A horrorfilm olyan alkotás, amelyben a főhősöknek szembe kell nézniük a borzalmakkal, és gyakran áldozat lesz belőlük. A film végét általában nem zárja megnyugtató lezárás, győzelem vagy happy end.[1]

Az első horror film 1928-ban került bemutatásra Terror címmel[forrás?], amit abban az időben „rémfilmnek” neveztek mivel akkor még nem volt divatos szó a "horror" kifejezés. A hatvanas évek elején megszületett Amerikában a splatter-film, a véres, rohanó, robogó kommerszfilm. Ugyancsak a hatvanas évek végén indult – igaz a legvégén – a "főzombiológusnak" is nevezett George A. Romero. Első és leghíresebb munkája az amatőr szereplőkkel Pittsburgh-ben forgatott fekete-fehér filmje, Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead) (1968) volt. A műfaj igazi mesterei közé tartozott Alfred Hitchcock, bár neki csak két filmje lett igazán híres, a Madarak, majd a későbbi időkben feldolgozott Psycho. Hitchcock Psycho-ja – a híres zuhanyzójelenettel – igen erőteljes és véres volt, de fekete-fehérben készült, ezzel is jelezve, hogy egy régebbi stílusú filmkészítési hagyományhoz kötődött a rendezője. Hitchcock nyilatkozta egyszer François Truffaut-nak, aki interjúkötetében idézi a mestert: „... a Psychó-t fekete-fehérben csináltam, de csak azért, hogy ne kelljen azt a rengeteg vért színesben lefilmezni, amikor Janet Leigh-t megölik a zuhany alatt.” Bár a legnagyobb megdöbbenést a kissé fanatikusnak és misztikusnak mondható Az ördögűző adta.

A horror és a horrorfilm műfajának igaz mesterei régen és ma

szerkesztés

A horror, – mint irodalmi műfaj – igazi mestere a méltán elismert és híres Stephen King, aki már több mint 300 könyvet írt. Ő volt az egyetlen a világon, akinek minden könyvéből filmet is készítettek, sőt némely filmben ő is felbukkant kisebb szerepekben. A horror az ő világában pszichotikus jelentést ad, egy új nézőpontot, amit "ha nem látod, jobban félsz"-elvnek nevezünk. Szinte mindenben kipróbálta már magát a vígjátéktól kezdve a krimin keresztül és a thriller műfajáig. Darren Shan a gyermek horror kitűnő művésze, aki, bár kevés könyvet írt, de a Brit Legjobb Könyv díjait minden évben elvitte. Vámpír könyvei szinte fénysebességgel hódítottak az amerikai filmiparban és a könyvesboltokban, az ő horrornézete más értelmet ad a horror szónak, hiszen ő a vámpíroknak is más hatalmat adott mint az előtte lévő írók. Démon tartalmú könyvei példátlan erőt adtak a képzeletünknek, hiszen ritka példa, hogy egy 20 év körüli férfi hogyan tud egy 14 éves ember bőrébe bújni, úgy gondolkodni és közben démoni erejű eseményeket megélni. Más világokba látogathatunk, szerelmeket érthetünk meg és élhetünk át, az ő könyveivel minden tekintetben csak jól járunk. A horrorfilmek világa egy olyan átfogó, vizuális képet alkot a félelemről, a legendákról, a történelemről, és a korunk világáról, hogy ez szinte ma már kimeríthetetlen téma.
A klasszikus horrorfilmek valódi mestere természetesen ennek a műfajnak az atyja, Alfred Hitchcock. Ő megteremtette a horrornak azt a lényegét, és a világ szemléletének is a lényegét, miszerint "a kevesebb néha több". Olyan elemekkel dolgozott amelyek nem közvetlen mutatják a borzalmat, a vért, és a látványt, hanem ráment ezeknek az úgynevezett pszichikai valójára. Így teremtett világrendű életművet. Nem szabad kifelejtenünk a méltán híres és elismert Stanley Kubrickot sem, aki a Stephen King által írt Ragyogás c. pszicho-horrorfilmjével került a köztudatba és hozott létre egy úgynevezett "pszichikai horrorfilmet", mint "műfajon belüli műfajt". Korunk egyik leghíresebb kortárs horrorfilmrendezője George A. Romero, aki kifejezetten egész életében csak horrorfilmeket forgatott, s így vált híressé olyan filmekkel mint a Holtak hajnala, Halálos árnyék, Creepshow, vagy Holtak naplója c. filmekkel. A kevés repertoárból is leginkább csak Stephen King történetekkel dolgozott.

A horrorfilmek fajtái, lényege

szerkesztés

A horrorfilmek jellemző félelemkeltő jelenségei a szörnyek, sorozatgyilkosok, démonok, gonosz lelkek, kísértetek, vámpírok, farkasemberek és zombik. Emiatt a horrorfilmeket két fajta kategóriába sorolhatjuk, leszámítva a filmek megszokott, rendszerezett elemzésének, értelmezésének pontjait.:

A horrorfilmek az utóbbi évtizedekben átalakultak, és a tényleges félelemkeltés helyett gyakran csupán a drasztikus, brutális, gyakran öncélúan túlzó halálnemek bemutatásában merül ki tartalmuk. Számos alkategóriája alakult ki (trash, gore stb.), amikben tovább fokozták ezeket a történéseket, ezáltal csak egy szűk, "elfajzott" réteg számára nyújtva szórakozást. Habár a horrorfilm jellege miatt sosem volt és nyilván nem is lesz a szélesebb nézőközönség által látogatott produkció, míg régebben egy-egy horrorfilm akár műfajteremtő vagy újító is tudott lenni és sokak elismerését is elnyerhette, addig mostanra szinte csakis véres, drasztikus, gusztustalan halálnemek és történések szalonképtelen halmazává silányult, amit a sokszor tehetségtelen színészi alakítások tovább rontanak. Nem beszélve az olyan horrorfilmekről, ahol "nagy igyekezetben" saját paródiájává válik a produkció, vagy ahol a horror "mércéjével" mérve is kevés dolog történik. Sok horrorfilm inkább a művészfilmekkel mutat hasonlóságot, azok egy válfajaként megjelenve.

