Max Bill

Max Bill (Winterthur, Svájc, 1908. december 22. – Berlin, 1994. december 9.) svájci építész, festő, szobrász, művészeti író, ipari formatervező.

Max Bill
1970-ben
Született	1908. december 22. Winterthur
Elhunyt	1994. december 9. (85 évesen) Berlin
Állampolgársága	svájci
Nemzetisége	svájci német
Házastársa	Binia Bill (1931–) Angela Thomas (1991 – 1994. december 9.)
Gyermekei	Jakob Bill
Foglalkozása	iparművész szobrász művészeti író
Tisztsége	Member of the Zurich City Parliament (1961–) Member of the Swiss National Council (1967. december 4. – 1971. november 28.)
Iskolái	Bauhaus Kunstgewerbeschule Zürich
Kitüntetései	Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje Prix Kandinsky (1948) Compasso d'Oro (1956) Goslarer Kaiserring (1982) Praemium Imperiale (1993)
Halál oka	szívinfarktus
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Bill témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Max Bill 1924 és 1927 közt ezüstművességet tanult a zürichi iparművészeti iskolában. 17 éves volt, amikor 1925-ben meghívták egy párizsi nemzetközi iparművészeti kiállításra, e kiállításon megcsodálta Le Corbusier és más hírességek alkotásait. 1927-28-ban Dessauban folytatta tanulmányait a Bauhaus iskolában, itt tanítottak ekkor: Josef Albers, Kandinszkij, Paul Klee, Moholy-Nagy László, Oskar Schlemmer. 1931-ben már az „Abstraction-Création” csoportban dolgozik Bill.

1944-45-ben tanári állást kapott a zürichi iparművészeti iskolában. Ebben az időben kötött barátságot Georges Vantongerloo (1886-1965) belga festő és szobrászművésszel és František Kupka cseh festővel. 1951-53 közt társalapítója volt Ulmban a modern iskolatervezésnek, majd visszatért Zürichbe. Híres iparművészeti tervezése az ulmi szék, amelyet, asztalnak, széknek, tálcának, polcnak is lehet használni. Részt vett a Documenta 1 (1955), a Documenta II (1959), valamint a Documenta III (1964) kiállításain Kasselben, ekkor ő már befutott designer volt. Bill tervezte és szervezte 1964-ben a svájci építészeti kiállítást Lausanne-ban.

Bill politikai felfogását tekintve antifasiszta volt, hidegháború ellenes és ellenezte az Amerikai Egyesült Államok vietnámi háborúját is. Az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb aggodalommal töltötték el a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések. 1967-ben meghívták a hamburgi egyetemre, ahol 1974-ig környezetvédelmi tervezést tanított.

Stílusa

Sokoldalú munkásságának fő területe a modern ipari formatervezés és a szobrászat. A konstruktivizmushoz, a Bauhaushoz és az absztrakt művészethez kapcsolódott, amelyeket egyénien alakított, saját felfogása szerint. Matematikai szigorúságú művészete a ráció örömén alapszik. Számos hazai és nemzetközi díjban részesült, 1968-ban kapta meg Zürich város díját, 1979-ben szülővárosa kulturális díját. Nemcsak Európában, hanem Brazíliában (São Paulo-i Biennale, 1951) és Japánban is kiállított és kitüntetéseket kapott.

Családja

1931-ben kötötte meg első házasságát, felesége csellista és fotós volt, házasságukból egy fiúgyermek, Jakob Bill született 1942-ben. Bill első felesége 1988-ban meghalt, Bill 1991-ben kötötte meg második házasságát, feleségül vette a vele már régebb óta együtt dolgozó művészettörténészt. Bill 1994-ben váratlanul meghalt a berlini Tegel repülőtéren. Özvegye és fia vitette haza hamvait Zürichbe.

Galéria

• 
  Konyhai óra időzítővel (1951)
• 
  Ulmi szék (1954)
• 
  Három szobor (1977)
• 
  Szobra a Bottropi Szoborparkban (1979)
• 
  Folytonosság (1986)
• 
  Ritmus az űrben (1994)

Források

• A modern festészet lexikona. Budapest :Corvina, 1974. Bill, Max szócikkét lásd 37-38. p.
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Max Bill életrajza, fényképe (angolul)
• Max Bill élete, munkássága (angolul)
• Max Bill életrajza (németül)

Kapcsolódó szócikkek

• De Stijl