Szalicilsav
Szalicilsav | |||
IUPAC-név | 2-Hidroxi-benzoesav | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 69-72-7 | ||
ATC kód | A01AD05, B01AC06 D01AE12 N02BA01 S01BC08 | ||
Gyógyszer szabadnév | salicylic acid | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H6O3 | ||
Moláris tömeg | 138,123 g/mol | ||
Sűrűség | 1,44 g/cm³ (20 °C) | ||
Olvadáspont | 159 °C | ||
Forráspont | 211 °C (2666 Pa) | ||
Oldhatóság (vízben) | 2 g/l (20 °C)[2] | ||
Savasság (pKa) | pKs1 = 2,70 pKs2 = 13,90[1] | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[2] | ||
R mondatok | R22, R41[2] | ||
S mondatok | S22, S24, S26, S39[2] | ||
Lobbanáspont | 157 °C[2] | ||
Öngyulladási hőmérséklet | 570 °C[2] | ||
LD50 | 891 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
Rokon vegyületek | |||
Rokon vegyületek | metil-szalicilát, benzoesav, fenol, acetilszalicilsav, 4-hidroxi-benzoesav, magnézium-szalicilát, bizmut-szubszalicilát, szulfoszalicilsav | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A szalicilsav (acidum salicylicum) és származékai a világ legszélesebb körben ismert gyógyszerei, amelyeket többek között a fájdalom és a láz csökkentésére, gyulladásos betegségek kezelésére használnak. Képletei: C7H6O3 (összegképlete) / HOC6H4COOH (tapasztalati képlete).[3] A szalicilsav olyan béta-hidroxisav, ahol a hidroxilcsoport (-OH) és karboxilcsoport (-COOH) szomszédos helyzetű.
Alternatív régi neve, a spirsav vagy néhol spireasav[4] (acidum spiricum), a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) nevéből ered, amit 1830-ban még Spirea ulmarianak neveztek – és a gyöngyvessző (Spiraea) nemzetséghez sorolták. Ekkor ugyanis Pierre-Henri Leroux francia gyógyszerésznek a vadvirágból sikerült jobb nyeredékkel hozzájutnia ahhoz az anyaghoz, amit megelőzően, még 1828-ban Johann Buchner müncheni gyógyszerészprofesszor fűzfakéregből izolált. A sárga színű, kesernyés ízű kristályos anyagot (C13H18O7[5]) szalicinnek nevezte el, a fa latin neve (Salix) után. Majd 1838-ban Raffaele Piria olasz vegyész ebből állított elő hevítéses oxidációval szalicilsavat. De csak 1874-ben, Hermann Kolbe valósította meg a szalicilsav gazdaságos ipari szintézisét. Érdekesség, hogy ezek után, többek között a szalicil kellemetlen mellékhatásait kikerülendő Felix Hoffmann , a Bayer cég vegyésze az 1890-es években állította elő azt az acetilszalicilsavat,[m 1] ami közismert nevén az 1899-ben piacra került[m 2] aszpirin.[6][7]
A magyar szakirodalomba valószínűleg német közvetítéssel érkezett.[8][9]
Tulajdonságai
szerkesztésSzíntelen kristályos anyag. Vízben nehezen oldódik, de bórax vagy ammónium-citrát hozzáadásával növelni lehet az oldhatóságát. A kloroform, az éter vagy az alkohol igen könnyen oldja, a glicerin, zsírok, olajok kevéssé.
Kétértékű, egybázisú fenolsav. Mind a hidroxil-, mind a karboxilcsoportja észter alkotására alkalmas.
Porát belélegezve köhögést, esetleg torok- vagy hörghurutot okoz. A bőrt könnyen gyulladásba hozza, és rajta keresztül felszívódik. A baktériumokat és gombákat megöli, ezért fertőtlenítő hatású.
A szintetikus kémiában gyakori reagens. A természetben növényi hormon, a szalicin(en) (a szalicilsav glikozidos alakja) anyagcseréje során keletkezik. Legismertebb rokon vegyülete az acetilszalicilsav, mely (többek között) az Aspirin nevű gyógyszer hatóanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum salicylicum néven hivatalos.
Története
szerkesztésŐsidők óta ismert a fűzfakéreg lázcsillapító hatása. 1827-ben a fehér fűz (Salix alba) kérgéből kivontak egy keserű ízű glikozidot, a szalicint(en), melyből hidrolízis során szalicilalkohol szabadul fel. Ebből Raffaele Piria(it) állította elő oxidációval a szalicilsavat 1838-ban.
A szalicilsav a kúszó fajdbogyó illó olajában is megtalálható metil-szalicilát formájában; ebből 1844-ben állították elő a szalicilsavat.
1860-ban Hermann Kolbe(en) kidolgozta a szalicilsav nagyüzemi szintézisét fenolból, melyet 1885-ben Rudolf Schmitt(en) módosított (Kolbe–Schmitt reakció(en)). Ez tette lehetővé a széles körű terápiás alkalmazását.
1876-ban Stricker és Mac-Legan felfedezte heveny reumás láz elleni jó hatását, Sée pedig a húgysavürítést fokozó hatását. 1879-ben Campbell alkalmazta először köszvény ellen.
Charles Frédéric Gerhardt(en) állította elő az acetil-szalicilsavat 1853-ban. Kitűnő fájdalomcsillapító és lázcsökkentő hatását Heinrich Dreser(de) ismerte fel 1899-ben, és a szalicilsav régi neve (acidum spiricum) alapján Aspirin néven hozták forgalomba.
Szintézis
szerkesztésA nátrium-fenoxidból és szén-dioxidból nagy nyomáson nátrium-szalicilát állítható elő (Kolbe-Schmitt reakció). Ebből savas közegben szalicilsav képződik.
