Ivánka Imre
Draskóczi és jordánföldi Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818. december 9. – Máriabesnyő, 1896. július 27.) 1848-as honvédezredes, Batthyány Lajos miniszterelnök titkára, politikus.
| Ivánka Imre | |
 | |
| Született | 1818. december 9.[1] Felsőszemeréd |
| Elhunyt | 1896. július 27. (77 évesen)[1] Máriabesnyő |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései | Magyar Királyi Szent István-rend (1882) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivánka Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tanulmányok-katonai pályafutása
szerkesztésIvánka László (1782-1819) Hont vármegyei főszolgabíró és pécsújfalusi Péchy Petronella (1791-1846) fia. Előbb Sopronban, majd 1831-től a tullni katonai akadémián tanult, ahol tanulótársa volt Görgei Artúr és Klapka György is. Az akadémia elvégzése után a Hessen-Homburg sorezredbe került, 1838-tól a 12. huszárezredben, az ún. nádor huszároknál teljesített hadnagyként, ill. főhadnagyként szolgálatot Észak-Csehországban, István nádor hadsegéde volt.
1848
szerkesztésBatthyány Lajos májusi felhívása után, mely felszólította a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe, csatlakozott az alakuló magyar nemzetőrséghez, ahol százados, majd július 1-jétől Batthyány miniszterelnök titkára lett. A kapitánytól lefelé való kinevezések, egyszerű adminisztrációs kiadványok aláírása volt reá bízva,[2] és részt vesz a felállítandó honvédsereg szervezésében. Augusztus 17-én őrnaggyá és a dunáninneni nemzetőrség parancsnokává nevezték ki, augusztus 27-én Kazinczy Lajos főhadnagy lett a segédtisztje. A győztes pákozdi csatában (szeptember 29.) a jobbszárnyon harcolt. A győzelem után, október 9-én alezredesi rangot kapott.
Októberben a honvédsereg Ausztriába való betörésekor a jobbszárny hadműveleteit fedezte. Október 12-én ezredessé, 19-én a magyar fősereg jobbszárnyának parancsnokává nevezték ki. Október 25-én a magyar sereg ultimátumával Dobay Ágoston nemzetőr százados kíséretében Windisch-Grätzhez küldték egyezkedés céljából, a császári fővezér azonban azt válaszolta: „...lázadókkal nem tárgyalok!”. Visszafelé jöttükben Ivánkát a hadijog megsértésével Jellasics elfogatta. A magyar kormány szerette volna őt kicserélni Fligelli táborkari őrnagyért, Roth és Philippovics tábornokért, de sikertelenül.[3]
Politikai és közéleti tevékenysége
szerkesztésKöniggrätzi (ma Hradec Králové, Csehország) rabságából 1850-ben szabadult császári kegyelemmel, majd megnősült.
1861-ben Pest megye főjegyzőjévé választották (mint ilyen kezdeményezte Petőfi születési házának a megkeresését), majd határozati párti programmal a dunapataji kerület országgyűlési képviselője lett. 1865-től 1895-ig megszakítás nélkül tagja volt a képviselőháznak; eleinte a Balközép Párt, majd a Szabadelvű Párt tagja. 1895-ben főrendiházi taggá nevezték ki . 1878-tól 1891-ig az Északkeleti Vasúttársaság vezérigazgatója. Ferenc József 1878-ban kitüntette a harmadik osztályú Vaskorona-renddel. Tevékenyen részt vett Magyar Vöröskereszt megalapításában, melynek gondnoka lett (1881-1890). Társadalmi tevékenységéért 1882-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számolt be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről.[4]
Részt vállalt az Országos Honvédegylet alapításában, s a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt.
Írásai
szerkesztés- A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzelve (Pest, 1861)
- Gőzhajózás a magyar Dunán tájékozásul (Pest, 1862)
- Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig (Budapest, 1881)
- A népfelkelésről (Budapest, 1884 németül is)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06707/06847.htm, Ivánka Imre, 2017. október 9.
- ↑ Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig (Budapest, 1881)
- ↑ Mészáros Lázár emlékiratai
- ↑ Dr. Kiss László- Ozogány Ernő- Lacza Tihamér - A magyar tudomány évszázadai II.-Magyar orvosok, mérnökök, tudósok (Lilium Aurum Kft., Dunaszerdahely, 1996, ISBN 80-88837-02-2)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
- Egy huszártiszt a főrendiházban
- Borovszky Samu- Magyarország vármegyéi és városai -Hont vármegye és Selmecbánya, 1906
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
További információk
szerkesztés- Csáky Károly:„Lázadókkal nem tárgyalok”. Ivánka Imre történész, a szabadságharc ezredese, Honismeret, 2007/2.
- Ivánka Imre. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2012. május 22.)
