Wikipédia

Juliette Gréco

francia színésznő, sanzonénekes
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 10.

Juliette Gréco (Montpellier, 1927. február 7. – Ramatuelle, 2020. szeptember 23.) francia színésznő, sanzonénekes.

Juliette Gréco
Született1927. február 7.[1][2][3][4][5]
Montpellier[6][7]
Elhunyt2020. szeptember 23. (93 évesen)[8][9][10][11][7]
Ramatuelle[8][7]
Állampolgárságafrancia
HázastársaPhilippe Lemaire
(1953–1956)
Michel Piccoli (1966–1977)
Gérard Jouannest (1988–2018)
GyermekeiLaurence Lemaire
Foglalkozásaszínésznő, sanzonénekes
Kitüntetései
  • Victory of honor (2007)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2012. július 13.)[12]
  • a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének főtisztje (2015. november 20.)[13]
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (2016. február 10.)[14]
SírhelyeMontparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Juliette Gréco témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Montpellier-ben született korzikai apa és a francia ellenállásban aktívan részt vevő anya gyermekeként, a dél-franciaországi Hérault tartományban. Anyai nagyszülei nevelték.

Gyorsíróként dolgozott; Jean-Paul Sartre fedezte fel tehetségét. Magánúton tanulta a színészetet, s zenei előképzettség nélkül lett Párizs leghíresebb énekesnője. Gréco maga is részese volt a résistance-nak (francia ellenállásnak), elfogták, de fiatal korára tekintettel nem deportálták. Saint-Germain-des-Prés-be költözött, miután anyja Indokínába disszidált a francia haditengerészet segítségével. 1949-ben debütált a kamerák előtt. 1957-ben Hollywoodba szerződött, de az 1960-as években visszatért a pódiumhoz; hangversenykörútjain bejárta az egész világot. 1967-ben, Budapesten is vendégszerepelt.

Szuggesztivitása nemcsak mély hangjában, hanem sajátos előadásmódjában is rejlett. Gesztusai úgy kísérték a zenét, hogy a közönség a nyelv ismerete nélkül is megértette mondanivalóját. A hangulatok páratlan tolmácsolója, igényes, irodalmi ízlésű előadóművész volt. Jó megjelenésű, érdekes arcú színésznő volt. A francia televízió népszerű bűnügyi sorozatának, a Belphegor-nak hősnője volt.

Magánélete

szerkesztés

1953–1956 között Philippe Lemaire (1927–2004) francia színész volt a férje. Egy gyermekük született: Laurence Lemaire (1954–2016). 1966–1977 között Michel Piccoli (1925–2020) francia színész volt a párja. 1988–2018 között Gérard Jouannest (1933–2018) francia zeneszerzővel élt házasságban.

Legismertebb dalai

szerkesztés
  • Si tu t’imagines (1950)
  • Je suis comme je suis (1951)
  • Les Dames de la poste (1952)
  • Déshabillez-moi (1967)

Filmjei

szerkesztés
 
(Trevor Howard (Morel), Friedrich von Ledebur (Qvist) és Juliette Gréco (Minna) a Roots of Heaven-ben (1958)

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Jujube. Önéletrajz; ford. Villó Ildikó; Gondolat, Bp., 1989

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b c Fichier des personnes décédées
  8. ↑ a b La chanteuse Juliette Gréco est morte, 2020. szeptember 23.
  9. ↑ GeneaStar
  10. ↑ Roglo
  11. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  12. ↑ PREX1228029D
  13. ↑ PREX1525576D
  14. ↑ http://www.culture.gouv.fr/Nous-connaitre/Organisation/Conseil-de-l-Ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Arretes-de-Nominations-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres/Nomination-dans-l-ordre-des-Arts-et-des-Lettres-janvier-2016, MCCA1604297A

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Juliette_Gréco&oldid=26956677”