Marcello Caetano

Marcello José das Neves Caetano (Lisszabon, Portugália, 1906. augusztus 17. – Rio de Janeiro, Brazília, 1980. október 26.) portugál ügyvéd, politikus.

Marcello Caetano
Született	1906. augusztus 17. Lisszabon
Elhunyt	1980. október 26. (74 évesen) Rio de Janeiro
Állampolgársága	portugál
Foglalkozása	politikus egyetemi oktató jogász történész jogász politológus
Tisztsége	minister of the Colonies Prime Minister of Portugal (1968. szeptember 27. – 1974. április 25.) Minister of Foreign Affairs (1969. október 6. – 1970. január 15.)
Iskolái	Lisszaboni Egyetem (jogrendszer)
Kitüntetései	Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword Grand Cross of the Military Order of Christ Grand Cross of the Order of Public Instruction Grand Cross of the Order of the Colonial Empire a Santiago de Compostela-i Egyetem díszdoktora Grand Cross of the Civil Order of Alfonso X the Wise (1957) a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1960) Grand Cross of the Order of St. Raymond of Peñafort (1969) Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1970)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Cemitério de São João Batista
Marcello Caetano aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Caetano témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Előmenetel

Lisszabonban született, és ugyanitt végezte tanulmányait. 1931-ben szerzett jogi doktorátust, és már 1932-től a lisszaboni egyetemen tanított. 1940-ben professzorrá avatták (egészen 1968-ig, miniszterelnöki kinevezéséig ilyen minőségben tanított), illetve az egyetem rektorának tisztségét is betöltötte 1959–1962 között. Nagy szerepet játszott Salazar korporativista Új Állam-tervezetének kidolgozásában. A harmincas évektől fogva a kormányban töltött be különféle pozíciókat: eleinte a Portugál Ifjúság nevű szervezet vezetője lett, majd 1944–1947 között gyarmatügyi miniszter, 1955–1958 között pedig Salazar miniszterelnök-helyettese volt.

A Szociális Állam élén

1968. szeptember 28-án, Salazar balesete nyomán nevezték ki miniszterelnökké. Salazar hagyatéka egy tekintélyelvű állam volt, amit ugyan átneveztek Szociális Állammá (Estado Social), de súlyos társadalmi és gazdasági problémákkal küszködött, és megörökölte a gyarmati háborút. Caetano alapvetően megőrizte a salazari rendszer jellegzetességeit, ám egyúttal szerény léptékű, gesztusértékű reformokat is kezdeményezett (például a politikai rendőrség átnevezése, ellenzék korlátozott működésének engedélyezése). A gyarmatok megőrzését továbbra is elsőrendű célnak tekintette a portugál vezetés, és továbbra is hatalmas összegeket öltek az afrikai területek megtartásáért vívott harcba.

A helyzetet rontotta Caetano – Salazarhoz mért – tehetségtelensége és rivalizálása Tomás elnökkel, aki igyekezett bővíteni saját mozgásterét. 1973-tól kezdve a hadsereg berkeiben ellenállási mozgalom kezdődött: a Fegyveres Erők Mozgalma (Movimento das Forças Armadas), ami a következő év márciusában sikertelenül próbálta meg átvenni a hatalmat. Végül 1974. április 25-én a „szegfűk forradalma” döntötte meg Caetano hatalmát, és António de Spínola tábornok vezetésével ismét egy junta került hatalomra. A Szociális Állam vezetőjének Madeirára, aztán Brazíliába kellett menekülnie. 1980-ban halt meg Rio de Janeiróban.

Jegyzetek

Elődje: António de Salazar Oliveira

Portugália miniszterelnöke 1968–1974

Utódja: António de Spínola