Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón
Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón (görögül: Κωνσταντίνος Ευφορβηνός Κατακαλών; fl. 1078–1108) bizánci hadvezér és államférfi, körülbelül 1100–1109 között Ciprus kormányzója. I. Alexiosz bizánci császár egyik legfontosabb tábornokaként részt vett a kunok elleni harcokban, valamint a keresztes hadjáratok korai szakaszában.
| Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón | |
 | |
| Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón pecsétje | |
| Ciprus kormányzója | |
| Hivatali idő kb. 1100 – kb. 1109 | |
| Uralkodó | I. Alexiosz bizánci császár |
| Előd | Eumathiosz Philokalész |
| Utód | Eumathiosz Philokalész |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | kalabrüéi csata |
| Született | 11. század második fele |
| Elhunyt | 12. század első fele |
| Gyermekei | Niképhorosz Euphorbénosz Katakalón |
Élete
szerkesztésKónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón előkelő, befolyásos családból származott: a Katakalónok a 10. század elején emelkedtek fel, kormányzók és katonák is kerültek ki soraikból. Házasságok révén rokonságba kerültek több bizánci arisztokrata családdal, ezt jelzi, hogy a család számos tagja – így Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón is – kettős vezetéknevet viselt.[1]
Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón neve a kalabrüéi csata kapcsán tűnik fel először a forrásokban: az 1078-ban, a lázadó idősebb Niképhorosz Brüenniosz ellen vívott ütközetben ő vezette Alexiosz Komnénosz seregének khómaténoi és török egységeit.[2] 1094-ben részt vett a blakhernai zsinaton; a zsinat névsora szerint ekkor a prótokuropalatész (πρωτοκουροπαλάτης) rangot viselte. A következő évben a Kónsztantinosz Diogenész trónkövetelővel szövetkező kunok elleni hadjáratban tüntette ki magát. Amikor a kunok Adrianopolisz megtámadására készültek, Kónsztantinosz Katakalón vezette az erősítést, mely az eredeti tervek szerint hátulról ütött volna rajta az egyik keskeny szoroson átkelő ellenségen.[3] A kunok azonban a helybéli vlachok segítségével gondtalanul átjutottak a szoroson Goloé alá, melynek lakói megadták magukat. Katakalón rajtaütött a fosztogató kunokon, fényes győzelmet aratott felettük és számos foglyot ejtett, amiért a nobilissimus címmel tüntették ki.[2][3] Mikor a kunok ostrom alá vették Adrianopoliszt, Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón fiával, Niképhorosszal a császár utasítására a város megsegítésére sietett, ám a túlerőben lévő kunok visszaverték őket.[4] A trónkövetelő Kónsztantinosz Diogenészt és kun segítőinek egy részét a bizánciak végül csellel győzték le: színleg a kezükre adták Putza városát, majd álmukban végeztek a katonákkal, illetve rabul ejtették a trónkövetelőt. Kónsztantinosz Katakalón seregével követte a kunok mozgását, s mikor azok bevonultak Putzába, a várostól nem messze verte fel saját táborát.[5]
1096-ban a keresztes háborúk nyitányaként Remete Péter vezetésével a főként földművesekből és nincstelenekből álló keresztesek megérkeztek a Bizánci Birodalomba. Október 21-én Geoffroy Burel nyomására elhagyták civetot-i táborukat és Nikaia felé meneteltek, a törökök azonban lecsaptak rájuk: visszakergették a kereszteseket Civetot-ba, ahol csaknem valamennyiüket lemészárolták, majd ostrom alá vették a várat.[6] I. Alexiosz császár erről értesülvén tengeri úton, Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón irányítása alatt[2] küldött erősítést. A bizánciak érkezésére a törökök felhagytak az ostrommal és visszavonultak; Kónsztantinosz Katakalón a túlélőket Konstantinápolyba szállította.[6][7]
1100[1] vagy 1102[8] körül a császár Ciprus kormányzójává (dux, δούξ) nevezte ki Kónsztantinosz Katakalónt; az Alexiasz az 1103 körüli események taglalásakor már ekként beszél róla.[9] Ciprus ekkoriban rendkívül fontos volt a bizánciak számára, hiszen a sziget a birodalmat és Palesztinát összekötő hajóútvonalon feküdt, emellett a nyugati keresztesek antiochiai utánpótlásának egyik fő bázisa volt.[10] Kónsztantinosz Katakalón kinevezésében a császárhoz való feltétlen hűsége mellett közrejátszhatott tapasztaltsága és az, hogy erélyesen léphetett fel a keresztes lovagokkal szemben.[10] Kormányzói tisztségét feltételezhetően 1108/09-ig töltötte be.[8] Elődje, egyben utódja Ciprus élén a bizánci hadsereg és államigazgatás egy másik fontos szereplője, a magyarországi követként is szolgáló Eumathiosz Philokalész volt.[11] Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalónnak több pecsétje fennmaradt – ezek közül az egyiken mint nobilissimus, egy másikon mint dux és kuropalatész szerepel; minthogy a kuropalatész alacsonyabb rang volt a nobilissimusnál, e pecsét arra enged következtetni, hogy Katakalón kétszer viselhette a dux posztot, először nobilissimusi rangjának megszerzése előtt, másodjára 1102 körül.[2][11]
