Lun (Novalja)

Lun falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Novaljához tartozik.

Lun
A luni Szent Jeromos plébániatemplom.
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Lika-Zengg
Község	Novalja
Jogállás	falu
Irányítószám	53291
Körzethívószám	+385 053
Népesség
Teljes népesség	148 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	91 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 41′ 13″, k. h. 14° 45′ 01″44.6869, 14.7503
Lun weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lun témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A Pag-sziget felülről mutatóujjra emlékeztető legészakibb részén, Novaljától 18 km-re északnyugatra, a sziget északnyugati csúcsa közelében fekszik. Földrajzilag közelebb van Rabhoz, mint saját községközpontjához Novaljához. Bár határát szinte minden oldalról tenger veszi körül, maga a település légvonalban mintegy 300 méterre található a tengerparttól. A legközelebbi öblök a Furnje és a Veli Rakovac a Pagi-csatornában (Paski kanal), valamint a Njivina, Budunalva és a Krušvina amelyek a Kvarner-öbölben fekszenek. Lunon kívül a településhez több kisebb telep is tartozik, melyek némelyike több kilométer távolságra van. Közülük külön említésre méltó Tovarnele, amely a sziget legészakibb emberi települése, itt található Lun kikötője is. Nevét az olasz taverna szóból kapta, amely vendéglőt jelent. Valóban találhatók itt egy régi vendéglő maradványai, amely egyúttal a kalózok elleni védelmül is szolgált. További kis települései Gurijel, Dudići, Perićev Kanat, Gager, Jakišnica, Stanišće.

Nevének eredete

Neve a régi dokumentumokban „Punta Loni” alakban szerepel, melyet a régi horvát lakosság "Koncilun" alakra fordított le. Ebből a „konci” a „konac” (vég) főnév képzett (locativus) alakja, a „lun” pedig a latin „leo, leonis” (oroszlán) főnévből való. Hasonló latin és olasz változatai vannak a sziget északi fokának a Lun-foknak: Punta Longa, Lunga, Lun.

Története

Annak ellenére, hogy nincs írásos forrás arra vonatkozóan, hogy 1653 előtt is élt volna itt állandó lakosság ennek több régészeti bizonyítéka is előkerült. Területén több helyen találtak római cseréptöredékeket. A Vidasi nevű helyen illír sírok és sírhalmok találhatók, melyekből feltárt ékszereket a novaljai városi múzeumban őrzik. A történelemből ismert, hogy birtoklásáért évszázados küzdelem folyt Rab és Zára városok között, de egy időben még Osor is igényt tartott rá. IV. Krešimir horvát király 1071-ben miután Pag és Rab szigeteit elvette Velencétől Biogradban döntött a Rab és Zára közötti vitában és Lun egész területét Novaljával együtt Rab városának adta. Addig az egész Pag-sziget a rabi püspökséghez tartozott, attól fogva viszont a szigetnek csak a Caskától (akkor még Cissa) nyugatra eső része maradt a fennhatósága alatt. Pag városa a sziget többi részével Zára uralma alá került. Lunt Krešimir idejétől fogva egészen 1992-ig Rabról igazgatták, akkor viszont átszervezték a horvát közigazgatást és létrehozták az önálló Novalja községet, melynek a sziget északnyugati részével együtt Lun is a része lett. Lun első állandó lakója a Rabról érkezett velencei nemes Matteo Badurina volt, aki 1653-ban telepedett meg (valószínűleg a török elől menekülve) itt pásztorként és telepesként bérelt birtokán. A megállapodás szerint itteni jövedelméből adót kellett fizetnie Rab városának, amelyet a gabona jövedelmének negyedében és a szőlő jövedelmének hatodában állapítottak meg. Az adót nem a tényleges jövedelem, hanem egy külön bizottság becslése alapján kellett fizetni. A 19. század közepén a jövedelem becslése az aratás, illetve a szüret után egy közösségi szakértő feladata lett. Az összegyűjtött termést főként Rabon nyilvános árverésen értékesítették. Rab az úrbéri jogairól egészen 1944-ig nem akart lemondani, az úrbéri viszony megszűnését hivatalosan csak 1946-ban nyilvánították ki.

A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Pag szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A luni katolikus plébániát 1870-ben alapította meg Ivan Josip Vitezić vegliai püspök, így az akkori luni káplán Matej Francetić (aki addig Novaljához tartozott) lett a település első plébánosa. Anyakönyveit (a születésieket már 1760-óta) 1815-ig Rabon, 1870-ig Novalján vezették. A falunak 1857-ben 164, 1910-ben 429 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település közigazgatásilag 1992-ig Rabhoz tartozott, majd a horvát közigazgatás átszervezése után létrehozták az önálló Novalja községet, melynek a sziget északnyugati részével együtt Lun is a része lett. 2011-ben 307 lakosa volt, akik a olajbogyótermesztésből, turizmusból éltek.

