„Pontesei-tó” változatai közötti eltérés

	Pontesei-tó; ; (Lago di Pontesei)
	A tó és a völgyzárógát, az eredeti üzemi vízszintre kialakított túlfolyó tölcsérrel
Ország(ok)	Olaszország
Hely	Veneto, Belluno megye
Típus	mesterséges duzzasztott tó
Elsődleges források	Maè
Elsődleges lefolyások	Maè
Felszíni terület	0.053 km2
Víztérfogat	0,00357 km3
Tszf. magasság	807 m
	Elhelyezkedése
	Pontesei-tó; Pozíció Észak-Olaszország térképén
	é. sz. 46° 20′ 13″, k. h. 12° 13′ 34″46.336973°N 12.226002°EKoordináták: é. sz. 46° 20′ 13″, k. h. 12° 13′ 34″46.336973°N 12.226002°E
	Pontesei-tó; Pozíció Veneto térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Pontesei-tó; témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2023. szeptember 15., 04:01-kori változata

A Pontesei-tó (olaszul: Lago di Pontesei) egy kis mesterséges duzzasztott tó az észak-olaszországi Dolomitok keleti peremén, a Zoldo-völgyben (Val Zoldana). Az itt folyó Maè patakra épített völgyzárógát 1955–1957 között épült. A völgy vízzel való feltöltése során, 1959. március 22-én földcsuszamlás következett be, mely részben feltöltötte a tó medrét, és emberéletet is követelt.

Fekvése

Zoldo-völgy középső északkelet-délnyugati lejtésű szakaszán, a Maè(wd) patak völgyében, (807 m tszf.) A völgy északi a szakaszát a Monte Pelmo csoportja, délen a Schiara-hegység határolja. A tóból kilépve a patak és völgye a Schiara-hegycsoportot megkerülve déli irányba fordul, jobb (keleti) partja fölött a Bosconero-hegység emelkedik.

Helyzeténél fogva két részre osztja a Zoldo-völgyet(wd). A tó fölötti völgyszakaszt, a Maè patak felső folyását inkább a Maè forrásvölgyének tekintik és Canal del Maè-nek nevezik. A tó alatti völgyszakasz a szorosabb értelemben vett Zoldo-völgy (Val Zoldana). A tó neve a pontesièi vagy ponticelli helyi kifejezésből származik, amely azokra régi építésű átereszekre és hidakra utal, amelyek révén a meredek hegyfalak közé zárt Zoldo-völgy veszélyes gyalogösvényein és málhás útjain közlekedni lehetett, a szilárd burkolatú országút (SP251) megépítése előtt.^[1] A tó partjai mentén pisztrángot lehet horgászni.

A völgyzárógát

A Maè patak völgyét 1955–57 között völgyzárógáttal rekesztették el, a kialakult tó felduzzasztásával vízerőművet működtettek. A létesítményt a nemzetközi hírű Carlo Semenza(wd) építőmérnök (1893–1961) tervezte, aki számos hasonló műtárgyat tervezett Olaszországban és külföldön is. (1926 és 1958 között ő dolgozta ki a Vajont(wd) patak 250 méter magas völgyzárógátjának(wd) egymást követő tervváltozatait is. Ez utóbbi gát építését közvetlenül a Maè-gát befejezése után, 1957-ben kezdték el Longarone város fölött.)

A gátépítés befejezése után elkezdték a Maè fokozatos duzzasztását, az új mesterséges Pontesei-tó feltöltését, biztonsági megfontolásból azonban korlátozták az üzemi vízszint magasságát. Az eredeti tervek szerint nagyobb területet árasztottak volna el, Pónt di Péez település területén a víz elérte volna a Maresón patak betorkollását.

