Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-26-2 forrásának megtekintése

Az [[igeragozás és igehasználat a román nyelvben]] szócikk a [[román nyelv|román]] [[Ige (nyelvészet)|igéről]] szól, a [[hagyományos nyelvtan]] szempontjából. Vázlatos történeti áttekintést ad az igealakok kifejlődéséről a [[latin nyelv]]ből, fő vonalaiban összehasonlítja ezeket a többi [[újlatin nyelvek|újlatin nyelv]] igealakjaival, az igealakok főbb funkcióit mutatja be, és részletezi a román igeragozást.

Morfológiai típusát tekintve a román nagyobb mértékben [[flektáló nyelv]], mint a többi újlatin nyelv, azaz [[rag]]okkal (külső [[Flexió (nyelvészet)|flexió]]) és [[tőhangváltás]]sal (belső flexió) fejezi ki az [[Morfológia (nyelvészet)|alaktani]] kategóriákat úgy, hogy gyakran egyazon rag több kategóriát kifejező [[morféma]]. A román igére olyan kategóriák jellemzők, mint az [[igenem]], az [[igemód]], az [[igeidő]], a [[Szám (nyelvtan)|szám]] (egyes szám és többes szám), a [[Személy (nyelvtan)|személy]] és a [[Nem (nyelvtan)|nem]] (hímnem, nőnem és semlegesnem), ez utóbbi csak a [[melléknévi igenév]] esetében. A tőhangváltások sokkal gyakoribbak, mint a többi újlatin nyelvben, és gyakran toldalék és tőhangváltás együtt fejez ki alaktani kategóriát.

Hagyományosan, a többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a román nyelv grammatikái három [[igenem]]et tartanak számon, a cselekvőt, a szenvedőt és a visszahatót;  vannak azonban olyan nyelvészek is, akik szerint csak cselekvő és szenvedő igenem van, valamint cselekvő, illetve szenvedő jelentésű visszaható névmással használt igék. 

Az igemódok: kijelentő mód (modul indicativ), felszólító mód (modul imperativ), kötőmód (modul conjunctiv), feltételes-óhajtó mód (modul condițional-optativ), feltételező mód (modul prezumtiv). Az igenevek: főnévi igenév (modul infinitiv), határozói igenév (modul gerunziu), melléknévi igenév (modul participiu) és a latin [[supinum]]nak megfelelő, a többi újlatin nyelvben nem létező ''modul supin.'' A román igéket hagyományosan négy [[igeragozás|ragozási]] csoportba osztják, amelyek már a latin nyelvben is megvoltak. Ezeket a főnévi igenév végződése alapján határozzák meg

A román nyelvben viszonylag sok többé-kevésbé rendhagyó ige van. Rendellenességeik az igető és a toldalékok részleges variációitól a [[szuppletivizmus]]ig mennek. Néhány példa: ''a fi'' (létige), ''a avea'' (bírni, birtokolni), ''a vrea'' (akarni), ''a bea'' (inni), ''a da'' (adni), ''a lua'' ([el]venni), ''a mânca'' (enni).<noinclude>[[Kategória:A kezdőlap kiemelt cikke sablonjai 2020|2020-26-2]]</noinclude>