Lakosság

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
164	0	267	326	352	429	429	526	675	646	551	483	381	357	337	307

Tovarnele - Lun kikötője

A luni védett olajfaliget

Nevezetességei

• Lun ma elsősorban olajfáiról nevezetes, melyek közül a legöregebbek már néhány száz évesek, de van köztük olyan amelyet ezerötszáz évesre becsülnek. Ezért az olajfaligeteknek ezt a részét 1963-ban védetté nyilvánították. A luni védett, kőfallal bekerített olajfaliget ma mintegy négyszáz hektáron terül el és mintegy nyolcvanezer fából áll. Ezzel az ország legnagyobb olajfaligete, egyúttal a sziget egyik legszebb színfoltja. A fák magassága öttől nyolc méterig váltakozik, törzsük átmérője nyolcvan centiméter feletti.
• Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1895-ben kezdték építeni. Alapkövét október 20-án rakta le Ante Petriš plébános. A tulajdonképpeni építési munkák 1896. szeptember 24-én kezdődtek el. Az első szentmisét 1900 szentestéjén celebrálták benne. A templom egyhajós, hosszúsága 11,80 méter, szélessége 6,80 méter, presbitérium és sekrestye is épült hozzá. Felszentelését 1910. június 22-én Antun Mahnić krki püspök végezte. Egyetlen harangját elvitték beolvasztásra az első világháborúba és csak az 1938. szeptember 13-án celebrált szentmise keretében kapott újra harangot a templom.
• A Szent Őrangyalok tiszteletére szentelt temploma a település északkeleti szélén, a helyi temető közelében, a plébániatemplom mellett található. Délkelet-északnyugati tájolású, egyhajós, téglalap alaprajzú épület. A keleti oldalon, a szentély magasságában, egy téglalap alaprajzú, dongaboltozatos, téglalap alakú ablakkal megvilágított sekrestye található. A templom különböző méretű faragott kőtömbökből épült. A homlokzat háromszög alakú oromzatának tetején áll a két íves nyílással rendelkező harangdúc. A templom építése nagyjából a 17. századra tehető. Szabálytalan kőlapokkal borított padlójában régi sírkövek találhatók.
• Az osztrák-magyar „Albanien” gőzhajó roncsa a Jakišnica-öböltől délnyugatra fekszik a tenger mélyén körülbelül 72 méter mélységben. A hajót 1916-ban süllyesztették el egy olasz tengeralattjáró két torpedójával, miközben katonai anyagokat szállított. A hajó kereskedelmi és utasszállító gőzhajó volt, amelyet 1910-ben építettek Triesztben a „Sablimento Tecnico Triestino di Trieste” cég műhelyében az ausztriai Lloyd cég számára. A hajótest 66 méter hosszú és 10 méter széles. 12 csomós sebességet érhetett el és 44 utast szállíthatott. Ma a roncs egy lapos, homokos tengerfenéken, egy tenger alatti gerincen fekszik, és még egy darabban van.
• Itt fekszik az osztrák-magyar „Euterpe” gőzhajó roncsa is a Potočnica-öböltől délre, körülbelül 79 méter mélységben. A hajót 1886-ban gyártották és ugyancsak az osztrák Lloyd cég tulajdonában volt. 1918-ban elsüllyesztették két torpedóval az olasz F7 tengeralattjárótól. Az elsüllyedésekor több mint 560 ember halt meg, amelyet a legnagyobb tengeri tragédiának tartanak az Adriai-tenger keleti részén. A hajó osztrák csapatokat szállított Fiuméből a Kotori-öbölbe. Ma a roncs homokos fenéken, a navigációs vonalon fekszik. A meglévő adatok szerint a fedélzetet a robbanások tették tönkre, míg a hajófenék jól megmaradt.

Híres emberek

• Itt született dr. Srećko Badurina (1930-1996) šibeniki püspök. 1955-ben Zárában szentelték pappá, 1965-ben teológiai doktor lett. 1988-ban II. János Pál pápa šibeniki püspökké szentelte, egyúttal hatszáz év után ő volt az első püspök akit a ferences harmadrend provinciája adott az egyháznak. A šibeniki Szent Jakab székesegyház sírboltjában nyugszik.
• Antun Badurina (1947), ferences harmadrendi szerzetes, egyházi író.

Források

• Lun honlapja (horvátul)
• Novalja város hivatalos oldala (horvátul)
• Novalja turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Novalja turisztikai honlapja – A luni olajfaligetek (horvátul)