Középajta
Középajta (románul Aita Medie) falu Romániában, Kovászna megyében. Közigazgatásilag Nagyajtához tartozik. Lakosainak száma 1992-ben 864, ebből 780 magyar nemzetiségű volt.
Középajta (Aita Medie) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Székelyföld |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kovászna |
Község | Nagyajta |
Rang | falu |
Községközpont | Nagyajta |
Irányítószám | 527006 |
SIRUTA-kód | 63795 |
Népesség | |
Népesség | 714 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 705 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 505 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 58′ 39″, k. h. 25° 36′ 26″45.977566°N 25.607086°EKoordináták: é. sz. 45° 58′ 39″, k. h. 25° 36′ 26″45.977566°N 25.607086°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésBrassótól 36 km-re északra, Sepsiszentgyörgytől 19 km-re északnyugatra, az Ajta patak partján, egy szűk völgyben fekszik, a Baróti-hegység lábánál. Tengerszint feletti magassága kb. 500-600 méter. Jellegzetes miklósvárszéki falu. Szomszéd települések: Sepsikőröspatak, Miklósvár, Nagyajta, Bölön, Szárazajta, Zalánpatak.
A falu domborzata hegyes, dombos. A patak szűk völgyében erdei dombos kaszálók, valamint árnyéktól hűvös és forrásokban bővelkedő legelők vannak. A falu körül elterülő bükk- és tölgyerdőnek öt része van: Kakas árnyéka, Aranyos patak, Gál Estány, Pisztrángos ága és Várhegy.
Története
szerkesztésBenkő József szerint úgy Középajta, mint a fennebb fekvő Szárazajta lakói egy régi Kakucs nevű faluból származnak. Ebből a faluból a tatárjárás idején elmenekültek az emberek és alapították Középajtát, illetve Szárazajtát.
Középajtáról az első írásos emlék 1459-ből származik, az akkori megnevezése az eredeti írásmód szerint Kewzeopajta. 1567-ben Felaytha néven említik, a faluban ekkor 53 porta volt.
A középajtai birtokok a miklósvári Kálnoky grófi család tulajdonai voltak, aki jobbágyokat telepített a falu felső részébe. Közigazgatási szempontból Miklósvárszékhez tartozott.
1914-ben Középajtának 1473 lakosa volt, és 1471 vallotta magát magyarnak. Vallási felekezet szerint 35 római katolikus, 1218 református, 169 ortodox és 35 unitárius.
A második világháború utáni években először a rákosi járáshoz, majd a sepsi járáshoz tartozott.
Látnivalók
szerkesztés- Református temploma 12. századi eredetű lehet, Benkő József szerint mennyezetén 1141-es évszám volt. 1504-ben újjáépítették, majd 1882-ben teljesen átalakították. Eredetileg a torony egybeépült a templommal, ezt 1790-ben lebontották és külön építették meg a 36 m magas tornyot. Két harangja van a templomnak. A nagyobbik harang 500 kg. Felirata: 1872-ben elhasadván. A Középajtai ref.egyház saját költségén újra öntette 1873-ban segesvári Mauchen Mihály által. A kisebbik harang felirata: „A középajtai reform eklézsia maga költségén öntette 1814-ben”.
- Területén több gyógyvízforrás tör fel.
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1789. március 22-én Ferenczi János, református pap néprajzi író.
- Itt halt meg 1814. december 28-án Benkő József, református lelkipásztor, történész, nyelvész, botanikus. 1993 óta mellszobra van a faluban.
- Itt született 1870. március 5-én Barabás Endre, tanár, újságíró
- Itt született 1939. szeptember 30-án Gyenge Imre, szobrász
Testvértelepülések
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
Források
szerkesztés- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Talma kiadó 2001: A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914