Rhipsalideae

Rhipsalideae
	Rhipsalis pilocarpa
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Kaktuszfélék (Cactaceae);
Alcsalád:	Kaktuszformák (Cactoideae); Eaton
Nemzetség-; csoport:	Rhipsalideae; DC.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rhipsalideae témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rhipsalideae témájú kategóriát.

A Rhipsalideae tribusba tartozó kaktuszok a Cactaceae család egyik legkülönlegesebb morfológiájú és életmódú csoportját képezik. A nemzetségcsoport fajai mind epifita vagy lithofita életmódot folytatnak, az epifita kaktuszok között is különösen jól alkalmazkodtak a fák ágain való megtelepedéshez.

Elterjedésük

Nedves és meleg klímájú trópusi területek lakói, fő elterjedési területük Dél-Amerika esőerdeiben található, de sok faj megtelepedett Közép-Amerikában is. Emellett a kaktuszoknak ebbe a csoportjába (Rhipsalis nemzetség) tartoznak egyedül olyan növények, melyek őshonosak az Óvilág trópusi területein is (Nyugat- és Kelet-Afrika, Comore-szigetek, Madagaszkár, Suriname, Ceylon esőerdei), mely elterjedésnek eredetét és okát nem ismerjük, így máig számos vitát eredményezett magyarázatuk.

Jellemzőik

A tribus fajai életmódjukban a fák ágain, ritkán nedves sziklákon való léthez adaptálódtak, gyökereik a repedésekben összegyűlt kis mennyiségű talajból veszik fel a tápelemeket. Vegetatív száruk lehet bordázott, hengeres vagy lapított, általában alig, vagy nem szukkulensek, gyakran képeznek a párából vizet felvenni képes léggyökereket. Hajtásaik növekedése sokszor korlátozott, gyakran eltérő elsődleges és másodlagos hajtásokat fejlesztenek. A tribus tagjainak areolái általában gyengén vagy alig fejlettek, töviseik nagyrészt redukálódtak, a pericarpiumon ritkán fejlődnek módosult levelek vagy areolák. Virágaik – a Schlumbergera nemzetség összes és a Hatiora nemzetség néhány faját leszámítva – többnyire kisméretűek, ám nagy számban nyílnak. A virágokon forrt tölcsér nem alakul ki. Virágzási idejük az ősztől tavaszig terjedő terminusra esik, amikor a legtöbb más kaktusz nyugalmi periódusát tölti. Néhány faj esetében az évi 2-3 virágzási periódus sem ritka. Magjaikra jellemző az elnyúlt hylum.

Nemzetségeik

Schlumbergera X reginae 'Jolly Dancer'

Hatiora Britton & Rose
Lepismium Pfeiff.
Vesszőkaktusz (Rhipsalis Gart.)
Schlumbergera Lem.

Rokonsági viszonyaik

Korábban a tribust számos további nemzetségre is tagolták, melyek közül ma az Erythrorhipsalis és Plathyrhipsalis a Rhipsalis, végül a Zygocactus és az Epiphyllanthus a Schlumbergera szinonimájává lettek. Az újabb molekuláris biológiai vizsgálatok eredményei azonban nem látszanak alátámasztani az önálló Pfeiffera (Acanthorhipsalis) genus (Echinocereeae) beolvasztását a Lepismium nemzetségbe, közelebbi rokonságban inkább Észak- és Közép-Amerika oszlopos termetű és epifita kaktuszaival lehetnek, azok alapi kládjába tartozónak mutatkoznak egy plasztisz gén intronjának vizsgálata alapján; (Nyffeler, 2002). Mindazonáltal a Rhipsalideae tribus evolúciójának kezdete közel esik az Észak- és Dél-Amerika kaktuszai törzsfejlődési vonalainak elkülönüléséhez, ami megnehezíti rokonsági viszonyaik pontos megismerését.

Források

Nyffeler R. (2002): Phylogenetic relationships in the cactus family (Cactaceae) based on evidence from trnK/matK and trnL-trnF sequences. American Journal of Botany 89. p. 312

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap