Sidló Ferenc
Sidló Ferenc (Budapest, 1882. január 22. – Budapest, 1954. január 8.[2]) szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára.
Sidló Ferenc | |
Sidló Ferenc (1938) | |
Született | 1882. január 22. Budapest |
Elhunyt | 1954. január 8. (71 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar[1] |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | szobrászművész, főiskolai tanár |
Kitüntetései | Corvin-koszorú |
Sírhelye | Új köztemető (16/4-1-5) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sidló Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésAz Iparművészeti iskolában Mátrai Lajosnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte.
Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le, s ott élt 1912-ig. Itt kapcsolatban állt Körösfői-Kriesch Aladárral, a marosvásárhelyi kultúrpalota számára együtt készítették a Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet, s még számos épületdíszt. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, közben dolgozott a Százados úti művésztelepen is. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[3]
Művészete
szerkesztés1909-től kiállító művész, ekkor a gödöllői művészekkel együtt a Nemzeti Szalonban állított ki. Képmás szobrokkal, aktokkal állandó szereplője volt a budapesti időszakos kiállításoknak. 1929-ben rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást az Ernst Múzeumban. 1936-ban állami nagy aranyéremmel tüntették ki, a Horthy-korszakban a sokat foglalkoztatott emlékmű- és portrészobrászok közé tartozott. Legismertebb művei közt szerepel a székesfehérvári Szent István lovasszobor, valamint a budapesti Danaidák kútja. A Danaidák kútja egyszerre mutatja a görög művészet és a szecesszió hatását.
Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást és Ivan Meštrović szobrászművészete. A nemzet, a hősök, a vallás foglalkoztatta alkotásaiban, s mindazok a karaktervonások, amelyeket az emberek átélnek, elgondolnak múltjukra, kultúrájukra nézve. A magyar emlékműszobrászat egyik nagy mestere.
Művei (válogatás)
szerkesztésTöbb művét (Primavera, Genius, Szt. István) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb szobrai:
- Ébredés (Gödöllő, Városi Múzeum, 1911)
- Római katolikus templom angyalfigurái (Rárósmúlyad/Muľa 1909-11)
- Ember-ciklus (fejtanulmányok, 1926-27)
- Nemzeti áldozatkészség szobra[4] (Budapest, 1915, elbontva 1946-ban)
- Nyugat szobra, (Budapest, 1921)
- I. világháborús hősi emlékművek (Nagyszokoly, Pécs, Kalocsa)
- Hősök szobra (Rákoscsaba, 1925)
- Zichy Mihály emléktábla (Zala, 1927)
- Nagy Lajos király dombormű (Szeged, Dóm tér, a nemzeti panteonban; 1930)
- Danaidák kútja (Budapest, 1933)
- Görgey Artúr mellszobra (Miskolc, 1934; ma a Görgey utcában, a Herman Ottó Múzeum előtt)
- Madách Imre (Balassagyarmat, 1937)
- Szent István király szobra (Székesfehérvár, 1938)
- Szent Imre herceg szobra (Kistarcsa, 1938)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Kistarcsa díszpolgára (1938)
- Corvin-koszorú (1930)
Köztéri szobraiból
szerkesztés-
Első világháborús emlékmű, Nagyszokoly (1923)
-
Vénusz kútszobor, Budapest[5] (1927)
Források
szerkesztés- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
- ↑ MÉL-ban i.m. 1954. január 8. a halál dátuma; sírkőre 1954 van írva; artportal; Magyar művészeti kislexikon i.m. 1953. január 11..
- ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
- ↑ A szobor története. [2010. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- ↑ XIV. kerület, Kós Károly sétány, a Széchenyi strand előcsarnoka.
- ↑ Zichy Mihály utca, Somogy megye.
- ↑ Az Érseki Palota előtt.
- ↑ A szobrot a Herman Ottó Múzeum Képtára bejárata mellett helyezték el. Korábban a róla elnevezett téren állt, és 1934-ben avatták.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 623–624. o.
- Magyar művészeti kislexikon : kezdetektől napjainkig. Főszerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Sidló Ferenc lásd 361. p.