Phenjani metró
A phenjani ( ) metró (hangul: 평양 지하철도, Phjongjang csihacsholdo, handzsa: 平壤 地下鐵道, RR: Pyeongyang jihacheoldo ) az észak-koreai főváros, Phenjan 1973 szeptemberében megnyitott metrórendszere. A hálózat a város közlekedésének fontos részét képezi. Alagútjait eredetileg föld alatti katonai létesítmények összekapcsolására építették. Két vonala van, a Cshollima ( ) és a Hjoksin ( ). Állomásainak építészeti stílusa különleges, a világ legszebbjei közé tartozik. Vonalain a szerelvények hajnali 5 óra 30 perctől este 9 óra 30 percig közlekednek.[3]
Phenjani ( ) metró 평양지하철도 | |
Adatok | |
Ország | Észak-Korea |
Helyszín | Phenjan |
Típus | metró |
Átadás | 1973. szeptember 6. |
Hálózat hossza | 22,5 km |
Vonal hossza | 34 km |
Vonalak száma | 2 |
Állomások/megállók száma | 17 |
Általában használt jármű | BVG Class D (1999–, 108) |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Feszültség | 750 V egyenáram |
Napi forgalom | 98 600 (2009) |
Éves forgalom | 36 000 000 (2009)[1][2] |
Üzemeltető | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″39.016667°N 125.747500°EKoordináták: é. sz. 39° 01′ 00″, k. h. 125° 44′ 51″39.016667°N 125.747500°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Phenjani ( ) metró 평양지하철도 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bár Észak-Koreán kívül elég keveset lehet tudni a phenjani ( ) metróról, az országba látogató turisták évekig csak két metróállomást, a Puhung ( ) és a Jonggvang ( ) állomásokat tekinthették meg. 2010-től ezen a korlátozáson enyhítettek,[4] 2014-ben pedig a Cshollima ( ) vonalon egy állomás kivételével feloldották.[5]
A 2016-ban forgalomba állított új vonatokat Észak-Koreában gyártották. Bár léteznek tervek a hálózat kibővítésére, évtizedek óta csak tervezési fázisban vesztegel a fejlesztés. A phenjani ( ) a világ legmélyebb metrója; az alagutak 120 méterrel vannak a földfelszín alatt.
Hálózat
szerkesztésA phenjani metró két vonalból áll; az észak-déli Cshollima ( ) (nevét egy mitológiai lóról, a cshollimáról ( ) kapta) és a kelet-nyugati Hjoksin ( ) (magyarul „Újítás”) vonalból. A rendszer teljes hossza kb. 22,5 km, a Cshollima ( ) 12, a Hjoksin ( ) kb. 10 km hosszú.
Állomások
szerkesztésA metrórendszer összesen 17 állomásból áll. A Kvangmjong ( ) („Fényesség”) állomást 1995-ben lezárták, mivel összekapcsolták a Kumszuszan ( ) Emlékpalotával, és átalakították az örökös elnök mauzóleumává.
Az állomások közötti átlagos távolság 1500 méter, ugyanúgy mint Moszkvában, Londonban és Párizsban is. A megállók nevei az észak-koreai forradalommal kapcsolatosak, és egyedülállóan a világon, nem állnak kapcsolatban a földrajzi helyszínekkel (bár néhány esetben a közeli utcák, mint például a Jonggvang ( ), Kvangbok ( ), Hjoksin ( ) az állomásokkal azonos neveket viselnek). A megállók falait a forradalommal kapcsolatos festmények díszítik.
Állomás neve | Jelentése | Itt található | Megnyitás | ||
---|---|---|---|---|---|
Koreaiul | Handzsa ( ) | Magyar átírásban | |||
1-es Cshollima ( ) vonal (천리마선) | |||||
붉은별 | — | Pulgunbjol ( ) | Vörös csillag | Phenjani ( ) 2. sz. Kórház | 1973. szeptember 6. |
전우 | 戰友 | Csonu ( ) | Bajtárs | Átszállás a 2-es vonalra | |
개선 | 凱旋 | Keszon ( ) | Diadal | Diadalív, Kim Ir Szen ( ) Stadion | |
모란봉 | 牡丹峰 | Moranbong | Moranbong (Bazsarózsadomb) | Fiatalok parkja, Kim Ir Szen ( ) és Kim Dzsongil ( ) óriásszobrai | |
승리 | 勝利 | Szungni ( ) | Győzelem | Bevásárlóközpont | |
봉화 | 烽火 | Ponghva ( ) | Jelzőtűz | ||
영광 | 榮光 | Jonggvang ( ) | Dicsfény | Phenjani ( ) vasútállomás, Koryo Hotel | 1987. április 4. |
부흥 | 復興 | Puhung ( ) | Újjáéledés | Pjongcshon ( ) Hőerőmű | 1987. április 10. |
2-es Hjoksin ( ) vonal (혁신선) | |||||
광복 | 光復 | Kvangbok ( ) | Felszabadulás a japán megszállás alól | 1978. szeptember 9. | |
건국 | 建國 | Konguk ( ) | Országépítés | ||
황금벌 | 黃金- | Hvanggumbol ( ) | Aranymezők | 1978. szeptember 6. | |
건설 | 建設 | Konszol ( ) | Építkezés | ||
혁신 | 革新 | Hjoksin ( ) | Újítás | 1975. szeptember 9. | |
전승 | 戰勝 | Csonszung ( ) | Hódítás | Átszállás az 1-es vonalra | |
삼흥 | 三興 | Szamhung ( ) | Három eredet | Kim Ir Szen ( ) Egyetem | |
광명 | 光明 | Kvangmjong ( ) | Fényesség | Kim Ir Szen ( ) Mauzóleum | |