Az 1959-es földcsuszamlás

Az elárasztás során egyre több jele mutatkozott, hogy a tó melletti hegyoldal instabillá vált. Partszakaszok elmozdultak, emiatt repedések keletkeztek a víztározó partján haladó közúton. 1959. március 22-én reggel 7 órakor a Castellin-hegy és a Spiz-hegy lejtői leszakadtak. A hegyomlás következtében a tó bal partjára földcsuszamlás zúdult. 500 méter széles fronton, 2-3 perc alatt mintegy 3 millió köbméter kőzet és föld zuhant a tóba, részben feltöltve annak medrét. Bár a víztározó medencéje még nem volt teljesen feltöltve (13 méterrel volt a teljes feltöltés szintje alatt), a földcsuszamlás olyan magas hullámot indított el, mely átcsapott a gát koronáján, és elsodorta a gát védett oldalán dolgozó Arcangelo Tiziani ácsmestert. Holttestét sohasem találták meg.^[2]^[3]

A szakértők megállapították, hogy a megcsúszott kőanyag forrása egy laza törmeléktakaró volt, amelynek vastagsága több helyen a 20 métert is meghaladta.^[4] A tómeder egy részét kitöltötte a törmelék, összefüggő hegygerincet képezve a meder alján. Ennek ellenére az üzemeltető a tavat a tervezett legmagasabb szintre töltötte fel, és a vízerőművet több éven át maximális kapacitással működtette. 1966-ban a Maè patak és a tó kiáradása súlyos károkat okozott, az 1962-ben alakított nemzeti energiatársaság, az ENEL ezután korlátozta a duzzasztás megengedett szintjét.^[1]^[5] Az 1959-es földcsuszamlás nyomai ma is jól láthatók a tóparti útról.

Az 1959-es földcsuszamlás képe a gátról nézve
A gát védett oldala a Zoldo-völgy fölött

Longarone, 1963

Bővebben: Longaronei szökőár

A Pontesei-tó gátjánál bekövetkezett baleset híre nyugtalanságot keltett Longarone város lakosságában, akik az 1957 óta épülő, 250 méter magas Vajont-gát alatt éltek. A körülmények szembeötlő hasonlósága (azonos geológiai környezet, a hegyoldalt megbolygató munkák) aggodalomra adtak okot. Vizsgálatokat végeztek, de úgy döntöttek, az építést a tervek szerint folytatják. A mulasztás négy évvel később olyan méretű katasztrófát okozott, amelynek képest a Pontesei-tavi incidens eltörpült.^[6]^[7]

A Vajont-gát 1960-ra megépült, 1961-ben megkezdték a Vajont-tó feltöltését. 1963-ban észlelték a szomszédos Toc-hegy oldalának elmozdulását. Az ENEL mérnökei a tó szintjének mozgatásával megkísérelték szabályozni a csúszást, de 1963. október 9-én éjszaka a Toc-hegy oldala beleszakadt a Vajont-tóba. A földcsuszamlás által kiváltott szökőár elpusztította Longarone városát, Erto e Casso községeket, legalább 2000 ember halálát okozva.^[8]

Jegyzetek

↑ ^a ^b Paolo Bonetti, Paolo Lazzarin. La val di Zoldo. Itinerari escursionistici (olasz nyelven). Verona: Cierre Edizioni, 129. o. (1997)
↑ Edoardo Semenza, Michele Semenza, P. Semenza. 4., La storia del Vaiont raccontata dal geologo che ha scoperto la frana (A Vajont-történet, ahogy a földcsuszamlást felfedező geológus mesélte) (olasz nyelven). Ferrara: K-Flash/Michele Semenza, 36. o. (2005). ISBN 8889288019
↑ La galleria fotografica degli utenti di ProgettoDighe. Veneto, Pontesei (BL). Tiziani emléktáblája. (és további fotók. ProgettoDighe. Gallery. (progettodighe.it). (Hozzáférés: 2019. november 6.)
↑ La frana di Pontesei (A Pontesei-tavi földcsuszamlás) (olasz nyelven). vajont.net. [2020. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
↑ Tina Merlin. Sulla pelle viva. Come si costruisce una catastrofe: il caso del Vajont (olasz nyelven). Caselle di Sommacampagna: Cierre Edizioni, 67-68. o. (2001). ISBN 88-8314-121-0
↑ Edoardo Frittoli: Diga di Pontesei: 60 anni fa l’incidente che anticipò il Vajont (olasz nyelven). panorama.it/news, 2019. március 22. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑ Lorenzo Pasqualini: Accadde oggi: il 22 marzo 1959 l’incidente alla diga di Pontesei, un’anticipazione del disastro del Vajont. meteoweb.eu, 2017. március 22. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑ Disastro del Vajont. 9 ottobre 1963 (olasz nyelven). vajont.net. [2006. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 6.)