A magyarázat a minőségromlásra főleg anyagi természetű okokra vezethető vissza: sok film kis költségvetésű, így nincs lehetőség nagynevű, tehetséges színészeket vagy forgatókönyvírókat megfizetni. Másrészt a leromlott megítélés és az öncélú erőszakosság miatt maguk az igényesebb filmesek sem igazán érdekeltek egy horrorfilm készítésében részt venni. Ezért manapság kevés meghatározó horrorfilm készül, a többség azonnal DVD-n jelenik meg, különösebb visszhang nélkül, szinte csak a saját szubkultúrájukat kiszolgálva.

A horrorfilm története

szerkesztés

2010-es évek

szerkesztés

A feldolgozások továbbra is népszerűek, az évtized során számos remake készült: Rémálom az Elm utcában (2010), A tébolyultak (2010), Farkasember (2010), Engedj be! (2010), Ne félj a sötéttől! (2010), Köpök a sírodra (2010), A dolog (2011), Frászkarika (2011), Silent House (2011), Elmebeteg (2012), Silent Night (2012), Rettegés alkonyat után (2014), Poltergeist – Kopogó szellem (2015), Mártírok (2015), Kabinláz (2016), Egyenesen át (2017), Sóhajok (2018), Gyerekjáték (2019), Fekete karácsony (2019).

Stephen King műveiből is több nagy és kisebb költségvetésű horrorfilmes adaptáció készült a 2010-es években: Carrie (2013), Egy jó házasság (2014), Mercy (2014), Az (2017), Bilincsben (2017), 1922 (2017), A Setét Torony (2017), Az – Második fejezet (2019), Kedvencek temetője (2019), Álom doktor (2019), A magas fűben (2019). A televízióban is népszerűek Stephen King regényei, hiszen az amerikai horroríró művei alapján készültek A búra alatt (2013-2015), A köd (2017), a Mr. Mercedes (2017-2019), a Castle Rock (2018-2019) és A kívülálló (2020) című tévésorozatok, illetve a Csontzsák (2011) és a 11.22.63 (2016) című minisorozatok.

Az évtized egyik legnagyobb kritikai és közönségsikere Jordan Peele debütáló rendezése, a Tűnj el! volt,[2][3][4][5] amelyet a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb férfi főszereplő kategóriában is jelöltek Oscar-díjra, az aranyszobrot pedig végül a rendező vehette át a legjobb eredeti forgatókönyvért a 90. Oscar-gálán.[6] A négy és fél millió dollárból forgatott misztikus horrorfilmet emellett két Golden Globe-díjra is jelölték (legjobb drámai film, legjobb férfi színész (komédia vagy musical)), Jordan Peele továbbá a legjobb rendezőnek járó Independent Spirit díjat is átvehette filmjéért, amely 255 millió dolláros bevételt ért el világszerte.[7]

A 2012-ben alapított, függetlenfilmeket forgalmazó A24 filmstúdió nevéhez olyan emlékezetes horrorfilmek fűződnek az évtizedből,[8] mint A felszín alatt (2013), az Agyar (2014), a Green Room (2016), a The Blackcoat's Daughter (2017) és az It Comes at Night (2017). Az A24 filmstúdióhoz kötődik az évtized két legfontosabb szerzői horrorfilmesének indulása is: 2015-ben mutatták be Robert Eggers A boszorkány című első horrorfilmjét,[9][10] míg Ari Aster bemutatkozó rendezését, az Örökséget 2018-ban kezdték vetíteni.[11][12] Mindkét rendező 2019-ben jelentkezett második, nem kevésbé emlékezetes horrorfilmjével: a jelentős részben Magyarországon forgatott Fehér éjszakákat július 3-án,[13] A világítótoronyt pedig október 18-án mutatták be az amerikai mozik.[14]

A Netflix saját gyártású horrorfilmjei közül pozitív kritikákat kapott többek között A rítus (2017), a Cargo (2017), A tökéletesség (2018), az Apostol (2018),[15] a Josh Malerman regényéből készült Madarak a dobozban pedig a negatív kritikai fogadtatás ellenére döntött nézettségi rekordot döntött a Netflixen.[16]

Filmek horrorfilmekről és horrorfilmrendezőkről

szerkesztés

Egész estés játékfilmek

szerkesztés

Egész estés dokumentumfilmek

szerkesztés

Televíziós dokumentumfilm-sorozatok

szerkesztés

Híres horrorfilmek

szerkesztés

Minden idők 20 legjobbra értékelt horrorfilmje[forrás?]

szerkesztés

A legjobb horror filmek listája értékelések alapján összeállítva

További információk

szerkesztés

Magyar nyelvű szakirodalom

szerkesztés

Önálló könyvek, kiadványok

szerkesztés

Cikkek, tanulmányok

szerkesztés

Magyar nyelvű honlapok

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés