Tallós

	Tallós (Tomášikovo)
	; Tallós zászlaja
	; Tallós zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nagyszombati
Járás	Galántai
Rang	község
Első írásos említés	1646
Polgármester	Horváth Zoltán
Irányítószám	925 04
Körzethívószám	031
Forgalmi rendszám	GA
	Népesség
Teljes népesség	1736 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	76 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	114 m
Terület	21,13 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 05′ 02″, k. h. 17° 41′ 35″48.083889°N 17.693056°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 02″, k. h. 17° 41′ 35″48.083889°N 17.693056°E
	Tallós weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tallós témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tallós (szlovákul Tomášikovo): község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Galántai járásában.

Fekvése

Galántától 10 km-re délre, a Kis-Duna mellett fekszik.

Nevének eredete

A magyar tarló, tallózik (= kalászt szedeget) szavakból ered, mégis sokan Tarhossal, Árpád fejedelem legidősebb fiával hozzák kapcsolatba. Más források szerint^[2] elnevezése egy Tálos nevű halásztól származik. Ezt a helyi néphagyományon alapuló elméletet a tallósi egyházi anyakönyv 19. századi bejegyzéseiben szereplő Tálos vezetéknevek is alátámasztják. A község több évszázadon keresztül használatos Tallós elnevezését a csehszlovák hatóságok az első világháború után Tálošra változtatták. A község Magyarországhoz való visszacsatolását követően 1938 és 1945 között ismét Tallós. A második világháború után a csehszlovák hatóságok kezdetben Tallóšra, majd 1948-tól Tomášikovóra nevezték át annak ellenére, hogy sem Samuel Tomášik neves szlovák író és költő, sem Jozef Tomášik szlovák költő pályafutása nem érintette a községet.^[3] Címerében egy csónakon keresztültett evező és szigony, két rózsával körülvéve, s a harmadik rózsa egy szívből nő ki.

Története

Őskortól fogva lakott hely, határában őskori telepek nyomai láthatók. A szakirodalomban szerepel egy mára már valószínűsíthetően elveszett urna, mely feltehetően egy 6-7. század környékére tehető hamvasztásos rítust követő temetőből származott.^[4] A Dinnyedomb dűlőben 8-10. század körülire keltezhető kerámialeletek kerültek elő.^[5] A temető mögötti helyen 1983-ban csontvázas sírból kerültek elő 8. századra keltezhető leletek. A falu határában (Horné húsie) 11-12. századi településnyomokra bukkantak.^[6] Ezen lelőhelyek mára minden bizonnyal megsemmisültek.

A mai falu a 15. és 16. század fordulóján, kiterjedt mocsaras által körülvett homokbuckák környékén keletkezett. A feltételezések szerint eredetileg halászok, rákászok és vadászok lakhelye volt. Ezt a címere is tükrözi. 1664-ben Selle (Vágsellye) náhijébe tartozott, és hét fejadófizetőt említ a török adóösszeírás.^[7]

1760-ban Esterházy Ferenc kastélyt építtetett itt barokk-klasszicista stílusban. 1763-ban Mária Terézia itt létesítette az első állami árvaházat a Magyar Királyságban.

1880-ban a beszüntetett postahivatal újraindult.^[8]

A falu kegyhelye a temetőben levő lourdes-i barlang, amelyet egy – az első világháború előtti években – Lourdes-ban meggyógyult gyermek szülei állítottak hálából a Szűzanyának. A kegyhelyen később több csodálatos gyógyulás is történt, búcsújáróhely lett.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1918-ban Csehszlovákia része lett, 1938 novemberében újból Magyarországhoz került. 1944-ben német egységek szállták meg, 1945. április 1-jén foglalta el a szovjet Vörös Hadsereg. Újkeletű szlovák nevét (Tomášikovo) 1948-ban kapta.

Vályi András szerint „TALLÓS. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dudvág’ folyása mellett; határja 2 nyomásbéli, és jó, erdeje is van.”^[9]

Fényes Elek szerint „Tallós, magyar falu, Poson vmegyében, a Dudvágh vizénél, Diószeghtől délre 2 mfd. Diszére szolgál az urasági ujabb izléssel épűlt kastély és kert, kath. paroch. templom, s más gazdasági tiszti épületek, 1034 kath., 2 evang., 9 zsidó lakosai szép gazdaságot folytatnak; számos szarvasmarhát, lovat nevelnek. Van itt továbbá egy fáczányos kert, vizimalom, nagy erdő, mellyben számos vad találtatik, nézésre méltó urasági juh- és lótenyésztés. F. u. gr. Eszterházy Mihály, s feje egy uradalomnak. Ut. p. Szered.”^[10]

Népessége

1910-ben 1900, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2011-ben 1601 lakosából 1351 magyar, 188 szlovák és 30 roma volt.