Kapcsolódó információ

N. F. Mandzhavidze, Grigoriy Petrovich Mamradze. The High Dams of the World: Systematic Tables of Data and Bibliography on Dams Over 75 M High. (angol nyelven). Tbilisi: Academy of Scienses of The Georgian SSR. Institute of Power Engineering, 21, 28, 92, 76. o. (1963)
Elvis Del Tedesco (nick): Pontesei. Le dighe (olasz nyelven). ProgettoDighe, 2010. június 1. [2020. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva].

Olaszország-portál
Földrajzportál

[zoldo-1] Paolo Bonetti, Paolo Lazzarin. La val di Zoldo. Itinerari escursionistici (olasz nyelven). Verona: Cierre Edizioni, 129. o. (1997)

[2] Edoardo Semenza, Michele Semenza, P. Semenza. 4., La storia del Vaiont raccontata dal geologo che ha scoperto la frana (A Vajont-történet, ahogy a földcsuszamlást felfedező geológus mesélte) (olasz nyelven). Ferrara: K-Flash/Michele Semenza, 36. o. (2005). ISBN 8889288019

[3] La galleria fotografica degli utenti di ProgettoDighe. Veneto, Pontesei (BL). Tiziani emléktáblája. (és további fotók. ProgettoDighe. Gallery. (progettodighe.it). (Hozzáférés: 2019. november 6.)

[4] La frana di Pontesei (A Pontesei-tavi földcsuszamlás) (olasz nyelven). vajont.net. [2020. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 6.)

[5] Tina Merlin. Sulla pelle viva. Come si costruisce una catastrofe: il caso del Vajont (olasz nyelven). Caselle di Sommacampagna: Cierre Edizioni, 67-68. o. (2001). ISBN 88-8314-121-0

[6] Edoardo Frittoli: Diga di Pontesei: 60 anni fa l’incidente che anticipò il Vajont (olasz nyelven). panorama.it/news, 2019. március 22. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva].

[7] Lorenzo Pasqualini: Accadde oggi: il 22 marzo 1959 l’incidente alla diga di Pontesei, un’anticipazione del disastro del Vajont. meteoweb.eu, 2017. március 22. [2019. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva].