Kimutatás
szerkesztésVas(III)-ionokkal a szalicilsav saját, 3 körüli pH-ján ibolyaszínű komplex keletkezik, melyben a szalicilsav:vas(III) arány 1:1. A reakció alkalmas a szalicilsav fotometriás tartalmi meghatározására, valamint az acetilszalicilsavban hidrolízis miatt létrejövő szalicilsav-szennyezés kimutatására is.
Növényi hormon
szerkesztésA szalicilsav egy fitohormon, amely fontos szerepet játszik a növények fejlődésében, a fotoszintézisben, a növényi légzésben, az ionfelvételben és -transzportban valamint specifikus hatása van a levelek anatómiájában és a kloroplasztok szerkezetében. A szalicilsav endogén jelátvivő molekula a növények kórokozó elleni védekező mechanizmusaiban is.
Felhasználása
szerkesztésA szalicilsav fontos összetevője számos bőrápolószernek és kozmetikumnak, fogkrémeknek. Akne, pszoriázis, bőrkeményedés, tyúkszem, keratosis pilaris és szemölcsök kezelésére használják. Gyorsítja az epidermis hámlását, így a faggyúmirigyek nem tömődnek el, és gyorsabban képződik új bőr. Ezért számos korpásodás ellen készített sampon alkotórésze is. A szalicilsav lázcsillapító és gyulladáscsökkentő hatását 1763 óta ismerik.
Bár nagy dózisban toxikus, a háztartásban élelmiszerek tartósítására is használják. Csak hidegen szabad alkalmazni, mert melegben mérgező fenollá bomlik. Az élelmiszeriparban tilos tartósítószerként használni; a háztartásban is célszerűbb benzoesavval helyettesíteni.
Egyes emberekben kis mennyiségben is allergiát válthat ki.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Gyógyászati szempontból a szalicilsav ipari előállítását követően acetilezett származékával érték el a legjobb eredményeket – bár több származék is megjelent, így például a nátrium-szalicilát.[6]
- ↑ Magát az acetilszalicilsavat nem szabadalmaztatták, de az a (acetyl) és a spir (spiricum) szócskákból és az in (antipirin, fenacetin) végződésből összerakott nevet a Bayer cég bejegyeztette. Így – mivel szerződésében az állt, hogy ahhoz az új vegyület szabadalmaztatása szükséges – Hoffmann sosem kaphatott forgalmi részesedést az általa nátrium-szalicilátból és ecetsav-anhidridből előállított acetilszalicilsav után, aminek fő jellemzője, hogy különösen tiszta volt és az anyag változás nélkül haladt át a gyomron és csak az alkalikus bélnedvben bomlott el, elkerülve az addig használt rokonszerek (szalicilsav, nátrium-szalicilát) kellemetlen mellékhatásait, amitől édesapja is szenvedett.[6]
- ↑ Négyjegyű függvénytáblázatok, összefüggések és adatok. Nemzeti tankönyvkiadó, 2006.
- ↑ a b c d e f g A szalicilsav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 30. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Szalicil, az ILO és WHO anyagából a magyar nyelvű változat az OKI-MFI készítette - 2018. (hozzáférés: 2018 október 16.)
- ↑ Berde Áron: A vegytan iskolája (89. old.), Kolozsvár, Stein, books.google.hu - 1863.
- ↑ Salicin, U.S. National Library of Medicine National Center for Biotechnology Information (hozzáférés: 2018 október 16.)
- ↑ a b c Stájer Géza: Az aszpirin története Felix Hoffmann halálának 50. évfordulójára, Gyógyszerészet 41. évf. 2. sz., gyogyszeresztortenet.hu - 1997. ISSN 0017-6036
- ↑ Pillitz Vilmos: Egy új fertőztelenítő anyag (kivonat az 1875. márczius 17-iki szakülésen előterjesztett közleményből) (159-163. old), Természettudományi közlöny 7. kötet 68. füzet - 1875. április
- ↑ Regnault Victor, Nendtvich Károly: A Vegytan elemei (A spiräa illó olaja, 535. old.), library.hungaricana.hu - 1854.
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 129. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret. 3. kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1963. 878–880. o.
- Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 406–407. o.
- Orvosi lexikon: Acidum salicylicum. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1967. 1 kötet., 38. o.
- Knoll József: Gyógyszertan: Egyetemi tankönyv. Negyedik, átdolgozott kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1976. 1 kötet., 125–128 oldal és 2 kötet 724. o. ISBN 963 240 021 6
- Furka Árpád: Szerves kémia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1988. 546–547 és 643. o. ISBN 963-19-2784-9
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1984. 4 kötet., 312. o. ISBN 963-10-3269-8
- Gyógyszerészi kémia. Szerkesztette: Fülöp Ferenc, Noszál Béla, Szász György, Takácsné Novák Krisztina. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2010. 582–583., 594., 600 és 609. o. ISBN 978 963 9879 56 0
További információk
szerkesztés- Termék biztonsági adatlap: szalicil Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, bagikft.hu Biztonságtechnikai adatlapok - 2012. november 10.
- Tóth Gábor: Az élelmiszer-tartósítás elméleti alapjai, a kémiai tartósítószerek alkalmazása az élelmiszeriparban és élettani hatásaik az emberi szervezetre; Komplementer medicina: az integratív medicina szakmai továbbképző folyóirata, 14. évfolyam 4. szám - 2010 (online: netamin.hu
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek szakvéleménynek. Gyógyszer szedése előtt orvosi és/vagy gyógyszerészi konzultáció szükséges. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |