Moson
Moson (németül: Wieselburg) Mosonmagyaróvár része, 1939-ig önálló község volt Moson, majd Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegyében, akkor egyesült Magyaróvárral.
| Moson | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Település | Magyaróvári járás |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Moson
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″47.857165°N 17.275771°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″47.857165°N 17.275771°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Moson témájú médiaállományokat. | |
Nevének eredete
szerkesztésAz először 1137-ben Mussun alakban feltűnő Moson településnév legvalószínűbben a ’mohos; lápos, lápnál lévő, mocsári’ jelentésű szláv Mъšьnъ helynév átvétele. Ugyanennek a névnek a semleges, illetve nőnemű formáira mennek vissza a cseh Mešno, Mšeno, lengyel Mszana, ukrán Мшана településnevek. Egy hasonló értelmű óbajor névre visszamenő etimológia kevésbé valószínű, minthogy a német forrásokban más névalak szerepel (l. alább). Az ebben a névkörben szokott magyar névadás, tudniillik az első ispán nevét viseli a település, kizárható, mivel hasonló személynév csak későbbről mutatható ki.[1]
Moson német Wieselburg neve ebben a formában 1407-ből adatolható Wisenpurg formában. Ez a német Wiese ’rét’ szó hatására keletkezett a korábbi M- kezdetű alakokból: 1063 Miesigenburch, 1074 Miesenburc. Ezek forrásaként elsősorban a magyar nevet is adó szláv Mъšьnъ alak átvétele jön szóba a német Burg ’vár’ szóval kiegészülve,[2] vagy annak a felsőnémet Mies ’moha, mocsár, láp’ szóval alkotott fordítása.[3] A német névben megörökített vár a Lajta és a Duna összefolyásánál épült, és határispánsági központként szolgált.
Fekvése
szerkesztésMoson a Mosoni-Duna partján állott és áll ma is Mosonmagyaróvár részeként. Az egykori falu a mai város déli részét foglalta el.
Főutcája az 1-es főút, de érinti a 86-os főút is, a Szigetköz településeivel – különös tekintettel a Mosoni-Duna túlpartján fekvő Máriakálnokra – pedig az 1406-os út kapcsolja össze. A mosoni városrész délnyugati szélén húzódik a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal és itt található Mosonmagyaróvár vasútállomás is; utóbbi mindkét említett főút felől a 85 304-es számú mellékúton (József Attila utca, Soproni utca, Kossuth Lajos utca) érhető el.
Története
szerkesztésA település első írásos említése késői (1137: Mussun), de ekkor már városi rangú (civitas). Moson hajdanán ispáni központ volt erős várral, ahol Péter, András és Salamon királyaink is megszálltak. Moson vármegye innen vette a nevét. A vár kiváló fekvésével védte az ország nyugati kapuját, ellenőrizte a Hanság mocsarai közötti egyetlen járható utat, így sem a keresztesek, sem a tatárok nem tudták bevenni. A föld-fa erődítésből kiépült földvár sáncdarabjai a Hansági Múzeumban láthatóak. A vár az idők során elenyészett, s bár a helyi hagyomány szerint II. Ottokár, aki 1271-ben elfoglalta a védők kiéheztetését követően lerombolta, ennek semmiféle régészeti bizonyítéka nincs. Moson az Árpád-házi királyok idejében virágzó kereskedőváros volt. A vár jelentősége a 13. század végére szűnt meg, amikor a közeli (Magyar-)Óvár korszerű kővára vette át a szerepét, de Moson mezőváros volt a későbbi századokban is, bár Magyaróvár jelentőségben meghaladta. A 19. század második felében, a vasút kiépítése nyomán veszítette el jelentőségét, mivel nem lett belőle vasúti csomópont, de népes település volt még ezután is. 1871 után, amikor a mezővárosi rang megszűnt az országban, Moson nagyközséggé alakult és 1886-ig viselte a mezővárosi címet is.
Mosonban egyetlen lényeges ipari létesítmény volt, egy gépgyár (Kühne mezőgazdasági gépgyár), ahol 1926-ban 750 munkás dolgozott. Külön érdekes, hogy a szomszédos Magyaróvár mellett Mosonnak is volt kórháza.
1848. december 18-án itt győzött Görgey Artúr tábornok Jellasics horvát bán ellen.
1939-ben Magyaróvár megyei várossal egyesítették Mosonmagyaróvár néven.
Lakosságszáma
szerkesztésLassan növekedett a község lakosságának száma az 1939-es megszüntetéséig.
Híres mosoniak
szerkesztésItt született
szerkesztés- Flesch Károly világhírű hegedűművész, zenetanár 1873. október 9-én
- Kühne Lóránt gépgyáros 1886. szeptember 29-én
Itt halt meg
szerkesztés- Kühne Ede gépgyáros, műszaki szakember 1903. december 13-án
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. L–Zs. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második kiadás első lenyomata, 1997. 161. oldal. ISBN 963 05 4567 5
- ↑ Moór, Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. In: Acta Litterarium ac Scientiarium Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio Philoligica. Tomus X. Szeged, 1936. 105. oldal
- ↑ Mollay, Karl: Scarbantia, Ödenburg, Sopron. Siedlungsgeschichte und Ortsnamenkunde. In: Archivum Europae Centro-Orientalis. Band 9-10. (1943-44.) 234. oldal