2021-ben 1736 lakosából 1245 (+45) magyar, 315 (+32) szlovák, 21 (+111) cigány, 7 (+1) egyéb és 148 ismeretlen nemzetiségű volt.^[11]

Neves személyek

Itt lakott – vélhetően itt is született 1675 körül – Koncz Márton vízimolnár, a Rákóczi-szabadságharc legendás hírszerzője.
Itt született 1869. december 14-én Mihalik Dániel festőművész.
Itt született 1862-ben Vámossy István orvos.
Itt élt Gágyor József (1941-2022) pedagógus, néprajzi gyűjtő, helytörténész.
Habsburg Károlyt 2013-ban a község tiszteletbeli polgárává avatták.

Nevezetességei

A vízimalom 1985-ben

Esterházy-kastély – A főtéren álló kétemeletes kastélyt Eszterházy Ferenc főkancellár építtette, 1760-ban. Volt árvaház 1763–1785, illetve 1787 között, ill. büntetőintézet,^[12] később iskola lett. Parkja természetvédelmi terület.^[13] A felújításra szoruló kastély tulajdonosa az oktatásügyi minisztérium. 1763-ban Mária Terézia tölgyfát ültetett el a parkban, amely ma is él. 2013 őszén az árvaház alapításának 250. évfordulóján megrendezett ünnepség keretében Habsburg Károly tölgyfát ültetett a kastélyparkban.^[14]
Római katolikus temploma 1798 és 1801 között épült barokk stílusban, toronyórája 1836-ból való.
A Fekete-víz jobb partján 1756-ból való Nepomuki Szent János-szobor áll.
A határában álló Maticza-vízimalom 1893-ban épült.
Védett terület a falutól északnyugatra fekvő tallósi homokdűne.

Iskolák

Iskolájának legkorábbi említése 1732-ből származik.
Kastélyában 1967 óta speciális általános iskola működik. Korábban kollégiuma is volt. A 2012/2013-as tanévben 31 tanulója és négy tanítója volt, s az oktatás már csak három tanteremben folyt.^[15]

Kultúra

Tallósi Esztrádcsoport

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ A tallósi római katolikus plébániahivatal 1945/117 iktatószámú levele.
↑ Gágyor József írása az Új Szó 1992. április 1-jei lapszámában.
↑ Eisner 1935, 87, t. V: 1; Bialeková 1962, 138; Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 104 No. 36/134.
↑ Bárta 1955, 433.
↑ Bialeková i. m.
↑ Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 1993
↑ Postai Rendeletek Tára 14/36, 147. (1880. december 29.)
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ ma7.sk
↑ A szegedi fenyítőház. 170 nn.
↑ A Honismereti kiskönyvtár 138., a tallósi kastélyról szóló füzetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban
↑ Habsburg Károly fát ültetett a tallósi kastélyparkban; Új Szó 2013. október 9-i lapszáma
↑ Bartalos Éva Speciális iskola a kastélyban című írása az Új Szó 2013. március 27-i lapszámában.

Források

Peter Brunčák–Lívia Šišláková–Jana Brehovská 2016: Vodné mlyny Malého Dunaja. Monument revue 5/1, 72-77.
Andrea Röthová: Sídliskové nálezy z doby železnej z Tomášikova, poloha Vinica. Diplomamunka Comenius Egyetem, 2011
Tomáš König 2004: Príspevok k včasnostredovekému osídleniu Tomášikova a okolia, okr. Galanta. Archaeologia historica 29, 415-418.
Ištok, P. – Ižóf, J. 1990: Podmienky vzniku a vývoja osídlenia krajiny dolného toku Váhu vo svetle geografických a archeologických prieskumov. Študijné zvesti, 145-170.
Gágyor József: A lourdes-i barlang
Gágyor József: Tallósi szótár I-II. (2004)
Gágyor József: A tallósi egyház története (2007)
Gágyor József: A Tallósi Egységes Földműves-szövetkezet története (2008)
Horusitzky Henrik: Vágsellye, Nagysurány, Szenc és Tallós. Magyarázatok a magyar Szent Korona országainak részletes geológiai térképéhez. Budapest, 1914

Külső hivatkozások

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] A tallósi római katolikus plébániahivatal 1945/117 iktatószámú levele.

[3] Gágyor József írása az Új Szó 1992. április 1-jei lapszámában.

[4] Eisner 1935, 87, t. V: 1; Bialeková 1962, 138; Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 104 No. 36/134.

[5] Bárta 1955, 433.

[6] Bialeková i. m.

[7] Blaskovics, J.: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 1993

[8] Postai Rendeletek Tára 14/36, 147. (1880. december 29.)

[9] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[10] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[11] 7.sk

[12] A szegedi fenyítőház. 170 nn.

[13] A Honismereti kiskönyvtár 138., a tallósi kastélyról szóló füzetének teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban

[14] Habsburg Károly fát ültetett a tallósi kastélyparkban; Új Szó 2013. október 9-i lapszáma

[15] Bartalos Éva Speciális iskola a kastélyban című írása az Új Szó 2013. március 27-i lapszámában.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]