Közönséges lábatlangyík

Közönséges lábatlangyík
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Alrendág:	Lábatlangyík-alakúak ; (Diploglossa);
Család:	Lábatlangyíkfélék (Anguidae);
Nem:	Anguis;
Faj:	A. fragilis;
Tudományos név
	Anguis fragilis; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Az európai lábatlangyík-fajok elterjedése. Az új rendszerezés miatt az egyes fajok pontos elterjedési területei még vitatottak.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges lábatlangyík témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges lábatlangyík témájú médiaállományokat és Közönséges lábatlangyík témájú kategóriát.

A közönséges lábatlangyík vagy törékeny gyík, kuszma (Anguis fragilis) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a lábatlangyík-alakúak (Anguimorpha) alrendjébe és a lábatlangyíkfélék (Anguidae) családjába tartozó faj. Korábban ebbe a fajba sorolták az európai lábatlan gyíkok valamennyi populációját, az újabb keletű genetikai vizsgálatok alapján azonban legalább négy különálló fajról van szó.

Elterjedése, élőhelye

Elsősorban Nyugat- és Délnyugat-Európában fordul elő. Az Ír-sziget kivételével benépesíti a Brit-szigeteket, valamint Skandinávia déli részét. Keleti és délkeleti irányban elterjedt Csehországban, Lengyelország nyugati felén, Nyugat-Szlovákiában, Magyarországon a Dunántúlon, illetve a Balkán északnyugati részein. Elszigetelt állománya ismert az északkelet-görögországi Trákiában, illetve Délnyugat-Bulgáriában.

Elsősorban a dús aljnövényzetű erdők lakója, így főleg domb- és hegyvidékeken találkozhatunk vele. Könnyen és jól alkalmazkodik a környezethez: nemcsak a különféle erdőkben, bozótosokban és erdei kaszálóréteken lelhetjük fel, de a sziklagyepek közelében, sőt, gyakran kertekben vagy parkokban is. Kedveli a dús aljnövényzetet, a rejtőzésre alkalmas üregeket, földön heverő tárgyakat.

Rendszerezés

A korábban egy fajnak tekintett „lábatlan gyík” (Anguis fragilis) mai ismereteink szerint 4 különböző fajt foglal magába: a közönséges lábatlangyíkot (A. fragilis), a kékpettyes lábatlangyíkot (A. colchica), a görög lábatlangyíkot (A. gracea), valamint a már sokkal korábban leválasztott peloponnészoszi lábatlangyíkot (A. cephallonica). Kutatók felvetették, hogy az Appennini-félsziget lábatlangyíkjait is faji rangra kellene emelni. A rendszertani változás az új magyar elnevezésben is tükröződik, a lábatlangyík mint génusznév egybeírandó. A legutolsó átfogó törzsfejlődéstani vizsgálatok szerint a Kárpát-medencében és így Magyarországon a közönséges és a kékpettyes lábatlangyík is előfordul. Elterjedésüket hazánkban elsősorban a Duna vonala választja el, de egyes élőhelyeken mindkét faj előfordulhat.

A közönséges lábatlangyík genetikailag egyöntetű faj, nem különböztetünk meg alfajokat.

Megjelenése

Bár lábai hiányoznak, ez a gyík könnyen megkülönböztethető a kígyóktól: farka tompa, lekerekített, feje gyíkszerűen magas és kicsi, teste zömökebb, szemhéjai pedig csukhatóak. Amikor nyelvét öltögeti, a szájnyílása enyhén nyitott, míg a kígyóké mindig teljesen zárt. Negyven–negyvenöt (nagyon ritkán ötven) centiméteresre nő meg. Hátának csillogó, sima pikkelyei a barna különféle árnyalataiban pompáznak, oldala hasonló színű, de világosabb. Hasa feketébe hajló, palaszürkés. A háton sokszor sötétebb gerincvonal fedezhető fel, és a két szemzugból is gyakran hasonló csík indul a hát és az oldal találkozásánál. Egyes kifejlett példányok, elsősorban a hímek hátát égszínkék pettyek díszítik, ám ezek soha nem annyira hangsúlyosak, mint a kékpettyes lábatlangyík (A. colchica) esetében.

Életmódja

Alapvetően rejtőzködő természetű állat. Főleg este és esős időben aktív; leginkább meleg, esős, párás nyári alkonyatokon találkozhatunk vele, de ilyenkor is az aljnövényzet rejtekén tevékenykedik. Más gyíkoktól eltérően nem kövek felületére fekszik ki sütkérezni, hanem a könnyen felmelegedő tereptárgyak alatt veszi fel a szükséges hőt. Nem tart territóriumot. Szeme nem túl fejlett; színvak. Szaglása nagyon jó. Lassan mozog, ezért áldozatai is könnyen elfogható állatok: fő tápláléka a földigiliszta és a meztelen csiga. Védekezésként képes a farkát ledobni, és később újat növeszteni helyette.

Október közepén beássa magát a talajba, nem ritkán fajtársaival vagy más fajokkal közösen. A telelésből április közepén bújik elő.

Nem sokkal tavaszi feléledése után, április-május fordulóján párzik; ilyenkor a hímek heves párviadalokat vívnak. A tojások az anyaállat testében fejlődnek ki, ezért a lábatlan gyík álelevenszülő. A mintegy 10 centiméter hosszú gyíkocskák augusztus-szeptemberben bújnak ki a vékony burokból; az első évben sokuk elpusztul. Az ivarérettséget hároméves korukra érik el.

Egyes kutatók szerint fogságban néhány egyed harmincéves koráig is elélt, mások tizenöt évről beszélnek.

Védettsége

Rejtőzködő faj lévén nem veszélyeztetett, bár az emberek gyakran kígyónak nézik, és elpusztítják. Számos természetes ellensége van; többek között az egerészölyv, a sün és a vaddisznó. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem fenyegetett, mindazonáltal ugyanúgy, mint minden hazai kétéltű és hüllő, Magyarországon a lábatlan gyík is védett: természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap