Suite bergamasque

Debussy francia impresszionista zeneszerző egyik leghíresebb zongoraszvitje
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 2.

A Suite bergamasque Claude Debussy francia impresszionista zeneszerző egyik leghíresebb zongoraszvitje. A zeneszerző 1890-ben, 28 éves korában kezdett hozzá a mű megírásához, de csak 1905-re fejezte be és adta ki.[1]

Suite bergamasque

ZeneszerzőClaude Debussy
OpusszámL. 75 (Lesure catalog of Debussy compositions)
Keletkezés1905
Megjelenés1905
Hangszerelészongora
Részlet a Clair de lune-ből, a szvit harmadik tételéből.

Valószínűleg mire egy kiadó felkereste Debussyt, hogy a darab kiadásával hasznot húzhasson a szerző akkor már meglévő hírnevéből, Debussy ki nem állhatta korábbi stílusát, melyben ez a mű is íródott.[1] A kiadása előtt a szvitet jelentősen átdolgozta, bár nem tudjuk, hogy mekkora része született 1890-ben, és mekkora 1905-ben, az egyértelmű, hogy legalább két tétel címét megváltoztatta. A Passepied eredeti címe Pavane, míg a Claire de lunePromenade Sentimentale volt. Ezek a címek egyaránt Paul Verlaine-versekből származnak.[1]

Felépítés

szerkesztés

A Suite bergamasque négy tételből áll:

  1. Prélude
  2. Menuet
  3. Clair de lune
  4. Passepied

Több zeneszerző is meghangszerelte a szvitet, többek közt André Caplet, Leopold Stokowski, és Lucien Cailliet; Dimitri Tiomkin pedig átírta orgonára a Clair de lune-t az 1956-os Óriás című filmhez.

Az első három tételben megfigyelhető egy közös motívum:

  • Prélude: F – E – F – E – D (11. ütem)
  • Menuet: G – F – G – F – E (6. ütem)
  • Clair de lune: F – Esz – F – Esz – Desz (1-2. ütem)

A prelűd F-dúrban íródott, rubato tempójelzésű. Ünnepi hangulatú mű, mely sokat megőrzött a barokk prelűdök stílusából.

A menüet játékos főtémája ellentétben áll a rejtélyes és drámai középrésszel. Ez a darab különösen eredetinek számít, hiszen kevéssé alkalmazkodik a legtöbb menüet jellemző stílusához. Kecses könnyedség helyett nyers bohókásság jellemzi. Debussy itt is egy újszerű darabot helyez egy régi stílus álcája mögé.

Clair de lune

szerkesztés

A szvit leghíresebb tételének címe holdfényt jelent, és Paul Verlaine azonos című verséből származik. A vers első versszakában a bergamaszk táncra is történik utalás.

A zárótétel fisz-mollban íródott, allegretto ma non troppo. A passepied Bretagne-ból eredő táncfajta. Debussy passepied-je vidám, de furcsán középkori hangulatú mű, és gyorsabb eredeti, barokk megfelelőinél. A bal kéz a darab szinte teljes hossza alatt staccato arpeggiókat játszik.

  1. a b c P. Roberts : Images: The Piano Music of Claude Debussy (Portland, OR, 1996)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Suite bergamasque című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés