Királyok völgye 14
A Királyok völgye 14 (KV14) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a fő vádi délnyugati ágában. A XIX. dinasztia végén élt fáraónő, Tauszert számára készült; később a XX. dinasztia első uralkodója, Széthnaht kisajátította. A sír az ókor óta nyitva áll. Feltérképezte Richard Pococke 1737-38-ban és James Burton 1825-ben; leírta a napóleoni expedíció 1799-ben, a francia-toszkán expedíció 1828-29-ben és Karl Richard Lepsius 1844-45-ben, ásatásokat végzett a Service des Antiquités 1893-95-ben, de csak 1983–1987 közt tárták fel alaposan, Hartwig Altenmüller vezetésével.[1]
Királyok völgye 14 | |||||
Tauszert, Széthnaht temetkezési helye | |||||
Elhelyezkedés | Királyok völgye, keleti völgy | ||||
Felfedezés dátuma | ókor óta nyitva | ||||
Feltárta | Hartwig Altenmüller | ||||
Itt talált múmia | – | ||||
é. sz. 25° 45′ 00″, k. h. 32° 36′ 52″25.750000°N 32.614300°E | |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyok völgye 14 témájú médiaállományokat. |
Leírása
szerkesztésA sír több fázisban épült, ami tükrözi Tauszert státusbeli emelkedését: akkor kezdték meg, amikor még II. Széthi királynéja volt, majd folytatódott, amikor régens lett a fiatalkorú Sziptah mellett, végül amikor uralkodóként trónra lépett. Széthnaht is bővítette a sírt, mikor uszurpálta Tauszerttől. Ennek köszönhetően a sír az egyik legnagyobb lett a völgyben, hossza több mint 112 méter. A sír a korban megszokott módon egyenes tengelyű, és egyedülálló módon két sírkamrával rendelkezik.[2]
A bejáratot a meredek sziklafalba vájták. Rövid, nyitott bejárati folyosó után három, különböző mértékben enyhén lejtő folyosó következik, majd egy kamra, melynek aljába szokatlan módon (de hasonlóan a KV15 sírhoz) nem vájták ki a szokásos aknát. Ezt egy nagyobb kamra követi, melynek közepén lefelé tart a folyosó, de két oldalán nem vésték ki az itt szokásos oszlopokat. Ezután két folyosó következik – ezek közül az elsőből balra kis oldalkamra nyílik, melyet a sírépítés egy korai fázisában talán sírkamrának szántak –, majd egy kisebb kamrát követően az első sírkamraként szolgáló nagy, nyolcoszlopos, boltíves mennyezetű kamra, melynek közepén a padló süllyesztett. Az oszlopok két sorban, a sír tengelyére merőlegesen helyezkednek el. A sírkamra négy sarkában négy kis befejezetlen mellékkamra nyílik.[1]
Az első sírkamra után két, egymást követő folyosó vezet a második sírkamráig. Az első folyosóból kétoldalt két, egyoszlopos kamra nyílik, melyből a jobboldaliban az oszlop kivésése félbemaradt. Ebből a két kamrából akarták a második sírkamrát kialakítani. A következő folyosó végén nyílik a második sírkamra, amely nagyban hasonlít az elsőhöz – itt is megvan a nyolc oszlop, a boltíves mennyezet és középen a süllyesztett padló –, de a sírkamra nagyobb, és a négy oldalkamrát is teljesen kivésték. A sírkamra hátulsó részéből újabb, befejezetlen folyosó indul, melynek két oldalán kapuk kivájását kezdték meg, de félbehagyták.[1]
A sír díszítése is nagyban tükrözi az első tulajdonos rangjának változását, majd a tulajdonosváltást. Az első folyosók mélydomborművein Tauszertet még királynéként ábrázolták, Sziptah társaságában; a folyosó egy teljes könyökkel keskenyebb, mint a királysírok standard mérete, és az első sírkamra oszlopai is vékonyabbak. Számos férfi istenre nőnemű jelzőkkel utalnak, talán hogy mutassák eggyéválásukat a királynéval.[3] A díszítés kerüli a királysírokra jellemző jeleneteket – az első három folyosón, az ezt követő nagyobb kamrában, valamint az első mellékkamrában a Halottak Könyve jelenetei láthatóak, emellett az elhunyt és istenek[1] – bár az első sírkamrában már megjelennek a ramesszida uralkodói sírokra jellemző Barlangok könyve és A Föld könyve, valamint a Kapuk könyve jelenetei.[3] A sírkamra mennyezetét csillagok díszítik. A negyedik és ötödik folyosón a szájmegnyitás szertartásának ábrázolása látható.[1]
