Mirko Deanović
Mirko Deanović (Dubrovnik, 1890. május 13. – Zágráb, 1984. június 16.) horvát romanista és regényíró, lexikográfus, irodalomtörténész, a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán a romanikus filológia rendes professzora és ezen a karon az olasz nyelv és irodalom tanszék alapítója.[7]
| Mirko Deanović | |
| Született | 1890. május 13.[1][2][3][4][5] Dubrovnik |
| Elhunyt | 1984. június 16. (94 évesen)[2][3][4][5][6] Zágráb |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésAz általános iskolát (1896-1900) és a klasszikus középiskolát (1900-1908) Dubrovnikban végezte. Bécsben romanikát és szláv filológiát (1908-1911), Firenzében olasz nyelvet (1911-1912) tanult, majd 1913-ban Bécsben diplomázott, ahol „Die Übersetzungen des Anton Gleđević” című disszertációjával doktorált. Ezután a spliti reálgimnázium igazgató helyettese volt (1913-1915), ahonnan a délszláv irányultságú szellemi tevékenysége miatt elbocsátották. Az első világháborúban végig katona volt. 1919-tól rendes középiskolai tanárként dolgozott Splitben. 1927-től a Romanikai Szeminárium olasz nyelvi lektora, 1930-ban Petar Skok egyetemi docens javaslatára adjunktus, 1940-ben pedig a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán a romanika filológia rendes professzora volt. 1930-ban a filozófiai karon megalapította és 1961-es nyugdíjazásáig vezette az olasz szemináriumot. 1954-től 1955-ig a filozófiai kar dékánja, majd dékánhelyettese volt.
A második világháború idején szabadkőművesség miatt az usztasa hatóságok deportálták, és 1941–42-ben az ógradiskai táborban raboskodott. Ezt követően P. Skok és F. Ramovš közreműködésével megalkotta a „Cadastre National de l'Istrie” (Isztriai nemzeti kataszter) című művet, mely az Isztria etnikai, nyelvi és történelmi helyzetét dokumentálta. A kataszter segítségével határozták meg a második világháború után Jugoszlávia nyugati határait.[7] 1960-tól a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia (HAZU) és más akadémiák (firenzei, római, velencei) rendes tagja volt. Tudományos munkásságáért számos külföldi és hazai díjjal jutalmazták.[7]
Tudományos munkássága
szerkesztésTudományos célból gyakran utazott Olaszországba és Franciaországba, Dubrovnikban is kutatott. Irodalmi és nyelvészeti területen egyaránt dolgozott. Tanulmányozta a francia, olasz és horvát irodalom kapcsolatait, különös tekintettel a dubrovniki kulturális és irodalmi múltra, a horvát nyelv román elemeire és az isztroromán nyelvre.[8] Olasz, francia és német nyelven publikált, számos nemzetközi kongresszuson vett részt. Ő kezdeményezte és szerkesztette a „Bulletin de l'Atlas linguistique méditerranéen”-t (Mediterrán Nyelvi Atlasz).[9] Tagja volt a Horvát Filológiai Társaságnak, a „Société de Linguistique de Paris”nak, a „Société de Linguistique romane”-nak és 1958-tól a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémiának (JAZU). Három szótárt készített: az olasz-horvát szótárt (Josip Jernejjel), a horvát-olasz szótárt, valamint a horvát-francia szótárt (J. Dayre és R Maixner társszerkesztésével).[10] Pavlo Tekavčićtyal az isztriai nyelv etimológiai szótárának anyagát készítette el, amely kéziratban a mai napig kiadatlan.[11]Kutatásai során felfedezte Voltaire egy eddig észrevétlen és kiadatlan művét.[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
- ↑ a b Istrapedia (horvát nyelven)
- ↑ a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b c H. Buršić és Đ. Križman-Zorić: Deanović, Mirko. Istarska enciklopedija Leksikografski zavod Miroslav Krleža. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ Hrvatski leksikon A-K, Naklada Leksikon d.o.o., Zagreb, 1996., str. 236
- ↑ Mirko Deanović. Leksikografski zavod Miroslav Krleža Hrvatski obiteljski leksikon. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ [Pretraga po autoru: Deanović, Mirko. Nacionalna i sveučilišna knjižnica. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ H. Buršić és Đ. Križman-Zorić: Deanović, Mirko. Istarska enciklopedija Leksikografski zavod Miroslav Krleža. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ Ivica Martinović: Recepcija Boškovićeve teorije sila u Parizu. Prilozi za istraživanje hrvatske filozofske baštine, 39/1 (77). sz. (2013) 53–241. o.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Mirko Deanović című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
