„Szappanfafélék” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a zöld link → piros link (egyértelműsítés) |
Yera (vitalap | szerkesztései) |
||
25. sor: | 25. sor: | ||
== Rokonságuk, megjelenésük, felépítésük == |
== Rokonságuk, megjelenésük, felépítésük == |
||
Szinte minden szerző szoros rokonsági kapcsolatot tételez fel a szappanfafélék és a [[rutafélék]] ''(Rutaceae)'' között. Mindkét család virágai ötkörösek, öt- vagy négytagúak, gyakran [[zigomorf]]ak. |
Szinte minden szerző szoros rokonsági kapcsolatot tételez fel a szappanfafélék és a [[rutafélék]] ''(Rutaceae)'' között. Mindkét család virágai ötkörösek, öt- vagy négytagúak, gyakran [[zigomorf]]ak. Felső állású magházuk több termőlevélből áll. Bogas virágzatba összeálló, gyakran egylaki virágaikban gyakoriak a [[diszkusz]] képződmények, de míg a rutavirágúak diszkusza porzótájon belüli ''(intrasztaminális)'', a szappanfaféléké jellemzően porzótájon kívüli ''(extrasztaminális)''. A rutaféléktől eltérően a szappanfafélék leveleikben nincsenek kiválasztó- vagy váladéktartó sejtek, illetve edények. Legtöbbjük [[allantoinsavak]]at, [[cseranyagok]]at, illetve a [[triterpénszaponinok]]at termel. |
||
Szórtan álló leveleik lehetnek egyszerűek vagy összetettek; [[ |
Szórtan álló leveleik lehetnek egyszerűek vagy összetettek; [[pálha]]levelük nincs. |
||
== Életmódjuk == |
== Életmódjuk == |
A lap 2015. január 16., 14:53-kori változata
Szappanfafélék | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cardiospermum sp. (Oahu, Waimanalo)
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Nemzetségek | ||||||||||||||
szövegben | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Szappanfafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szappanfafélék témájú kategóriát. |
A szappanfafélék (Sapindaceae) a valódi kétszikűek (eudicots) Eurosids II kládjába sorolt szappanfavirágúak (Sapindales) rendjének névadó növénycsaládja.
Elterjedésük
A fajok nagy többsége trópusi vagy szubtrópusi éghajlaton él, leginkább Amerikában. A Magyarországon is őshonos vadgesztenye és juharfajok mellett meghonosodott a Kínából betelepített bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculata).
Rokonságuk, megjelenésük, felépítésük
Szinte minden szerző szoros rokonsági kapcsolatot tételez fel a szappanfafélék és a rutafélék (Rutaceae) között. Mindkét család virágai ötkörösek, öt- vagy négytagúak, gyakran zigomorfak. Felső állású magházuk több termőlevélből áll. Bogas virágzatba összeálló, gyakran egylaki virágaikban gyakoriak a diszkusz képződmények, de míg a rutavirágúak diszkusza porzótájon belüli (intrasztaminális), a szappanfaféléké jellemzően porzótájon kívüli (extrasztaminális). A rutaféléktől eltérően a szappanfafélék leveleikben nincsenek kiválasztó- vagy váladéktartó sejtek, illetve edények. Legtöbbjük allantoinsavakat, cseranyagokat, illetve a triterpénszaponinokat termel.
Szórtan álló leveleik lehetnek egyszerűek vagy összetettek; pálhalevelük nincs.
Életmódjuk
Fák, illetve kacsokkal kapaszkodó liánnövények.
Rendszertani felosztásuk
A család mintegy kétezer faját hozzávetőleg 150 nemzetségbe sorolják:
Felhasználásuk
Több fajukat szép virágáért dísznövénynek ültetik, mások magvából olajat sajtolnak.
Gazdaságilag leginkább a trópusi gyümölcsfák jelentősek, így például:
- licsi (Litchi sinensis),
- rambután (Nephelium lappaceum)
- akiszilva (Blighia sapida)
- mézbogyó (szopóka, Meliococcus bijugatus).
A bugás csörgőfa magvaiból a katolikusok régebben rózsafüzért készítettek.
A guarana (Paullinia cupana) termésének koffeintartalma 3–8%. A kávéhoz hasonló, élénkítő hatása miatt a dél-amerikai indiánok évszázadok óta fogyasztják.
A szappanfa (Sapindus) nemzetség fajainak magvai sok szaponint tartalmaznak, ezért mosószert készítenek belőlük.
Források
- Virágos rendszertan — A szappanfavirágúak rendje - Sapindales
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 489. o. ISBN 963-9257-15-X