Olaszország elnöke
Olaszország elnöke (olaszul Presidente della Repubblica Italiana) Olaszország államfője, a legmagasabb rangú olasz állami hivatalnok, aki az alkotmány szerint a nemzeti egységet képviseli, azzal a feladattal, hogy az ország politikáját az alkotmányosság kereti között tartsa. Mandátuma hét esztendő.[1] A jelenlegi elnök Sergio Mattarella korábbi alkotmánybíró, akit 2015. január 31-én választottak meg, az 1099 választó közül 665 támogatásával. Előde, a 11. elnök Giorgio Napolitano volt, aki 2006-tól viselte a hivatalt, 2013. április 20-án az olasz történelemben először még egy ciklusra megválasztották, de ígéretéhez híven a mandátuma lejárta előtt lemondott.
A hivatal viselésének feltételei
szerkesztésOlaszország alkotmányának rendelkezései szerint az elnök tekintélyes korú személy. A 84. cikkely[1] szerint az választható meg a posztra, aki a szavazás napjáig betöltötte az ötven évet, és a személyes politikai és polgári jogok birtokában van. Az elnöki hivatal nem összeegyeztethető más hivatallal, ezért az elnöknek esküje megtétele előtt le kell mondani egyéb hivatalairól.
Az 1948-as alkotmány nem korlátozza az egy személy által betölthető elnöki munka idejét,[1] de 2013-ig egy elnök sem indult újra a hivatalért mandátuma lejárta után. 2013-ban Giorgio Napolitano elnök azzal az indokkal indult újra, hogy ezzel megoldja az elnökválasztáson kialakult patthelyzetet. Ugyanazon a napon újra is választották.[2] Már ekkor világossá tette, hogy nem tölti ki végig a második elnöki mandátumot. 2015 januárjában le is mondott.
Választása
szerkesztésAz olasz köztársasági elnököt egy elektori testület választja meg. Ez a parlament két kamarájának - a képviselőháznak és a szenátusnak - a tagjaiból áll, és a 20 olasz régió delegálta 58 elektorból. Minden régió három elektort küld, kivéve az apró Valle d’Aosta (Aosta-völgy) régiót, amely csak egy elektort delegálhat.
Az alkotmány szerint a köztársasági elnök megválasztása titkos szavazással történik: 316 szenátor, 630 képviselő és 58 régióelektor voksolhat. Az első három fordulóban kétharmados többség hozhat döntést, a negyedikben már elég az egyszerű többség. Az elektori testület ülésén a képviselőház elnöke elnököl, akinek a felszólítására a szavazatok megszámlálása nyilvánosan történik. A szavazást a képviselőház székhelyén, a Montecitorio palotában tartják.
Az elnök azután foglalja el hivatalát, hogy felesküszik a parlamentben és székfoglaló beszédet tart.
Az elnök mandátuma
szerkesztésAz elnök mandátuma hét éves, tehát ugyanaz a parlament nem választhatja újra, hiszen a parlament házainak a ciklusa ötéves.
A mandátum lemondással, az elnök halálával vagy komoly betegség okozta tartós akadályoztatásával érhet véget. Az elnök elmozdítható, ha hazaárulást követ el, vagy megsérti az alkotmányt.
A leköszönt elnökök a Köztársaság Emeritusa címet kapják, és örökös szenátorrá nevezik ki őket. A köztársasági elnök távollétében, például ha külföldre utazik, teendőit a szenátus elnöke intézi.
Az alkotmány 86. cikkelye szerint[1] minden esetben, amikor a köztársasági elnök nem képes ellátni feladatait, ügyvezető elnökként a szenátus elnöke helyettesíti ideiglenesen.
Amennyiben az elnök tartósan képtelenné válik a hivatal feladatai ellátására, meghal vagy lemond, a képviselőház elnöke 15 napon belüli időpontra elnökválasztást ír ki, kivéve parlament feloszlatása idején, illetve az ezt megelőző három hónapot.
Az elnök szerepe
szerkesztésAz alkotmány szerint az elnök feladatai, illetve jogai közé tartoznak a következők:
- Külügyekben:
- Akkreditálja és fogadja a külföldi diplomatákat.
- A parlament felhatalmazásával aláírja a nemzetközi szerződéseket (amennyiben ez szükséges az alkotmány 80. cikkelye értelmében).
- Hivatalos látogatásokra megy külföldre, egy kormánytag kíséretében.
- A parlament döntése alapján deklarálja a háborús helyzetet.
- Parlamenti ügyekben:
- Jelöl legfeljebb öt örökös szenátort.
- Rendkívüli ülésre hívhatja össze a parlament házait és fel is oszlathatja őket.
- Választást írhat ki, és kijelöli az új parlamenti kamarák első ülésének a dátumát.
- Törvényhozási ügyekben:
- Engedélyezi a kormányzati törvénytervezetek parlamenti benyújtását.
- Hatályba helyezi a parlament elfogadta törvényeket.
- Visszaküldhet elfogadott törvényt újramegfontolásra a parlamenti házaknak (de egy törvényt csak egyszer).
- A népszuverenitás ügyeiben:
- Népszavazást írhat ki.
- Kinevezi a miniszterelnököt és a miniszterelnök javaslatára a minisztereket.
- Elfogadja a kormány esküjét.
- Elfogadhatja a kormány lemondását.
- A kormány javaslatára rendeletet adhat ki. Ezek azonban hatvan nap után hatályukat vesztik, ha a parlament nem hosszabbítja meg őket.
- Kinevez bizonyos állami hivatalnokokat.
- Elnököl a Legfőbb Védelmi Tanácsban (Consiglio Supremo di Difesa) és ellátja a hadsereg főparancsnoki posztját.
- Feloszlathatja a régiók tanácsait és elmozdíthatja az elnökeiket.
- Igazságszolgáltatási ügyekben:
- Elnököl a Felső Igazságszolgáltatási Tanácsban (Consiglio Superiore della Magistratura )
- Kinevezi az Alkotmánybíróság tagjainak egyharmadát.
- Kegyelmet adhat.
A gyakorlatban az elnök szerepe többnyire ceremoniális, de nem kizárólag az. Az alkotmány szerint az elnök szinte minden döntését alá kell írnia egy kormánytagnak is, hiszen a politikai felelősség a kormányé. A maradék jó része kötelesség. A kegyelem adása autonóm elnöki jogkör.
Lakhelye
szerkesztésAz elnök rezidenciája a római Quirinale-palota. Rendelkezésére áll a Róma közelében lévő Castellporziano és a Nápolyhoz közeli Villa Rosebery is.
Idővonal
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d The Italian Constitution. The official website of the Presidency of the Italian Republic.
- ↑ President Giorgio Napolitano re-elected. BBC News