Rabinovszky Máriusz

(1895–1953) magyar művészettörténész, tánctörténész, főiskolai tanár, kritikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 6.

Rabinovszky Pál Máriusz (Budapest, 1895. december 14.[4] – Budapest, 1953. február 7.)[5] magyar művészettörténész, tánctörténész, főiskolai tanár, kritikus. A művészettörténeti tudományok kandidátusa (1952). Írói álnevei: Csák Péter, Merényi Máriusz.

Rabinovszky Máriusz
Született1895. december 14.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt1953. február 7. (57 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzentpál Olga (1919–1953)
Gyermekei
Foglalkozásaművészettörténész
SírhelyeÚj köztemető (33/1-1-124)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rabinovszky Máriusz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés
 
Rabinovszky Máriusz művészettörténész és felesége Szentpál Olga mozgásművésznő, koreográfus, pedagógus és szakíró sírja Budapesten. Új köztemető: 33/1-1-124.

Rabinovszky Károly (1862–1901) gyáros és Merényi Elza/Erzsébet (1873–?) fia.[6] Édesanyja opera-énekesnő volt, aki férje halála után német színpadokhoz szerződött, majd hozzáment egy orvoshoz, s ekkor fiát is magával vitte Németországba. Középiskolai tanulmányainak első három évét a budapesti evangélikus gimnáziumban, a többit a barmeni reálgimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányokat Münchenben, Berlinben és Budapesten folytatott.

1918-ban a Budapesti Tudományegyetemen diplomázott. Ezt követően a Pester Lloyd színház- és művészetrovatának munkatársa lett. A két világháború között kritikái jelentek meg a Nyugatban, az Ars Una-ban, a Magyar Művészetben és még számos lapban.

1944-ben munkaszolgálatos volt, a Pest környéki fronton dolgoztatták sáncmunkásként.

1948-tól a Képzőművészeti Főiskola művészettörténet tanára volt.

Művészeti folyóiratokban publikált. A festészettel, művészetelmélettel foglalkozott tanulmányaiban. A modern képzőművészeti törekvések kritikusa volt, jelentős tevékenységet folytatott a haladó magyar művészet elismertetéséért.

Magánélete

szerkesztés

1919. március 16-án házasságot kötött Szentpál Olga (1895–1968) koreográfus táncművésszel.[7] Három gyermekük született.

Sírjuk Budapesten, az Új köztemetőben található (33/1-1-124).

  • Az új festészet története 1770–1925. A nyugateurópai festészet kialakulása; Amicus, Budapest, 1926
  • Daumier (Budapest, 1927)
  • Szentpál Olga–Rabinovszky Máriusz: Tánc. A mozgásművészet könyve; fotó Angelo, Hugo Erfurth, Máté Olga; Általános Kiadó, Budapest, 1928
  • Csák Péter: Sárgaláz. Regény; Általános Ny., Budapest, 1936 (Friss újság színes regénytára)
  • Határállomás (Merényi Máriusz néven regény, Budapest, 1942)
  • Bortnyik SándorHevesy Iván–Rabinovszky Máriusz: Kétezer év festészete; Dante, Budapest, 1943
  • Művészet és válság (Budapest, 1945)
  • A tánc. Tanulmány egy újraszülető művészetről; Anonymus, Budapest, 1946 (Anonymus könyvtár)
  • Itália festészete. A trecento (Budapest, 1947)
  • Mario Rabinovszky: L'umanità di Giotto; Biblioteca dell'Accademia d'Ungheria, Roma, 1947 (Biblioteca dell'Accademia d'Ungheria, Roma)
  • Két korszak határán (válogatott művészeti írások Vayer Lajos méltatásával és önéletrajz-részlettel); vál., jegyz. Dávid Katalin; Corvina, Bp., 1965
  • Művészet és válság; szöveggond., utószó Timár Árpád; Corvina, Budapest, 1988 (Irisz)

További információk

szerkesztés
  • Artner Tivadar: Vallomás egy esztétáról. Emlékezés Rabinovszky Máriuszra (Alföld, 1965. 4. sz.)
  • Magyar táncművészeti lexikon. Szerkesztette: Dienes Gedeon. Planétás–Magyar Tánctudományi Társaság, Budapest, 2008
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]
  • Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.  
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Színészeti lexikon. Szerkesztette: Németh Antal. Budapest, Győző Andor, 1930
  • Révai új lexikona XV. (Nem–Rab). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2005. ISBN 963-955-623-8  
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8