Thomas Gainsborough
Thomas Gainsborough (Sudbury, Suffolk, 1727. május 14. – London, 1788. augusztus 2.) angol festő, különösen a portré- és tájképfestészet területén alkotott jelentőset. Joshua Reynolds mellett a 18. század legjelentősebb angol festőjének számít.
| Thomas Gainsborough | |
 | |
| Önarcképe (1759 körül) | |
| Született | 1727. május 14. Sudbury, Suffolk |
| Meghalt | 1788. augusztus 2. London (61 évesen) |
| Sírhely | St Anne's Church, Kew |
| Nemzetisége | angol |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Gainsborough témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésGainsborough 1727. május 14-én született, apja textilkereskedő volt. 1740-ben Londonba ment, hogy tanonc lehessen egy ezüstgravírozó-műhelyben. Ezekben az években a William Hogarth és más művészek köré szerveződött londoni St. Martin´s Lane Academy intellektuális kör vonzáskörébe került. 1749-ben elhagyta Londont és Sudburybe tért vissza. Itt nehézségekbe ütközött, nehezen talált munkát és nem ismerték el festőként, ezért 1759-ben az akkor felkapott és divatos Bathba költözött. Korai támogatói közé tartozott egy excentrikus angol úr, Philip Thicknesse, aki Gainsboroughot bemutatta az előkelőbb társaságnak.[1] A Joshua Reynolds vezetése alatt álló londoni Royal Academy of Artsnak ő is alapító tagja volt. Az első nyilvános kiállításon 1768-ban egy Isabella Lady Molyneuxról készült portréval mutatkozott be. 1774-ben Gainsborough véglegesen Londonba költözött, ahol 1788. augusztus 2-án elhalálozott.
Munkássága
szerkesztésPortréinál feltűnik, hogy a merev reprezentációra összpontosító ábrázolással szemben a nyugodt, gyengéd hangvételű ábrázolást részesíti előnyben, ezért alakjait nem műteremben festette, hanem a természetben. Jellegzetes példa erre a William Hallettről és feleségéről Elizabethről készült portré Morning Walk - Reggeli séta (1785, London, National Gallery). A portrékon szintúgy látszik mennyire el volt ragadtatva a különféle textíliáktól és a divatos ruháktól.
Gainsborough már munkássága elején a túl szigorú akadémizmus ellen fordult és az ő korában kedvelt idealizáló festészet helyett szubtilisabb ábrázolásra törekedett. Gainsborough azt szerette volna elérni, hogy a szemlélő a képet ne csak a rendelkezésére álló információ alapján értékelje, hanem inkább a személyes benyomás alapján érzékelje, próbáljon a képbe behatolnia, abban elmerülni. A szemlélő beleérzőkészségére apellált a szegény embereket szentimentális, idillikus-vidéki környezetben bemutató ábrázolásaival is, mint pl. a híres Cottage Girl with Dog and Pitcher (1785, Dublin, National Gallery of Ireland)
Gainsborough művészetét a németalföldi Jacob Izaaksoon van Ruisdael, Meindert Hobbema és Jan Wijnants, a francia Antoine Watteau és Jean-Honoré Fragonard (festői duktus, tájkép-háttér) Hubert Gravelot és Anthony van Dyck valamint Peter Paul Rubens, valamint jó néhány velencei festő befolyásolta.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ John Keay: Exzentriker auf Reisen um die Welt, Verlag Klaus Bittermann, Berlin 2007, ISBN 3-89320-109-2, 24 - 25 oldal
Források
szerkesztés- Wieland Schmied, Tilmann Buddensieg, Andreas Franzke: Harenberg Malerlexikon. Brockhaus 2004. ISBN 978-3411761005
- William T. Whitley: Thomas Gainsborough, London, 1915
- Ellis K. Waterhouse: Gainsborough, London 1958
- John Hayes: The Drawings of Thomas Gainsborough, London 1970
- John Hayes: The Landscape Paintings of Thomas Gainsborough, 2 vols., London 1982
- Bettina Gockel: Kunst und Politik der Farbe: Gainsboroughs Portraitmalerei, Berlin, 1999
- Michael Rosenthal: The Art of Thomas Gainsborough, New Haven, 1999
- John Hayes (ed.): The Letters of Thomas Gainsborough, New Haven, London 2001
- Michael Rosenthal, Martin Myrone: Thomas Gainsborough, Tate Gallery, London, 2002
