„Gemzse” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
|||
56. sor: | 56. sor: | ||
* [http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=196 Légifotók a Harangtoronyról] |
* [http://www.civertan.hu/legifoto/legifoto.php?page_level=196 Légifotók a Harangtoronyról] |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
{{Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helységei}} |
{{Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helységei}} |
||
{{Vásárosnaményi kistérség}} |
|||
{{portál|Földrajz|-|Magyarország}} |
|||
[[Kategória:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései]] |
[[Kategória:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései]] |
A lap 2011. november 11., 12:02-kori változata
Gemzse | |||
A harangtorony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Kistérség | Vásárosnaményi | ||
Jogállás | község | ||
Irányítószám | 4567 | ||
Körzethívószám | 45 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 827 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 60,37 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 13,60 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333°N 22.200000°EKoordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333°N 22.200000°E | |||
Gemzse weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gemzse témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gemzse község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi kistérségben.
Fekvése
Az Északkelet-Nyírség középső részén található, Vásárosnaménytól 11 km-re nyugat-északnyugatra, Kisvárdától 15 km-re délkeletre.
Története
Bár neve személynévi eredetű, mégis későn, a XIV. század második felében tűnt fel, az oklevelekben először 1347-ben: Konaki Péter fia István Gemzse felét, "„melyben egy Szent Bertalan tiszteletére fából épült kápolna áll”, más birtokaival együtt eladta 2500 fr-ért Kállai László fiainak. A Kállayak még a század végén is birtokolták.
1426-ban a Losonczy, 1440-ben pedig a rozsályi Kún és a Kusalyi Jakcs család is birtokosa volt.
A Károlyi család itteni birtoklását 1444-ben említik először az oklevelek. A birtoklás jogcímét Károlyi Bertalanné Kölcsei Miklósi Krisztina hozománya adta.
Úgy látszik, ekkor már egy korábban elpusztult falu – Csókatelek – is hozzá tartozott.
A 16. század elején Károlyi István itteni birtokát Perényi Gábornak, Károlyi Lanc László pedig Drágffy Jánosnak adta el, de 1530-ban János király a Ferdinándhoz pártolt Kenderessy László itteni birtokrészét Károlyi Lanc Zsigmondnak adományozta, így a család birtoklása nem szűnt meg.
A 16. század közepén kis népességű hely lehetett, mert 1556-ban 13 tizedfizető háztartása alapján 65-70 lakója volt.
Ibrányi Ferenc alispán itteni birtokrészét a megye segítségével szerezte, ezért a halála után Szabolcs megyére szállott birtokát a közgyűlés határozata szerint a megye nótáriusa kapta meg. Azonban özvegye, Lónyay Katalin még 1628-ban is rendelkezett egy telek felett.
A jogcím az volt, hogy Ibrányi Ferenc feleségének gemzsei jobbágyait nászajándékba kötötte le, és fiúörökös nélkül történt halála után leányai, Tatay Istvánné, Bornemissza Lászlóné Chernel Pálné és a Péchy családbeliek osztoztak ezen az örökségen.
A Károlyi család ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. 1827-re a gróf Károlyi család megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[2]
Nevezetességei
- A község ék alakú, hajdani piacterén áll a többször felújított, műemlék fa harangtorony, melyet a hajdani toronyépítő jándi paraszt ács Kakuk Imre épített 1789-ben tölgyfából. Jellegzetessége: A környék többi fa harangtornyától különbözik: nincs fenn kerengője. Érdekessége: csak faanyagot használtak hozzá, nemcsak az építéshez, de az összeszereléséhez is.
- 2001. november elsején avatták fel az I. és II. világháború áldozatainak emléket állító, a szatmárcsekei csónak alakú fejfákat idéző emlékművet.
Az emlékmű tölgyfából lett kifaragva, a lábazata terméskő, ide került az áldozatok nevét tartalmazó márvány emléktábla. Az emlékmű szintén a toronykertben kapott méltó helyet.
Jegyeztek
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások