Kriston Endre
Kriston Endre (Kemecse, 1877. április 15. – Eger, 1960. május 3.) magyar katolikus pap, egri segédpüspök,[2] vértanú.
Kriston Endre | |||||||||||
Született | 1877. április 15.[1] Kemecse[1] | ||||||||||
Elhunyt | 1960. május 3. (83 évesen)[1] Eger[1] | ||||||||||
Állampolgársága | magyar | ||||||||||
Foglalkozása |
| ||||||||||
Tisztsége |
| ||||||||||
Iskolái | Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet | ||||||||||
Sírhelye | Egri főszékesegyház | ||||||||||
egri segédpüspök | |||||||||||
Vallása | római katolikus egyház | ||||||||||
Pappá szentelés | 1899. augusztus 23. | ||||||||||
Püspökké szentelés | 1923. szeptember 30. | ||||||||||
Szentelők |
| ||||||||||
Hivatal | egri segédpüspök | ||||||||||
Hivatali idő | 1923–1960 | ||||||||||
Társszentelt püspökök | |||||||||||
| |||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kriston Endre témájú médiaállományokat. | |||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályafutása
szerkesztésKisnemesi család első gyermekeként született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, a középiskolát Egerben,[2] a ciszterci rend főgimnáziumában, ahol 1895-ben érettségizett. Még ebben az évben felvételt nyert az egri szemináriumba, áldozópappá 1899. augusztus 23-án szentelték.[3][2] 1903-ban teológiai doktorátust szerzett.[2]
Papi szolgálata
szerkesztésFelszentelése után alig egy évig Kálban teljesített kápláni szolgálatot. Innen főpásztora Egerbe hívta, ahol a főszékesegyház karkáplánja lett, és hitoktatói feladatot is ellátott. 1901. október 21-től 1902. június végéig a főszékesegyház hitszónoka volt.[2] Ekkor Samassa József bíboros-érsek udvari káplánjának hívta. Ettől kezdve haláláig központi szolgálatot látott el, miközben egyre magasabb funkciók ellátásával bízták meg főpásztorai. 1905. július 5-én főpásztorának segédtitkára lett, ellátta az irodai aljegyzői teendőket, sőt a levéltárat is vezette. 1909. április 19-től érseki másodtitkár, 1910. december 14-től főszentszéki jegyző, és az év december 23-tól már érseki első titkár lett. Addigi hűséges és eredményes udvari szolgálata jutalmául 1914. február 18-án megkapta a pápai kamarási címet. 1917. szeptember 3-án tagja lett a kanonoki testületnek. Ilyen minőségben került október 11-én[4] az érseki iroda élére.[3]
Az 1918–1919-es forradalmak időszakában rendkívüli állhatatosságot tanúsított. Állandóan főpásztora, Szmrecsányi Lajos mellett tartózkodott. 1919. április végén, amikor érsekét a Magyarországi Tanácsköztársaság helyi vezetői letartóztatták és elhurcolták Egerből, vállalta az életveszélyt is.[5] Az egri direktórium vezetője ultimátumot intézett a város lakosságához, hogy augusztus 2-án kivégeztet minden papot, szerzetest és apácát, ha legalább ötezer ember nem kéri aláírásával az életben hagyásukat. Az aláírásgyűjtés megkezdődött, ám az aláírásokkal teli íveket, melyeket a hívők nappal összegyűjtöttek, a direktórium tagjai éjjel megsemmisítették. Az aláírásgyűjtés ellenére mégis több papot tartóztattak le a kommunisták. 1919. június végén Kriston Endre levelet kapott a direktóriumtól, amely arra kérte fel, hogy a rászorulóknak élelmiszer-osztásban segédkezzen. A levél természetesen csapda volt, a segélyosztás megbeszélése helyett Kristont egy kaszárnyába (az egri várba[2]) vitték, ahol súlyosan bántalmazták, és hónapokig fogva tartották. Lélekjelenléte a börtönben sem hagyta el. Bár ő maga is szenvedett, rabtársai lélekben való megerősítésén fáradozott.[6]
Püspöki pályafutása
szerkesztésSzmrecsányi Lajos Kriston hűséges helytállását élete végéig nem felejtette el. Ennek megnyilvánulása volt hogy előterjesztésére[3] 1923. augusztus 23-án gerazai címzetes püspökké és Egri segédpüspökké nevezték ki. Szeptember 30-án szentelték püspökké.[3][2] 1930-ban Csekó Gábor halála után őt nevezték ki nagyprépostnak, a főkáptalan fejének. Ilyen minőségben tagja lett a felsőháznak 1931-től 1944-ig. Segédpüspökként szinte minden évben bérmakörúton volt, és társszentelőként közreműködött 1937-ben Meszlényi Zoltán, 1939-ben Dudás Miklós és Madarász István, 1942-ben Pétery József és 1950-ben Endrey Mihály püspökszentelésén.[7] 1938. július 4-én a Szent István-év alkalmából Egerbe érkező Szent Jobb előtt mondott imát.
1943. január végén Szmrecsányi Lajos érsek halála után káptalani helynök, majd általános helynök lett,[2] s az új főpásztor, Czapik Gyula kinevezéséig ő lett az egyházmegye első embere. Levéltári források szerint 1939-ben Czapik Gyula és Apor Vilmos mellett harmadik helyen szerepelt a Veszprémbe, 1940-ben Luttor Ferenc és Apor mellett második helyen a Győrbe, 1942-ben Glattfelder Gyula mellett második helyen a Kalocsára jelölt püspökök között.
Kriston püspök életét évtizedeken keresztül a szakadatlan hűséges szolgálat, a jó cselekedetek sorozata töltötte ki. Éppen ezért keltett nagy megdöbbenést országszerte,[3] hogy 1945. május elején, sajtó útján elkövetett háborús uszítással vádolva[2] a helybeli rendőrség államvédelmi osztályára idézték, majd a várban lévő internáló táborba kísérték, ahol egyik éjjel az őrök eszméletlenre verték. A bűntett bizonyítékául főként az egyik 1943-ban kelt pásztorlevelét hozták fel, amely részlegesen az egri helyi sajtóban is megjelent, és amelyben állítólag buzdított a háború folytatására Németország oldalán. A letartóztatás híre eljutott az Ideiglenes Nemzeti Kormányig, Rákosi Mátyás pártvezetőig és személyesen a pápáig. Az igaztalan vádakból nagy botrány kerekedett, ezért Kriston püspököt május 28-án szabadon engedték.[3]
Ezután csendes visszavonultságban, a bántalmazások miatt kialakult egészségi problémáktól küszködve élt előbb az egri szeminárium, majd az érseki palota épületében haláláig. 1960. május 3-án hunyt el, búcsút május 7-én vettek tőle az egri főszékesegyházban. Földi maradványait a Grőber-temetőben lévő családi sírboltba, szülei mellé helyezték. Innen koporsóját évtizedek múlva kivették, s a Bazilika kriptájába temették.[3]
Emlékezete
szerkesztésSzülővárosában, Kemecsén példaértékűen őrzik a vértanú püspök emlékét. A 2012. március 3-án megrendezett helytörténeti konferenciát Kriston Endre személyének szentelték, augusztus 19-én pedig könyv is megjelent Kriston Endre, a hűség püspöke címmel, kemecsei helytörténészek gondozásában.
Művei
szerkesztésKriston Endre írói munkássága jelentős. Egy ideig ő volt az 1875-ben alapított Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület elnöke is.[2] Agriensis álnéven publikált a helyi sajtóban és több erkölcsnemesítő könyve jelent meg az Egri Népkönyvtár sorozatban. Írásainak ennek ellenére csupán töredéke lelhető fel a magyarországi közgyűjteményekben.
- Emlékezések az Egri Irodalmi Egyesület megalakulásáról. 1875; Lyceumi Nyomda, Eger, 1907
- A két Daru testvér; Liceumi Nyomda, Eger, 1912 (Egri népkönyvtár. Új folyam) (szlovák és német nyelven is; Peter und Hans Kranich, Eger, 1914)
- Patkó Pista; Szent István Társulat, Budapest, 1912 (Jutalomkönyv)
- Puskás kántor úr levelei a harctérről; Élet, Budapest, 1914 (Tábori levelek)
- A harcos levele gyermekeihez; Élet, Budapest, 1914 (Tábori levelek)
- Aggódó lélekkel...; Szent István Társulat, Budapest, 1915 (Népiratkák)
- A kesergők leckéje; Érseki Liceumi Nyomda, Eger, 1916 (Egri népkönyvtár. Új folyam)
- A beszélő madár. Elbeszélés a nagy háború idejéből; Szent István Társulat, Budapest, 1918 (Népiratkák)
- Emberfészkek; Korda, Budapest, 1935 (Ébresztő írások)[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
- ↑ a b c d e f g h i j k Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.
- ↑ a b c d e f g Kemecsei Helytörténeti Krónika, I. évfolyam, 1. szám (2005)
- ↑ más forrás szerint már 1912-ben (Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002. )
- ↑ Szecskó Károly: Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek, in. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 7. évf. 3-4. sz. (1995)
- ↑ Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai, Youngstown, 1979, 166-207.
- ↑ http://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bkris.html
További információk
szerkesztés- Endré Kriston, Catholic-Hierarchy (angol)