Sarki farkas

Sarki farkas
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Kutyaalkatúak (Caniformia);
Család:	Kutyafélék (Canidae);
Alcsalád:	Valódi kutyaformák (Caninae);
Nemzetség:	Kutyák (Canini);
Nem:	Canis;
Faj:	C. lupus; Linnaeus, 1758
Alfaj:	C. l. arctos;
Tudományos név
	Canis lupus arctos; (Pocock, 1935)
Elterjedés
	A sarki farkas elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sarki farkas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sarki farkas témájú médiaállományokat és Sarki farkas témájú kategóriát.

A sarki farkas (Canis lupus arctos) a szürke farkas (Canis lupus) amerikai alfaja.

Előfordulása

A kanadai szigetvilágban él, Melville és Ellesmere közötti szigeteken. Ezen kívül előfordul még Grönland északi és északkeleti részén is.

Megjelenése

A sarki farkasoknak vannak bizonyos eltérő tulajdonságaik, melyekben különböznek más farkas alfajoktól és amelyek a hideg, sarkvidéki környezethez való alkalmazkodás során jöttek létre.

Szőrzetük szinte teljesen fehér (a hátukon valamivel sötétebb árnyalatú) és rendkívül dús. A nagy hideghez (olykor előfordul élőhelyükön -50 °C is ) való alkalmazkodás folytán fülei rövidebbek és kerekebbek és lábai jóval rövidebbek, mint más alfajoké. Testformájuk zömökebb és súlyuk 50 és 80 kilogramm között mozog. Marmagasságuk 65-80 centiméter. A szuka valamivel kisebb és könnyebb, mint a kan. Testhosszuk 90-150 centiméter.

Életmódja

A falkaösztön a sarki farkasoknál még kifejezettebb, mint más alfajoknál. Ennek oka élőhelyük zordsága miatt könnyen érthető, egy magányos állat ezen a klímán nem bírná ki sokáig. Egy falkában általában 7 és 10 egyed él, de szoros kötődésük miatt egyes nagyobb falkában akár 30 állat is élhet együtt.

A farkas alfajok közül legkésőbb, 3 évesen válik ivaréretté. Átlagosan 2-3 kölyke születik.

Egy falka vadászterülete 1.300 és 1.600 négyzetkilométer között van. Táplálékkeresés közben akár napi 30 km-t is megtehetnek az egyedek.

Szinte mindenre vadásznak ami élőhelyükön megtalálható, pézsmatulkokra és rénszarvasokra, elsősorban azonban kisebb rágcsálókkal, például lemmingekkel; illetve sarki nyulakkal táplálkoznak. Olykor madarakat is elejtenek.

Többnyire falkákban vadásznak, főleg ha nagyobb állatokat akarnak elkapni, de egy magányos egyed is képes leteríteni egy rénszarvast.

Fehér szőrük miatt a zsákmányállatok nehezebben veszik őket észre.

Veszélyeztetettség

A sarki farkas az egyetlen alfaj a farkasok közül, amelyik semmilyen formában nem veszélyeztetett.

Élőhelyeiken a rendkívül zord klíma miatt igen kevés ember él. Az inuitok néha vadásznak rájuk dús, fehér szőrméjük miatt.

Képek

Források

Jim Brandenburg: Der weiße Wolf. Tecklenborg, Steinfurt 1998. ISBN 3-92404-439-2 DE
Jim Brandenburg: White Wolf. Tecklenborg, Steinfurt 1998. ISBN 3-92404-439-2
Lucyan David Mech & Monika Thaler: Der weiße Wolf. Heyne, Frederking & Thaler, München 1990–2000. ISBN 3-89405-093-4
Lucyan David Mech & Monika Thaler: Auf der Fährte der Wölfe. Frederking & Thaler, München 1992. ISBN 3-89405-315-1

További információk

Bioport.hu

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap