökkent. Feladata egyre inkább már csak a felderítés, üldözés, ellenséges lovasság elleni harc volt. |
Az ókori társadalmakban a lovasság másodlagos fegyvernem maradt. A sztyeppei [[nomadizmus|nomád]] népek ([[hunok]], [[magyarok|ősmagyarok]], [[kunok]], [[mongolok]] stb.) fő fegyverneme a [[könnyűlovasság]] volt. Harcmódjuk jellegzetes eleme volt a [[lovasíjászat]]. A [[középkor]]ban a [[feudalizmus|feudális társadalmak]] csaknem kizárólagos fegyverneme a páncélos [[nehézlovasság]] volt, amely közelharcban elsöprő erőt képviselt, azonban manőverezésre alkalmatlan volt. A [[lőfegyver]]ek terjedésével a lovasság szerepe háttérbe szorult, páncélzata csökkent, távolsági fegyvereket kapott és ismét megjelent a nagy manőverező képességű könnyűlovasság ([[huszár]]ok, [[ulánus]]ok stb.) A [[19. század]] második felében, főként az ismétlőfegyverek és a géppuskák bevezetése következtében a lovasság fontossága és használhatósága nagy mértékben csökkent. Feladata egyre inkább már csak a felderítés, üldözés, ellenséges lovasság elleni harc volt. |
||
Az [[első világháború]] idejére a gyorstüzelő kézifegyverekkel felszerelt és védővonalba beásott ellenség elleni lovasroham az öngyilkossággal ért fel. A lovassági alakulatok végül lovaikat páncélozott harcjárművekkel cserélték fel és a „gépesített lovasság” vagy „páncélozott lovasság” nevet kezdték el használni, de végül ezt az elnevezést is elhagyták. Az [[első világháború]]ban csak különleges esetekben, alkalmi fegyvernemként használták a lovasságot. Az [[1950-es évek]]ben már egyik korszerű hadseregben sem alkalmaztak lovasságot. |
Az [[első világháború]] idejére a gyorstüzelő kézifegyverekkel felszerelt és védővonalba beásott ellenség elleni lovasroham az öngyilkossággal ért fel. A lovassági alakulatok végül lovaikat páncélozott harcjárművekkel cserélték fel és a „gépesített lovasság” vagy „páncélozott lovasság” nevet kezdték el használni, de végül ezt az elnevezést is elhagyták. Az [[első világháború]]ban csak különleges esetekben, alkalmi fegyvernemként használták a lovasságot. Az [[1950-es évek]]ben már egyik korszerű hadseregben sem alkalmaztak lovasságot. |
||
{{csonk-dátum|csonk-hadi|2008 májusából}} |
|||
== Források == |
== Források == |
||
* Denison, George Taylor, A lovasság története : a legrégibb időktől a jelenkorig, 1884 (Denison György ; Brix német átdolgozása után ford. Szeles Dénes), [utószó: Rázsó Gyula], Dürer Nyomda és Kiadó, Budapest (hasonmásban: 1992) {{ISBN|9630293242}} |
* Denison, George Taylor, A lovasság története : a legrégibb időktől a jelenkorig, 1884 (Denison György ; Brix német átdolgozása után ford. Szeles Dénes), [utószó: Rázsó Gyula], Dürer Nyomda és Kiadó, Budapest (hasonmásban: 1992) {{ISBN|9630293242}} |
||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
* [[Könnyűlovasság]] |
* [[Könnyűlovasság]] |
||
22. sor: | 21. sor: | ||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
{{Commonskat|Cavalry}} |
{{Commonskat|Cavalry}} |
||
⚫ | |||
{{Hadtörténelem}} |
{{Hadtörténelem}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{portál|Lovas||Hadtudomány|i }} |
{{portál|Lovas||Hadtudomány|i }} |
||
⚫ | |||
[[Kategória:Lovasság]] |
[[Kategória:Lovasság]] |
A lap jelenlegi, 2024. július 15., 01:50-kori változata
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni, hogy megfeleljen a Wikipédia cikkszerkezetre vonatkozó követelményeinek. |
A lovasság lovon mozgó, lóhátról főleg szálfegyverekkel (kard, lándzsa, dzsida) harcoló haderő elnevezése, amely korábban minden nagy hadsereg fontos része volt. Összevont katonai alakulatok részeként a fő feladata volt az ellenség felderítése, megfigyelése, a róla való híradás, a saját csapatok mozgásának a fedezése, a megvert ellenség üldözése és demoralizálása, a gyenge pontokra mért váratlan csapás, a védtelen szárnyak megkerülése és az áttörés végrehajtása.
Nagyobb mértékben először az asszír hadseregben alkalmazták a lovasságot (I. e. 9. század).
Az ókori társadalmakban a lovasság másodlagos fegyvernem maradt. A sztyeppei nomád népek (hunok, ősmagyarok, kunok, mongolok stb.) fő fegyverneme a könnyűlovasság volt. Harcmódjuk jellegzetes eleme volt a lovasíjászat. A középkorban a feudális társadalmak csaknem kizárólagos fegyverneme a páncélos nehézlovasság volt, amely közelharcban elsöprő erőt képviselt, azonban manőverezésre alkalmatlan volt. A lőfegyverek terjedésével a lovasság szerepe háttérbe szorult, páncélzata csökkent, távolsági fegyvereket kapott és ismét megjelent a nagy manőverező képességű könnyűlovasság (huszárok, ulánusok stb.) A 19. század második felében, főként az ismétlőfegyverek és a géppuskák bevezetése következtében a lovasság fontossága és használhatósága nagy mértékben csökkent. Feladata egyre inkább már csak a felderítés, üldözés, ellenséges lovasság elleni harc volt.
Az első világháború idejére a gyorstüzelő kézifegyverekkel felszerelt és védővonalba beásott ellenség elleni lovasroham az öngyilkossággal ért fel. A lovassági alakulatok végül lovaikat páncélozott harcjárművekkel cserélték fel és a „gépesített lovasság” vagy „páncélozott lovasság” nevet kezdték el használni, de végül ezt az elnevezést is elhagyták. Az első világháborúban csak különleges esetekben, alkalmi fegyvernemként használták a lovasságot. Az 1950-es években már egyik korszerű hadseregben sem alkalmaztak lovasságot.
Források
[szerkesztés]- Denison, George Taylor, A lovasság története : a legrégibb időktől a jelenkorig, 1884 (Denison György ; Brix német átdolgozása után ford. Szeles Dénes), [utószó: Rázsó Gyula], Dürer Nyomda és Kiadó, Budapest (hasonmásban: 1992) ISBN 9630293242