Parti vidra

A parti vidra (Lontra felina) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a vidraformák (Lutrinae) alcsaládjába tartozó faj.

Parti vidra
Parti vidra egy perui állatkertben
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Család: Menyétfélék (Mustelidae) Alcsalád: Vidraformák (Lutrinae) Nem: Lontra J. E. Gray, 1843 Faj: L. felina
Tudományos név
Lontra felina Molina, 1782
Szinonimák
Lutra brachydactyla Wagner, 1841 Lutra californica Gray, 1837 Lutra chilensis Kerr, 1792 Lutra cinerea Thomas, 1908 Lontra lutris (Larrañaga, 1923) Lontra montana (Tschudi, 1844) Lontra paranensis (Burmeister, 1861) Lontra peruensis (Pohle, 1920) Lutra peruviensis Gervais, 1841
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Parti vidra témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Parti vidra témájú kategóriát.

Előfordulása

A parti vidra Dél-Amerikában (főleg Chilében, Peruban és Argentínában) található meg. Néha azonban a Falkland-szigeteknél is felbukkan.

Megjelenése

Ennek az állatnak a fej-testhossza átlagosan 83-113 centiméter, farokhossza további 30-36 centiméter. Testtömege pedig 3-5,8 kilogramm között van. Szőrzete egyedekként a sötétbarnától a feketéig változik, hasi része világosbarna. A hosszabb külső szőrzete a szürkés, rövidebb belső szőrzetet védi. Bundája durvább tapintású, mint a tengeri vidráé (Enhydra lutris). Mind a négy lába úszóhártyás. Négy csecsbimbója van. Az állkapocscsontján (mandibula) 8 fogpár ül, míg a felső állcsontján (maxilla) 8-9 fogpár található. A fogak vágásra és nem őrlésre alakultak ki. E fajon belül a nemi kétalakúság nem annyira feltűnő.

Életmódja

Ez a vidrafaj főleg a nagy folyókat és azok torkolatvidékét kedveli, de a tengerbe is beúszik. Nem annyira tengeri emlős, mint a Csendes-óceán északi részén élő tengeri vidra. A sziklás partszakaszokat választja otthonául, kerüli a homokos részeket. A viharverte partszakaszokat sem veti meg. A tengerben, mint északi rokona főleg a Laminaria-erdőkben vadászik. Fő táplálékai a halak, a rákok és a puhatestűek.

Nappal tevékeny, és magányosan vagy kisebb csoportokban él.

Szaporodása

A szaporodási időszaka decemberben vagy januárban van. 60-70 napos vemhesség után, január végén, februárban vagy akár márciusban a nőstény 2-5 kölyköt ellik. A kölykök körülbelül 10 hónapig maradnak az anyjukkal. Néha megfigyelhető amint a kölyök az anyja hasán pihen, éppen úgy, mint a tengeri vidra esetében. Elválasztás után a szülők táplálják és tanítják vadászni a kicsiket. Habár a felnőttek gyakran párt alkotnak, mindkét nembéli állat párosodhat más vidrákkal is.

Veszélyeztetettsége

A történelem során a parti vidrát is vadászták bundája miatt. Argentína nagy részén és a Falkland-szigetekről emiatt ki is pusztult. Habár manapság a törvény védi, állományaiban az orvvadászat még mindig nagy károkat csinál.

Parti vidrák úszás közben

• 
• 
• 

Források

• Animal Diversity
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marine otter című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
• Képek a fajról