Amikor 1107–08-ban a normann I. Bohemund antiochiai fejedelem a bizánciak elleni hadjáratában ostrom alá vette Dürrakhiont, 1108 szeptemberében Kónsztantinosz Katakalón is ott volt ama négytagú bizánci küldöttségben, mely a megadásról próbálta meggyőzni a normann herceget.[2] A küldöttség sikerrel járt; Kónsztantinosz Katakalón a dürrakhioni védőknél tett rövid látogatás után személyesen kísérte a keresztes fejedelmet I. Alexiosz császárhoz.[12] I. Bohemund fejedelem a devoli egyezményben többek között elismerte a bizánci császárt hűbérurának, felesküdött a Bizánci Birodalom védelmére, visszaadta a császárságnak Latakiát és a kilikiai területeket.[13] Az egyezmény aláírását követően Kónsztantinosz Katakalón feladata volt visszakísérni a normann lovagot saját embereihez és kijelölni számukra a megfelelő táborhelyet.[14]
Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón szerepel Anna Komnéné hercegnő híres könyvében, az Alexiaszban: a hercegnő visszaemlékezése szerint „Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón, bátor a harcban és bátor a szívében, aki soha, egyetlen megbízatásával sem okozott csalódást a császárnak”.[15] Megbecsültségét jelzi, hogy fia, Niképhorosz a császár második leányát, Maria Komnéné hercegnőt (1085–1136 után) vette feleségül.[16] Gyermekeik közül Alexiosz és Andronikosz Katakalón is fontos tisztségeket töltöttek be a 12. század közepén, Andronikosz például Kilikia kormányzója volt.[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Kazhdan 1991 1113. oldal
- ↑ a b c d e Gautier 1971 247–248. oldal
- ↑ a b Komnéné 2003 299. oldal
- ↑ Komnéné 2003 301–302. oldal
- ↑ Komnéné 2003 304. oldal
- ↑ a b Runciman 1999 111–112. oldal
- ↑ Komnéné 2003 313. oldal
- ↑ a b Galatariotou, Catia: The Making of a Saint: The Life, Times and Sanctification of Neophytos the Recluse. Cambridge, New York és Melbourne: Cambridge University Press. 1991. 46. o. ISBN 0521390354
- ↑ Mango–Hawkins 1964 336. oldal; Komnéné 2003 359. oldal
- ↑ a b Frankopan 2007 12–13. oldal
- ↑ a b Mango–Hawkins 1964 339. oldal
- ↑ Komnéné 2003 421. oldal
- ↑ Runciman 1999 321. oldal
- ↑ Komnéné 2003 435. oldal
- ↑ Komnéné 2003 418. oldal
- ↑ Frankopan 2007 12. oldal
Források
szerkesztés- ↑ Gautier 1971: Gautier, Paul: Le synode des Blachernes (fin 1094). Étude prosopographique. (franciául) Revue des études byzantines, XXIX. évf. (1971) 213–284. o. doi Hozzáférés: 2019. május 3.
- ↑ Frankopan 2007: Frankopan, Peter: Kinship and the Distribution of Power in Komnenian Byzantium. The English Historical Review, CXXII. évf. 495. sz. (2007. február) 1–34. o.
- ↑ Kazhdan 1991: Kazhdan, Alexander P: Katakalon. In The Oxford Dictionary of Byzantium. Alexander P. Kazhdan (szerk.). New York és Oxford: Oxfort University Press. 1991. 1113. o. ISBN 0-19-504652-8
- ↑ Komnéné 2003: Komnéné Anna: The Alexiad. E.R.A. Sewter (ford.). London és New York: Penguin Books. 2003. = Penguin Classics, ISBN 0140449582
- ↑ Mango–Hawkins 1964: Mango, Cyril – Hawkins, Ernest J. W: Report on Field Work in Istanbul and Cyprus, 1962–1963. Dumbarton Oaks Papers, XVIII. évf. (1964) 319–340. o.
- ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Veszprémy László (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.). Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X
További információk
szerkesztés- Cawley, Charles: Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón életrajzi adatai. Medieval Lands database, Foundation for Medieval Genealogy (angolul) (2019. február 27.) (Hozzáférés: 2019. május 22.)
- Skoulatos, Basile: Les personnages byzantins de l’Alexiade: Analyse prosopographique et synthèse. Louvain-la-Neuve: Bureau du Recueil Collège Érasme. 1980.
- Kónsztantinosz Euphorbénosz Katakalón pecsétje. Dumbarton Oaks (angolul) (Hozzáférés: 2019. május 14.)