락원 | 樂園 | Ragvon ( ) | Édenkert | Phenjani Állatkert |
A Kvangmjong ( ) állomást Kim Ir Szen ( ) tiszteletére 1995-ben örökre lezárták, és a területén alakították ki a mauzóleumát. A szerelvények azóta ezen az állomáson nem állnak meg.[6]
Építés
szerkesztésA phenjani metró teljes egészében mély föld alatti alagutakban található. Ezeket a Koreai Néphadsereg építette nagyrészt kétkezi munkával, sok rab segítségével.[forrás?] A projektet feltehetően Kim Dzsongil ( ) parancsára kezdték megvalósítani, aki 1966-os pekingi látogatása után szeretett volna a pekingi metróhoz hasonló rendszert építeni saját országában. Az építkezés a két vonalon 1968-ban kezdődött szovjet és kínai segítséggel. A Cshollima ( ) vonalat 1973. szeptember 6-án nyitották meg (az avatási ünnepséget szeptember 18-án tartották), a Mangjongde ( ) vonalnak nevezett, Ponghva ( ) és Puhung ( ) állomások közti szakaszt 1987-ben adták át. A Hjoksin ( ) vonalat 1975 októberében használhatták először az észak-koreaiak, a Hjoksin ( ) és Kvangbok ( ) állomások közötti szakaszt pedig 1978 szeptemberében (néhány adat szerint az első szakasz csak a Kvangmjong ( ) és Hvanggumbol ( ) megállók között volt, de később mind a két végén kibővítették).
Katonai használat
szerkesztésA phenjani metrót egy terjedelmes alagutakból álló katonai rendszer részeként építették, és titkos vonalakat is tartalmaz. Az állomások mélyen a föld felszíne alatt fekszenek és többszörös (általában hármas) nehéz tolóajtókkal vannak felszerelve, amelyek közvetetten összekötik az alagutakat.[forrás?]
Szerelvények
szerkesztésAz eredeti metrószerelvényeket, hivatalos nevükön a DK4-es modellt – bár a gyártási jelzésük DKJI, volt mint Kim Dzsongil (Kim Jong Il) nevének kezdőbetűi – Kínában gyártotta 1972-ben a Changchun Railway Vehicles, az a vállalat, amely a pekingi DK2-es és DK3-as metrószerelvényeket is készítette. Ezek egy részét 1998-ban eladták a pekingi metrónak, ahol a 13-as vonalon közlekednek.
1998 és 2016 között a Berlinből vásárolt szerelvények közlekedtek, vörös/krémszín festéssel. Ezekről minden reklámot eltávolítottak és az ország vezetőinek képei voltak találhatóak a kocsikban. A vásárolt típusok:
- GI típus („Gisela”), korábbi kelet-berlini szerelvények (1978 és 1982 között épültek).
- D típus („Dora”), korábbi nyugat-berlini szerelvények (1957 és 1965 között épültek).
A GI (Gisela) típusú, alacsonyabb és keskenyebb szelvényű metrókocsikat kivonták a földalatti forgalomból és átalakítás után helyi vasúti motorvonatként (HÉV-szerűen) üzemeltetik. A vasútra áttett szerelvények egy áramszedővel ellátott kocsiból és négy darab vontatott kocsiból állnak. Az áramszedővel ellátott kocsiban kapott helyet egy forgógépes (umformeres) áramátalakító, amely a 3kV-os vasúti felsővezetéki feszültséget a jármű működtetéséhez szükséges 750V-ra alakítja át.[7]
2015. november 20-án tesztelték az új, sokkal korszerűbb hazai gyártású szerelvényeket, 2016 elején pedig forgalomba is állították őket.[8] Az új szerelvények beltere hófehér, a kapaszkodók, ülések pedig rózsaszínűek. Továbbá minden szerelvény fel van szerelve monitorokkal, amelyek rendszeres tájékoztatást nyújtanak az aktuális időjárás, dátum és idő, páratartalom, hőmérséklet szempontjából.[9]
Térkép
szerkesztés
Képek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Metrobits. (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ Metrobits. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
- ↑ Ju, Seong-ha. Pyeongyang jabonjuui baekgwajeonseo (e-book) (koreai nyelven), Kyobobook, 212–216. o.. ISBN 9791187691198 (2018)
- ↑ Elliott Davies: Stopping All Stations – The Pyongyang Metro. Earth Nutshell. (Hozzáférés: 2017. december 4.)
- ↑ Hamish Macdonald. „Tourists granted rare access to nearly all stations on Pyongyang metro network”, NK News, 2014. május 2.. [2015. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. december 4.)
- ↑ 1977-es kép az állomásról egy észak-koreai képeslapon
- ↑ http://www.untergrundbahn.de/fahrzeuge/g/g4.htm[halott link]
- ↑ „Kim Jong Un inspects North Korean metro trainset”, Railway Gazette, 2015. október 30.. [2018. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. október 30.)
- ↑ KCNA