Kalahári-medence
A Kalahári-medence egy Dél-Afrika magasföldjei által határolt lefolyástalan süllyedék. Teljes területe több mint 2,5 millió km², nagyrészt sivatagos, félsivatagos táj, amelynek legnagyobb részén a Kalahári sivatag terül el.
| Kalahári-medence | |
 | |
| Elhelyezkedés | Dél-Afrika |
| Besorolás | medence |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 2500000 km² |
| Résztájegységek | Kalahári-sivatag |
| Térkép | |
 | |
| A Kalahári-medence (narancssárga) és a Kalahári-sivatag (vörös) | |
| Elhelyezkedése | |
 Kalahári-medence
Pozíció Afrika térképén
| |
 d. sz. 23°, k. h. 21°23.000000°S 21.000000°EKoordináták: d. sz. 23°, k. h. 21°23.000000°S 21.000000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kalahári-medence témájú médiaállományokat. | |
A medence az Orange folyótól észak felé 2500 kilométer hosszan, egészen a Közép-Afrikai őserdőkig húzódik. Területén Namíbia, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Angola, Zambia, és Zimbabwe osztozik.
Keletkezése
szerkesztésSzázmillió éve, mióta az afrikai tábla levált és eltávolodott Gondwánától, a Kalahári-medencében és más mélyebb területeken gyűlt össze a magasabb területek erózió koptatta hordaléka. A vidék több lépcsőben száradt ki, legutóbb 5 millió éve az Antarktisz eljegesedése vont el a déli félteke légköréből nagy mennyiségű vízgőzt. Ennek ellenére 2 millió éve még egy óriási tó, alakult ki a Kalahári-medence közepén, a Makgadikgadi, melynek egykori partvonala az űrfelvételeken a mai napig kirajzolódik. A tó később lefolyást talált a Zambézi felé a földmozgásnak köszönhetően. Ez az esemény, valamint az ezt követő újabb száraz időszakok teljesen kiszárították a vidéket. A Makgadikgadi ma a száraz évszakban kemény kérgű, poros teknő, esős évszakban járhatatlan sártenger.
Éghajlat
szerkesztésKisebb méretű, hasonló teknők százával vannak a Kalahári területén. A Kalaháriban minden az éltető víztől függ. Az évi átlagban 450 milliméternyi csapadékból, az északi területekre több, a déliekre kevesebb jut. Az esők java része december és február között hullik hirtelen kerekedő, nagy viharok kíséretében. Ez a kevés víz arra elegendő, hogy a jobbára vörös színű homoktenger kiviruljon, és zöldellő szavannának adja át a helyét. Különböző fűfélék és akáciák sok faja alkotja a jellemző növényvilágot, néhol baobabfák, másutt pálmák, illetve vad szezámbokrok nőnek egy-egy csoportban.