Mururoa

atoll a Csendes-óceán déli részén
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 17.

Mururoa atoll a Tuamotu szigetvilágban, a Csendes-óceán déli részén. Francia Polinézia része. Franciaország nukleáris kísérletek helyszíneként használta.

Mururoa
A Mururoa atoll légifelvételről
A Mururoa atoll légifelvételről
OrszágFranciaország
Népesség
Teljes népesség0 fő (2017)
Terület15 km²
Hosszúság28 km
Szélesség11 km
IdőzónaUTC-10
Elhelyezkedése
Mururoa (Francia Polinézia)
Mururoa
Mururoa
Pozíció Francia Polinézia térképén
d. sz. 21° 49′ 60″, ny. h. 138° 55′ 00″21.833330°S 138.916670°WKoordináták: d. sz. 21° 49′ 60″, ny. h. 138° 55′ 00″21.833330°S 138.916670°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Mururoa témájú médiaállományokat.

Nukleáris kísérletek

szerkesztés

Mururoa és a közeli Fangataufa 1966 és 1996 között volt a francia nukleáris kísérletek helyszíne. Hivatalosan 1962. szeptember 21-én nyilvánították nukleáris kísérleti területnek. Az első robbantás Aldebaran kódnévvel 1966. július 2-án történt, amit 40 további felszíni robbantás követett 1974-ig. A legtöbb robbantást az atoll nyugati végében végezték, a kisebb robbantásokat az északi részén. 3 bombát bombázóról dobtak le, 3 bombát uszályokon robbantottak fel, a többit héliummal töltött légballonokra függesztették.[forrás?]

1974 után felszín alatti kísérletek kezdődtek, 1996-ig 147 robbantást hajtottak végre. Ez sok vitához vezetett, mivel az atoll megrepedezett, ami az erősen radioaktív anyagok kiszivárgásával fenyeget.[forrás?]

A kísérletekben részt vevő számos katona és polgári személy megbetegedett, de csak hosszasan küzdelem árán tudták elérni, hogy Franciaország ismerje el felelősségét. A francia parlament 2006-ban fogadott el törvényt a sugárszennyezett személyek – körülbelül 150 000 ember kárpótlásáról. 2013-ban a francia hadsereg egy bírósági döntés nyomán kénytelen volt nyilvánosságra hozni 58 olyan dokumentumot, amelyek bizonyították, hogy a nukleáris kísérletek Francia Polinézia szerte 350 esetben okoztak sugárszennyeződést. 1974. július 19–20-án például Tahitit plutóniummal szennyezett eső érte el, és a szigeten a megengedett határérték 500-szorosa volt a sugárterhelés.[1]

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés