Lepoglava

	Lepoglava
	A lepoglavai pálos kolostor
	; Lepoglava zászlaja
	; Lepoglava zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Varasd
Jogállás	város
Polgármester	Marijan Škvarić (HNS)
Irányítószám	42250
Körzethívószám	(+385) 042
	Népesség
Teljes népesség	6945 fő (2021. aug. 31.)
Népsűrűség	271,18 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	235 m
Terület	15,06 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 12′, k. h. 16° 02′46.200000°N 16.033333°EKoordináták: é. sz. 46° 12′, k. h. 16° 02′46.200000°N 16.033333°E
	Lepoglava weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lepoglava témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lepoglava (németül: Schönhaupt) város Horvátországban, Varasd megyében.

Fekvése

Varasdtól 32 km-re délnyugatra az Ivaneci-hegység északi részén, a Bednja-folyó jobb partján fekszik. Közigazgatásilag még 15 település Bednjica, Crkovec, Donja Višnjica, Gornja Višnjica, Jazbina Višnjička, Kamenica, Kamenički Vrhovec, Kameničko Podgorje, Muričevec, Očura, Viletinec, Vulišinec, Zalužje, Zlogonje és Žarovnica.tartozik hozzá.

Története

Lepoglava egykori vára, melyet a Bednja-folyó völgye fölé emelkedő 320 m magas Gorica-hegyen építettek fel a zagorai ispánsághoz tartozott. A vár stratégiailag fontos helyen épült és a folyó völgyében haladó kereskedelmi utat őrizte. A mai Szent János kápolna közelében állt. Róla kapta a nevét a település is. A név szláv eredetű, szó szerint lefordítva szép fejet jelent. 1399-ben Cillei Hermann kapta meg, aki 1400 körül leronttatta és uradalmát az itt alapított pálos kolostornak adta. Néhány történész azonban a vár későbbi, török általi pusztulását feltételezi, mivel az még 1435-ben is megtalálható oklevélben. Pálos kolostorát magyar pálosok alapították a 15. század elején és hamarosan a horvátországi pálosok központja lett.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1415 körül építették fel. A kolostor és temploma a neki adományozott javakból gyorsan gazdagodott. Legfőbb patrónusa továbbra is a Cillei család volt. Cillei Frigyes a szőlők utáni hegyvámot engedte el a pálosoknak, Cillei Ulrik pedig amellett hogy megerősítette korábbi birtokaiban újabb birtokadománnyal is gazdagította. 1457-ben Ulrik gróf nándorfehérvári meggyilkolásával kihalt a Cillei család. 1458-ban Hunyadi Mátyás felmentette a kolostort és a hozzá tartozó birtokokat az adózás elől, 1466-ban pedig a rend itteni elöljárója pallosjogot kapott. A szépen fejlődő kolostort 1481-ben felégette a török, ekkor pusztult el értékes könyvtára és levéltára is. A kolostort pálosok György perjel vezetésével még abban az évben újjáépítették. A település ekkor királyi birtok. Hunyadi Mátyás, majd halála után fia Corvin János herceg a régi templom helyett új, nagyobb, fényesebb templomot építtetett és a kolostort is megújíttatta. A templom és a kolostor falait erődszerűen vaskos falakkal építették meg, hogy a lakosságnak veszély esetén menedéket nyújtson. A templomot és monostort egyben hatalmas vízárokkal és őrtornyokkal vétette körül. Ezt a templomot választotta nyughelyéül is, majd fiát Corvin Kristófot is ide temették. Corvin János özvegye Frangepán Beatrix itt eltemetett férje és fia lelki üdvéért a pálosokat újabb adományokkal és birtokokkal gazdagította. A város zászlajában a cipót hozó holló a pálosok évszázados jelenlétére utal.

Miután a török 1526-ban elpusztította a pálosok budaszentlőrinci kolostorát, a hadiállapot 1570-ben arra kényszerítette a Szerzetesrend vezetését, hogy magyarországi tartománya székhelyét Lepoglavára költöztesse át. Nem sokkal később pedig a rend többi magyarországi kolostorának kincseit is ide hozatta. Még 1503-ban alapították meg itt a pálos szemináriumot, mely 1582-ben gimnáziummá alakult át. 1658-ban a rend filozófiai, 1684-ben pedig teológiai akadémiája is itt nyílt meg. Növendékei között, nemcsak horvátok, hanem más nemzetiségűek is többen akadtak és egy gazdag könyvtár is rendelkezésükre állt, melyet 1710-ben Kristolovecz János pálos szerzetes alapított. Lepoglava ebben az időben Horvátország első egyetemi központja, egyben a horvát kultúra egyik központja is volt. 1714-ben itt alakult meg a magyarországitól elszakadt önálló horvát pálos rendtartomány.

A pálosok a templomot is újjáépítették, melyet 1637-ben Vinkovich Benedek zágrábi püspök szentelt fel. A templom az adományozók jóvoltából több kápolnával is gazdagodott. 1673-ban Balagovich Judit, 1692-ben Draskovich János és neje, 1702-ben özvegy Rátkai Zsigmondné, 1705-ben Patachich Kelemen építtetett kápolnát a templomhoz. 1676-ban a rend hálája jeléül egyik legnagyobb patrónusának gróf Erdődy Farkasnak a címerét helyeztette el a templom bejárata fölé. 1786-ban II. József feloszlatta a pálos rendet. A kolostort 1854-ben börtönné alakították át, de később visszakapta eredeti funkcióját.

Lepoglava a trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. A templomot a második világháborúban súlyos károk érték. A megújítás 1953-ban ugyan elkezdődött, de a munkát Belgrádból nyíltan akadályozták, végül a megújított templomot csak 1989-ben a szeplőtelen fogantatás ünnepén szentelték fel. A város műemlékei mellett ma is börtönéről hírhedt országszerte, mely sokáig a kolostorban, ma pedig a kolostor szomszédságában működik. A kolostort 2001-ben visszaadták a varasdi püspökségnek. 2001-ben a városnak 4084, a községnek összesen 8718 lakosa volt.

Nevezetességei

Pálos kolostora és temploma^[2] ma is áll. A Nagyboldogasszony és a Szeplőtelen fogantatás titulusú templom szépen felújítva, a kolostor épülete elhanyagolt állapotban. A templom a 15. században épült gótikus stílusban, a 17. században barokk stílusban építették át. Belseje gazdagon díszített, Ivan Ranger falfestményei ékesítik. Barokk főoltára 18. századi, Paulin Koniger munkája. Orgonája nagyon régi és értékes, 1737-ben Ivan Janišek celjei műhelyében újították meg. Ma ez Horvátország legrégibb orgonája. A templom 1786-óta plébániatemplom, 1880-ban földrengés rongálta meg, majd a II. világháborúban újra súlyosan megsérült. Renoválása a kommunista rendszer által állított akadályok miatt több mint 30 évig tartott, a hívek csak 1990-ben vehették teljesen birtokukba.
A plébánia barokk épülete

A Goricán álló Keresztelő Szent János kápolna^[3] 18. századi barokk. Elődje egy 17. századi Szent Anna-kápolna volt, melyet 1727-ben barokk stílusban építettek át és Szent János tiszteletére szentelték fel. Ivan Ranger falfestményei díszítik. A kápolna közelében állt egykor Lepoglava ősi vára, mely feltehetően a 15. században pusztult el. Mára nyoma sem maradt.

Bővebben: Lepoglava vára

A Purgán álló Szent György kápolna 18. századi barokk.^[4] 1749-ben épült, belsejét Ivan Ranger festette ki.
A városban minden év szeptemberében rendezik meg a csipkefesztivált. A lepoglavai csipke^[5] néhány évszázaddal ezelőtt a pálos szerzetesek révén került erre a vidékekre. Fénykorát a 19. század végén és a 20. sz. derekán élte, amikor a csipkekészítés ösztönzésére csipkekészítő tanfolyamokat, műhelyeket és iskolát indítottak. A csipkekészítés tudománya állandó kiegészítő jövedelemnek számított, lévén a csipkét kiállításokon, vásárokon, Zágrábban, vagy Nyugat-Európa szerte értékesítették. A lepoglavai csipkét számos díjjal jutalmazták a nemzetközi kiállításokon. Párizsban 1937-ben arany- míg Berlinben 1939-ben bronzérmet nyert.
Börtönében raboskodott egykor Josip Broz Tito, Alojzije Stepinac bíboros, zágrábi érsek, Franjo Tuđman horvát elnök és Strasznof Ignác, a magyar szélhámos is.

Híres emberek

1504-ben ide a pálos kolostor templomába temették el Mátyás király fiát, Corvin János herceget, horvát bánt, illetve 1505-ben az ő fiát Corvin Kristófot is. Corvin János sírköve a templomban közvetlenül a szentély, a főoltár előtt található; a sírkő sima márványlap a padlózatban, két évszámmal: az 1504-es temetés és az 1899-es exhumálás dátumával. Az eredeti sírkövet, a Corvin Jánost vitézi öltözékben ábrázoló, az idők során agyonkoptatott domborművet az 1824. évi exhumáláskor Esterházy János zágrábi kanonok a szentély falába illesztette.
Itt hunyt el 1753. január 27-én Johannes Baptista Ranger (Ivan Krstitelj Ranger) tiroli származású horvát pálos szerzetes, festőművész, számos horvátországi barokk templom kifestője.
Itt született 1845-ben Tauffer Emil börtönügyi szakíró.
Itt született 1879. november 8-án Milan Šufflay történész, politikus, albanológus.