[8] Disastro del Vajont. 9 ottobre 1963 (olasz nyelven). vajont.net. [2006. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 6.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{építés alatt}}
 {{Tó infobox
 | név                = Pontesei-tó<br />
@@ 42. sor: / 41. sor: @@
 Zoldo-völgy középső északkelet-délnyugati lejtésű szakaszán, a [[Maè (patak)|Maè]]{{wd|Q731403}} patak völgyében, (807&nbsp;m tszf.)  A völgy északi a szakaszát a [[Monte Pelmo]] csoportja, délen a Schiara-hegység határolja. A tóból kilépve a patak és völgye a Schiara-hegycsoportot megkerülve déli irányba fordul, jobb (keleti) partja fölött a Bosconero-hegység emelkedik.
-Helyzeténél fogva két részre osztja a [[Zoldo-völgy]]et{{wd|Q1057390}}. A tó fölötti völgyszakaszt, a Maè patak felső folyását inkább a Maè forrásvölgyének tekintik és ''Canal del Maè''-nek nevezik. A tó alatti völgyszakasz a szorosabb értelemben vett Zoldo-völgy ''(Val Zoldana).'' A tó neve a ''pontesièi'' vagy ''ponticelli'' helyi kifejezésből származik, amely azokra régi építésű átereszekre és hidakra utal, amelyek révén a meredek hegyfalak közé zárt Zoldo-völgy veszélyes gyalogösvényein és málhás útjain közlekedni lehetett, a szilárd burkolatú országút (SP251) megépítése előtt.<ref name=zoldo>{{cite book | author = Paolo Bonetti | coauthors = Paolo Lazzarin | title= La val di Zoldo. Itinerari escursionistici | year= 1997 | publisher = Cierre Edizioni | location = Verona | page = 129 | langugae = olasz}}</ref> A tó partjai mentén [[sebes pisztráng|pisztrángot]] lehet horgászni.
+Helyzeténél fogva két részre osztja a [[Zoldo-völgy]]et{{wd|Q1057390}}. A tó fölötti völgyszakaszt, a Maè patak felső folyását inkább a Maè forrásvölgyének tekintik és ''Canal del Maè''-nek nevezik. A tó alatti völgyszakasz a szorosabb értelemben vett Zoldo-völgy ''(Val Zoldana).'' A tó neve a ''pontesièi'' vagy ''ponticelli'' helyi kifejezésből származik, amely azokra régi építésű átereszekre és hidakra utal, amelyek révén a meredek hegyfalak közé zárt Zoldo-völgy veszélyes gyalogösvényein és málhás útjain közlekedni lehetett, a szilárd burkolatú országút (SP251) megépítése előtt.<ref name=zoldo>{{cite book | author = Paolo Bonetti | coauthors = Paolo Lazzarin | title= La val di Zoldo. Itinerari escursionistici | year= 1997 | publisher = Cierre Edizioni | location = Verona | page = 129 | language = olasz}}</ref> A tó partjai mentén [[sebes pisztráng|pisztrángot]] lehet horgászni.
 ==A völgyzárógát==
-A [[Maè (patak)|Maè]] patak völgyét 1955–57 között völgyzárógáttal rekesztették el, a kialakult tó felduzzasztásával vízerőművet működtettek. A létesítményt a nemzetközi hírű [[Carlo Semenza]]{{wd|Q3659848}} építőmérnök (1893–1961) tervezte, aki számos hasonló műtárgyat tervezett Olaszországban és külföldön is. (1926 és 1958 között ő dolgozta ki a [[Vajont (patak)|Vajont]]{{wd|Q1805233}} patak 250&nbsp;méter magas [[Vajont-völgyzárógát|völgyzárógátjának]]{{wd|Q22335}} tervének egymást követő változatait is. Ez utóbbi gát építését közvetlenül a Maè-gát befejezése után, [[1957]]-ben kezdték el [[Longarone]] város fölött.)
+A [[Maè (patak)|Maè]] patak völgyét 1955–57 között völgyzárógáttal rekesztették el, a kialakult tó felduzzasztásával vízerőművet működtettek. A létesítményt a nemzetközi hírű [[Carlo Semenza]]{{wd|Q3659848}} építőmérnök (1893–1961) tervezte, aki számos hasonló műtárgyat tervezett Olaszországban és külföldön is. (1926 és 1958 között ő dolgozta ki a [[Vajont (patak)|Vajont]]{{wd|Q1805233}} patak 250&nbsp;méter magas [[Vajont-völgyzárógát|völgyzárógátjának]]{{wd|Q22335}} egymást követő tervváltozatait is. Ez utóbbi gát építését közvetlenül a Maè-gát befejezése után, [[1957]]-ben kezdték el [[Longarone]] város fölött.)
