Selman Waksman

Selman Abraham Waksman (Nova Priluka, 1888. július 22. – Woods Hole, Massachusetts, 1973. augusztus 16.) ukrán-amerikai mikrobiológus és biokémikus. A talajlakó mikroorganizmusok tanulmányozása során mintegy 15 antibiotikumot fedezett fel (ő alkotta meg az antibiotikum kifejezést is), köztük a klinikai gyakorlatban széleskörűen alkalmazott sztreptomicint és neomicint. 1952-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott "a tuberkulózis elleni első hatékony antibiotikum, a sztreptomicin felfedezéséért".

Selman Waksman
Született	1888. július 22. Nova Priluka
Elhunyt	1973. augusztus 16. (85 évesen) Woods Hole, Massachusetts
Állampolgársága	amerikai (1916–) orosz szovjet
Foglalkozása	mikrobiológus, biokémikus
Iskolái	Rutgers Egyetem (–1915, BSc, mezőgazdaság) Kaliforniai Egyetem (–1918, PhD, biokémia)
Kitüntetései	Orvostudományi Nobel-díj (1952)
Sírhelye	Woods Hole Village Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Selman Waksman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ifjúsága

Selman Waksman 1888. július 22-én született ukrajnai zsidó családban, Nova Priluka faluban (akkor Podóliai kormányzóság, ma Vinnicjai terület). Apja, Jakov Vakszman házakat adott bérbe a környező falvakban, anyjának, Fraida Londonnak pedig egy kis vegyesboltja volt. Selmannak született egy Miriam nevű húga is, aki azonban kiskorában torokgyíkban meghalt. Ötéves korában a zsidó vallási iskolában, a héderben kezdett tanulni, tízévesen pedig anyja magántanárokat fogadott mellé, akik orosz nyelvre és irodalomra, aritmetikára és történelemre oktatták. 1910-ben egy odesszai gimnáziumban mint külső magántanuló leérettségizett. Anyja ekkor már egy éve halott volt és az egyre gyakoribb zsidóellenes pogromok miatt Selman úgy döntött, hogy kivándorol Amerikába.

Amerikai élete

Kezdetben az unokatestvére New Jersey-i csirkefarmján dolgozott, de szeretett volna továbbtanulni, így rokona tanácsára 1911 őszén beiratkozott a Rutgers Főiskolára, ahol agrártudományokat tanult és 1915-ben BSc, a következő évben pedig MSc fokozatot szerzett. Kutatási témája a talajlakó baktériumok, ezen belül az Actinomyces fajok voltak és ebből a témából védte meg doktori disszertációját is a Berkeley Egyetemen 1918-ban. 1916-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. A PhD megszerzése után visszatért a Rutgers Főiskolára, ahol a talaj mikrobiológiájáról tartott előadásokat és a kísérleti mezőgazdasági állomáson kutató mikrobiológusként dolgozott. Folytatta kutatásait az Actinomycesekkel, tanulmányozta taxonómiájukat és számos új fajt írt le; szerepüket a talaj lebontó folyamataiban és azt a tulajdonságukat, hogy képesek voltak gátolni más baktériumok és gombák növekedését.

1924-ben feleségével együtt féléves európai körutazásra ment, melynek során meglátogatta szülőfaluját is. A forradalom utáni Szovjetunióról így írt: "A legnagyobb nyomorúság amit az ember elképzelhet, a legnagyobb katasztrófa amin Oroszország népei valaha is átestek; a legnagyobb kísérlet az emberek társadalmi és politikai viszonyairól nem tudja kifejezni amit ott láttunk." Utazása során Waksman végiglátogatta Nyugat-Európa neves talajbiológusait és -kémikusait is.

1925-ben docensi, 1930-ban pedig professzori kinevezést kapott. 1931-ben felkérték, hogy szervezze meg a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet tengeri mikrobiológiai részlegét.

A sztreptomicin felfedezése

1939-ben Waksman volt diákja, René Dubos felfedezte a Bacillus brevis által termelt, antibiotikus hatású tirotricint, és ezen fellelkesülve Waksman is elkezdte keresni az általa tanulmányozott mikroorganizmusok baktérium- és gombaölő vegyületeit. Waksman volt az, aki bevezette az antibiotikum kifejezést is. Fáradságos, szisztematikus munkával, melynek során a talajbaktériumokat patogén mikroorganizmusokkal tenyésztették együtt, Waksman és munkacsoportja felfedezte az aktinomicint (1940), klavacint, sztreptotricint (1942), sztreptomicint (1943), grizeint (1946), neomicint (1948), fradicin, kandicidint, kandidint és egyéb antibiotikumokat. A sztreptomicinről kiderült, hogy hatásos az addig gyógyíthatatlannal tartott tuberkulózis ellen (ezenfelül a tífusz, kolera, pestis, húgyúti fertőzések és más fertőző betegségek ellen is). 1946-tól kezdték forgalmazni az új antibiotikumot és Waksman a szabadalom után kapott jövedelem feléből 1951-ben megalapította a Waksman Mikrobiológiai Alapítványt, amiből támogatta a Rutgers (akkor már) Egyetemen a szintén róla elnevezett Waksman Mikrobiológiai Intézet létrehozását.

Vita a felfedezés körül

Selman Waksman emlékműve szülőfalujában

1949-ben egyik munkatársa, Albert Schatz beperelte őt, kifogásolva, hogy Waksman arat le minden dicsőséget és pénzt közös munkájukért. A sztreptomicin felfedezését bejelentő cikken Schatz volt az első szerző, és ebből írta doktori tézisét is 1945-ben. Másrészt viszont ő csak három hónapon át dolgozott a laboratóriumban, ahol jórészt a Waksman által elindított rutin szűrővizsgálatokat végezte. 1950-ben az egyetem közvetítésével egyezség született, miszerint a szabadalmi jövedelmekből Waksman 10%-ot, Schatz 3%-ot, a laboratórium többi dolgozója pedig 7%-ot kap.

Selman Waksman a sztreptomicin felfedezéséért 1952-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült. Ezenfelül számos kitüntetésben részesült, megkapta a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát és a japán Felkelő Nap Csillagát is.

Családja

Selman Waksman 1916-ban vette feleségül a szintén a szülőfalujából Amerikába kivándorolt Deborah Mitniket. Egy fiuk született, Byron Halsted Waksman.

Selman Waksman 1973. augusztus 16-án halt meg Woods Hole-ban, 85 évesen.

Források

• Selman A. Waksman - Biographical NobelPrize.org
• Selman A. Waksman Notable Names Database
• Selman Waksman and Antibiotics Chemistry for Life