A két kamra, amelyből a második sírkamrát alakították volna ki, már királysír méreteit mutatja, oszlopai vastagabbak, és valószínűleg díszítése is királysírra jellemző lett volna.[3] Ezt szánhatták Tauszert mint fáraónő sírjának, de befejezetlen maradt. A sírnak ezt a részét már Széthnaht fejezte be és az ezt követő részeit már ő alakíttatta ki, díszítése tisztán királysír jellegű.[3] A két folyosó díszítése az Amduat könyvéből van. A második befejezett sírkamra és oldalkamrái díszítetlenek; csak a sírkamra első falán láthatóak a dekorációhoz felrajzolt vázlatok a Kapuk könyvéből,[1] valamint az oszlopokon, ahol a KV15 sírhoz hasonlóan két oszlopfelület ad ki egy jelenetet. A kamra közepén található mélyedésben Széthnaht törött szarkofágja feküdt, amely nagyban hasonlít Sziptahéra. Alsó részét egy korábbi uralkodótól, talán II. Széthitől sajátította ki,[3] akinek sírjában (KV15) csak szarkofágja fedelének a töredékeit találták meg.[4] Széthnaht, mikor kisajátította a sírt, átalakíttatta Tauszert ábrázolásait a sajátjára. Ismeretlen időpontban a sír első folyosóin szereplő Sziptah nevét is átírták, II. Széthiére.[1]
A sír látogatható. Az 1994-es áradás után cement védőfalat emeltek a bejárat elé. A sír díszítése némi vízkárt mutat és helyenként só ütött ki rajta, de nagyrészt stabil és jó állapotban van.[1]
A temetkezések
szerkesztésTauszert mellett lehetséges, hogy eredetileg Széthit is ebbe a sírba temették, majd Széthnaht temette újra a sietve befejezett KV15-be, amikor a KV14 sírt kisajátította magának.[5] Széthnaht eredetileg a Királyok völgye 11 sír építését kezdte meg, később döntött úgy, hogy Tauszertét sajátítja ki, a KV11-et pedig fia, III. Ramszesz fejezte be saját magának.[6]
Széthnaht teste a KV35-ből került elő, ahová a XXI. dinasztiabeli I. Pinedzsem uralkodása alatt költöztettek át több múmiát. Ide került II. Széthi, Sziptah és feltételezések szerint Tauszert teste is. A múmiákat Victor Loret találta meg 1898-ban.[7] Antropoid koporsója, melyben megtalálták, valószínűleg eredetileg is az ő számára készült.[3]
A KV14 sírban megtalálták egy test maradványait, de ez valószínűleg későbbi, harmadik átmeneti kori intruzív temetkezés.[2]
Galéria
szerkesztés-
Hórusz és Geb
-
Anubisz
-
Hórusz és Anubisz Ozirisz előtt
-
Széthnaht szarkofágja
-
Kosfejű szkarabeusz a Barlangok könyvéből[8]
Források
szerkesztés- ↑ a b c d e f g h Theban Mapping Project: KV14. [2017. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 16.)
- ↑ a b Nicholas Reeves – Richard H. Wilkinson: The Complete Valley of the Kings (Thames & Hudson, 1996), p.157
- ↑ a b c d e f Reeves, op. cit., p158
- ↑ Reeves, op. cit., p.153
- ↑ Thebes in Egypt: A Guide to the Tombs and Temples of Ancient Luxor. Cornell University Press, 110. o. (1999)
- ↑ Reeves, op. cit., p.159
- ↑ Alberto Siliotti: Királyok völgye. Budapest: Gabo. [1998]. ISBN 963-8009-14-4 , p.33
- ↑ The Book of Caverns
- Siliotti, A. Guide to the Valley of the Kings and to the Theban Necropolises and Temples, 1996, A.A. Gaddis, Cairo.