„Peyotizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| (2 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:USVA headstone emb-12.svg|bélyegkép|250px|jobbra|A '''peyotizmus''' jelvénye |
[[Fájl:USVA headstone emb-12.svg|bélyegkép|250px|jobbra|A '''peyotizmus''' jelvénye]] |
||
A '''peyotizmus''' (hivatalos nevén '''Native American Church''', azaz: ''Amerikai Őslakosok Vallási Mozgalma'' vagy hibás tükörfordítással: „Bennszülött Amerikai Egyház”, olykor elítélő kifejezéssel: ''pejotl-kultusz'') a legfontosabb újjáélesztési mozgalmak közé tartozik, és 250 000-es tagságával egyúttal pánindián mozgalom is. |
A '''peyotizmus''' (hivatalos nevén '''Native American Church''', azaz: ''Amerikai Őslakosok Vallási Mozgalma'' vagy hibás tükörfordítással: „Bennszülött Amerikai Egyház”, olykor elítélő kifejezéssel: ''pejotl-kultusz'') a legfontosabb újjáélesztési mozgalmak közé tartozik, és 250 000-es tagságával egyúttal pánindián mozgalom is. |
||
| 11. sor: | 12. sor: | ||
Szigorúan szentségként történő alkalmazása ellenére a pejotl-ot egy ideig törvényen kívül helyezték, ma azonban nagyrészt elismerik a Bennszülött Amerikai Egyház általi használatra, bár sok fehér küzd betiltásáért még ma is. |
Szigorúan szentségként történő alkalmazása ellenére a pejotl-ot egy ideig törvényen kívül helyezték, ma azonban nagyrészt elismerik a Bennszülött Amerikai Egyház általi használatra, bár sok fehér küzd betiltásáért még ma is. |
||
== |
== Források == |
||
*Larry J. Zimmerman: ''Észak-amerikai indiánok,'' Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN |
*Larry J. Zimmerman: ''Észak-amerikai indiánok,'' Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, {{ISBN|963-547-932-8}} |
||
[[Kategória:Mozgalmak]] |
[[Kategória:Mozgalmak]] |
||
A lap jelenlegi, 2020. április 11., 21:36-kori változata
A peyotizmus (hivatalos nevén Native American Church, azaz: Amerikai Őslakosok Vallási Mozgalma vagy hibás tükörfordítással: „Bennszülött Amerikai Egyház”, olykor elítélő kifejezéssel: pejotl-kultusz) a legfontosabb újjáélesztési mozgalmak közé tartozik, és 250 000-es tagságával egyúttal pánindián mozgalom is.
Története
[szerkesztés]A mexikói eredetű egyház először a síkságokon terjed el a Szellemtánc összeomlását követően. Azóta középnyugaton és délkeleten is népszerűvé vált.
A szertartás menete és az egyház tanai
[szerkesztés]Az egyház tagjai azáltal törekednek látomásra, hogy egyházi összejöveteleiken szentségként elfogyasztják a pejotl kaktusz kerek, enyhén hallucinogén részét. A szürkülettől hajnalig tartó és csörgőket, csontfurulyákat, valamint egyéb hagyományos elemeket felvonultató gyűléseket egy tipiben a „peyote-főnök”-nek vagy „utazó”-nak nevezett, a csoportok közt ingázó személy vezeti. Az egyház tanait a kereszténységből és a hagyományos hitből gyúrták össze. Isten egyfajta nagy szellem, Jézus pedig védőszellem. A testvéri szeretet eszménye és a Tízparancsolat némelyike a központi hitelvek közé tartoznak. A tagok nem fogyasztanak alkoholt.
A pejotl helyzete
[szerkesztés]Szigorúan szentségként történő alkalmazása ellenére a pejotl-ot egy ideig törvényen kívül helyezték, ma azonban nagyrészt elismerik a Bennszülött Amerikai Egyház általi használatra, bár sok fehér küzd betiltásáért még ma is.
Források
[szerkesztés]- Larry J. Zimmerman: Észak-amerikai indiánok, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8