 A gátépítés befejezése után elkezdték a Maè fokozatos duzzasztását, az új mesterséges Pontesei-tó feltöltését, biztonsági megfontolásból azonban korlátozták az üzemi vízszint magasságát. Az eredeti tervek szerint nagyobb területet árasztottak volna el, Pónt di Péez település területén a víz elérte volna a Maresón patak betorkollását.
-==As 1959-es földcsuszamlás==
+==Az 1959-es földcsuszamlás==
 [[Fájl:Arcangelo Tiziani.jpg|bélyegkép|125px|balra|Arcangelo Tiziani, a szökőár áldozata]]
 Az elárasztás során egyre több jele mutatkozott, hogy a tó melletti hegyoldal instabillá vált. Partszakaszok elmozdultak, emiatt repedések keletkeztek a víztározó partján haladó közúton. [[1959]]. [[március 22.|március 22-én]] reggel 7&nbsp;órakor a Castellin-hegy és a Spiz-hegy lejtői leszakadtak. A hegyomlás következtében a tó bal partjára [[földcsuszamlás]] zúdult. 500&nbsp;méter széles fronton, 2-3 perc alatt mintegy 3&nbsp;millió köbméter kőzet és föld zuhant a tóba, részben feltöltve annak medrét. Bár a víztározó medencéje még nem volt teljesen feltöltve (13&nbsp;méterrel volt a teljes feltöltés szintje alatt), a földcsuszamlás olyan magas hullámot indított el, mely átcsapott a gát koronáján, és elsodorta a gát védett oldalán dolgozó Arcangelo Tiziani ácsmestert. Holttestét sohasem találták meg.<ref>{{Cite book | author = Edoardo Semenza | coauthors = Michele Semenza, P. Semenza | title= La storia del Vaiont raccontata dal geologo che ha scoperto la frana (A Vajont-történet, ahogy a földcsuszamlást felfedező geológus mesélte) | year = 2005 | publisher = K-Flash/Michele Semenza | location = Ferrara | page = 36 | chapter= 4. | isbn = 8889288019 | language = olasz}}</ref><ref>{{cite web | url = http://www.progettodighe.it/gallery/displayimage.php?album=45&pos=31 | work = ProgettoDighe. Gallery. (progettodighe.it) | title = La galleria fotografica degli utenti di ProgettoDighe. Veneto, Pontesei (BL). Tiziani emléktáblája. (és további fotók | accessdate = 2019-11-06}}</ref>
-A szakértők megállapították, hogy a megcsúszott kőanyag forrása egy laza törmeléktakaró volt, amelynek vastagsága több helyen a 20 métert is meghaladta.<ref>{{cite web | url= http://www.vajont.net/catastrofe/pontesei.html | title= La frana di Pontesei (A Pontesei-tavi földcsuszamlás) | work = vajont.net | accessdate = 2011-11-06 | language= olasz }}</ref> A tómeder egy részét kitöltötte a törmelék, összefüggő hegygerincet képezve a meder alján. Ennek ellenére az üzemeltető a tavat a tervezett legmagasabb szintre töltötte fel, és a vízerőművet több éven át maximális kapacitással működtette. 1966-ban a Maè patak és a tó kiáradása súlyos károkat okozott, az 1962-ben alakított nemzeti energiatársaság, az [[ENEL]] ezután korlátozta a duzzasztás megengedett szintjét.<ref name=zoldo/><ref>{{cite book | author = Tina Merlin | title = Sulla pelle viva. Come si costruisce una catastrofe: il caso del Vajont | publisher = Cierre Edizioni | year = 2001 | | location = Caselle di Sommacampagna | pages = 67-68 | isbn = 88-8314-121-0| language = olasz}}</ref>. A 1959-es földcsuszamlás nyomai ma is jól láthatók a tóparti útról.
+A szakértők megállapították, hogy a megcsúszott kőanyag forrása egy laza törmeléktakaró volt, amelynek vastagsága több helyen a 20 métert is meghaladta.<ref>{{cite web | url= http://www.vajont.net/catastrofe/pontesei.html | title= La frana di Pontesei (A Pontesei-tavi földcsuszamlás) | work= vajont.net | accessdate= 2011-11-06 | language= olasz | archiveurl= https://web.archive.org/web/20200130213729/http://www.vajont.net/catastrofe/pontesei.html | archivedate= 2020-01-30 }}</ref> A tómeder egy részét kitöltötte a törmelék, összefüggő hegygerincet képezve a meder alján. Ennek ellenére az üzemeltető a tavat a tervezett legmagasabb szintre töltötte fel, és a vízerőművet több éven át maximális kapacitással működtette. 1966-ban a Maè patak és a tó kiáradása súlyos károkat okozott, az 1962-ben alakított nemzeti energiatársaság, az [[ENEL]] ezután korlátozta a duzzasztás megengedett szintjét.<ref name=zoldo/><ref>{{cite book | author = Tina Merlin | title = Sulla pelle viva. Come si costruisce una catastrofe: il caso del Vajont | publisher = Cierre Edizioni | year = 2001 | | location = Caselle di Sommacampagna | pages = 67-68 | isbn = 88-8314-121-0| language = olasz}}</ref> Az 1959-es földcsuszamlás nyomai ma is jól láthatók a tóparti útról.
 <center>{{Galéria
 |width=220
 |height=130
-|Kép:Articolo Gazzettino frana Pontesei 1959.jpg|Az Il Gazzettino 1959. március 23-i száma
+||Az Il Gazzettino 1959. március 23-i száma
 |Kép:Frana pontesei.png|Az 1959-es földcsuszamlás képe a gátról nézve
 |Kép:Diga di Pontesei Zoldo.jpg|A gát védett oldala a Zoldo-völgy fölött
@@ 66. sor: / 65. sor: @@
 ==Longarone, 1963==
 {{bővebben|Longaronei szökőár}}
-A Pontesei-tó gátjánál bekövetkezett baleset híre nyugtalanságot keltett [[Longarone]] város lakosságában, akik az 1957 óta épülő, 250 méter magas Vajont-gát alatt éltek. A körülmények szembeötlő hasonlósága (azonos geológiai környezet, a hegyoldalt megbolygató munkák) aggodalomra adtak okot. Vizsgálatokat végeztek, de úgy döntöttek, az építést a tervek szerint folytatják. A mulasztás négy évvel később olyan méretű katasztrófát okozott, amelynek képest a Pontesei-tavi incidens eltörpült. A Vajont-gát [[1960]]-ra megépült, [[1961]]-ben megkezdték a Vajont-tó feltöltését. [[1963]]-ban észlelték a szomszédos Toc-hegy oldalának elmozdulását. Az ENEL mérnökei a tó szintjének mozgatásával megkísérelték szabályozni a csúszást, de [[1963]]. [[október 9.|október 9-én]] éjszaka a Toc-hegy oldala beleszakadt a Vajont-tóba. A földcsuszamlás által kiváltott szökőár elpusztította [[Longarone]] városát, [[Erto e Casso]] községeket, legalább 2000 ember halálát okozva.<ref>{{cite web | url = http://www.vajont.net/page.php?pageid=SEZIO005 | title= Disastro del Vajont. 9 ottobre 1963 | work = vajont.net | accessdate = 2011-11-06 | language= olasz }}</ref>
+A Pontesei-tó gátjánál bekövetkezett baleset híre nyugtalanságot keltett [[Longarone]] város lakosságában, akik az 1957 óta épülő, 250 méter magas Vajont-gát alatt éltek. A körülmények szembeötlő hasonlósága (azonos geológiai környezet, a hegyoldalt megbolygató munkák) aggodalomra adtak okot. Vizsgálatokat végeztek, de úgy döntöttek, az építést a tervek szerint folytatják. A mulasztás négy évvel később olyan méretű katasztrófát okozott, amelynek képest a Pontesei-tavi incidens eltörpült.<ref>{{cite web | url = https://www.panorama.it/news/cronaca/diga-pontesei-1959-incidente-vajont/ | title = Diga di Pontesei: 60 anni fa l’incidente che anticipò il Vajont | work = panorama.it/news | author= Edoardo Frittoli | date= 22-03-2019 | archivedate= 2019-12-28 | archiveurl = https://archive.today/20191228223544/https://www.panorama.it/news/cronaca/diga-pontesei-1959-incidente-vajont/ | language = olasz}}</ref><ref>{{cite web | url = http://www.meteoweb.eu/2017/03/accadde-oggi-22-marzo-1959-lincidente-alla-diga-pontesei-unanticipazione-del-disastro-del-vajont/874314/ | title= Accadde oggi: il 22 marzo 1959 l’incidente alla diga di Pontesei, un’anticipazione del disastro del Vajont | author = Lorenzo Pasqualini | date = 2017-03-22 | work = meteoweb.eu | archiveurl = https://archive.today/20191228224721/http://www.meteoweb.eu/2017/03/accadde-oggi-22-marzo-1959-lincidente-alla-diga-pontesei-unanticipazione-del-disastro-del-vajont/874314/ | archivedate= 2019-12-28}}</ref>
+A Vajont-gát [[1960]]-ra megépült, [[1961]]-ben megkezdték a Vajont-tó feltöltését. [[1963]]-ban észlelték a szomszédos Toc-hegy oldalának elmozdulását. Az ENEL mérnökei a tó szintjének mozgatásával megkísérelték szabályozni a csúszást, de [[1963]]. [[október 9.|október 9-én]] éjszaka a Toc-hegy oldala beleszakadt a Vajont-tóba. A földcsuszamlás által kiváltott szökőár elpusztította [[Longarone]] városát, [[Erto e Casso]] községeket, legalább 2000 ember halálát okozva.<ref>{{cite web | url = http://www.vajont.net/page.php?pageid=SEZIO005 | title = Disastro del Vajont. 9 ottobre 1963 | work = vajont.net | accessdate = 2011-11-06 | language = olasz | archiveurl = https://web.archive.org/web/20060507133750/http://www.vajont.net/page.php?pageid=SEZIO005 | archivedate = 2006-05-07 }}</ref>
 ==Jegyzetek==
@@ 72. sor: / 73. sor: @@
 ==Kapcsolódó információ==
 * {{cite book | author = N. F. Mandzhavidze | coauthors = Grigoriy Petrovich Mamradze| title = The High Dams of the World: Systematic Tables of Data and Bibliography on Dams Over 75 M High. | publisher = Academy of Scienses of The Georgian SSR. Institute of Power Engineering | location = Tbilisi | year = 1963 | other = (orosz nyelvből fordítva) | language = angol | pages = 21, 28, 92, 76 | url = https://books.google.hu/books?id=_Fj_BRaz5-gC&pg=PA28&lpg=PA28&dq=ponteseisee&source=bl&ots=x_BSHKETrM&sig=ACfU3U1qJy5Kf5D2bBXZ7wFJNt7bXOD1Lg&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwiShbPBqJnlAhXpmIsKHVJ5DLwQ6AEwC3oECAkQAQ#v=onepage&q=pontesei&f=false}}
-* {{cite web | url = https://www.panorama.it/news/cronaca/diga-pontesei-1959-incidente-vajont/ | title = Diga di Pontesei: 60 anni fa l’incidente che anticipò il Vajont | work = panorama.it/news | author= Edoardo Frittoli | date= 22-03-2019 | archivedate= 2019-12-28 | archiveurl = http://archive.is/wip/P818R | language = olasz}}
+* {{cite web| url = https://www.progettodighe.it/main/le-dighe/article/pontesei | work = ProgettoDighe | title = Pontesei. Le dighe | author = Elvis Del Tedesco (nick) | date = 01-06-2010 | language = olasz | archiveurl = https://archive.today/20200203151301/https://www.progettodighe.it/main/le-dighe/article/pontesei | archivedate = 02-02-2020}}
 {{nemzetközi katalógusok}}
 {{Portál|Olaszország|-|Földrajz}}
 {{DEFAULTSORT:Ponteseitó}}
 [[Kategória:Dolomitok]]
-[[Kategória:Olaszország tavai]]
+[[Kategória:Olaszország mesterséges tavai]]
 [[Kategória:Veneto földrajza]]
+[[Kategória:Vízerőművek]]

Pontesei-tó (Lago di Pontesei)

A tó és a völgyzárógát, az eredeti üzemi vízszintre kialakított túlfolyó tölcsérrel
Ország(ok)	Olaszország
Hely	Veneto, Belluno megye
Típus	mesterséges duzzasztott tó
Elsődleges források	Maè
Elsődleges lefolyások	Maè
Felszíni terület	0.053 km²
Víztérfogat	0,00357 km³
Tszf. magasság	807 m
Elhelyezkedése
Pontesei-tó Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 46° 20′ 13″, k. h. 12° 13′ 34″46.336973, 12.22600246.336973°N 12.226002°EKoordináták: é. sz. 46° 20′ 13″, k. h. 12° 13′ 34″46.336973, 12.22600246.336973°N 12.226002°E
Pontesei-tó Pozíció Veneto térképén

A Wikimédia Commons tartalmaz Pontesei-tó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség