Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛmʃɛ]

Főnév

emse

  1. (tájszó) Nőstény disznó.

Etimológia

  • Tkp. *emo, ősi örökség az uráli korból, vö. finn emä.
  • Ural-altaji:
    • Tkp. *imo, egy jelentésű altaji szó, vö. mongol эм.

Ragozás

emse ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset emse emsék
tárgyeset emsét emséket
részes eset emsének emséknek
-val/-vel emsével emsékkel
-ért emséért emsékért
-vá/-vé emsévé emsékké
-ig emséig emsékig
-ként emseként emsékként
-ul/-ül - -
-ban/-ben emsében emsékben
-on/-en/-ön emsén emséken
-nál/-nél emsénél emséknél
-ba/-be emsébe emsékbe
-ra/-re emsére emsékre
-hoz/-hez/-höz emséhez emsékhez
-ból/-ből emséből emsékből
-ról/-ről emséről emsékről
-tól/-től emsétől emséktől
emse birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én emsém emséim
a te emséd emséid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
emséje emséi
a mi emsénk emséink
a ti emsétek emséitek
az ő emséjük emséik
  • emse - Értelmező szótár (MEK)
  • emse - Etimológiai szótár (UMIL)
  • emse - Szótár.net (hu-hu)
  • emse - DeepL (hu-de)
  • emse - Яндекс (hu-ru)
  • emse - Google (hu-en)
  • emse - Helyesírási szótár (MTA)
  • emse - Wikidata
  • emse - Wikipédia (magyar)