Ehúd Bárák

izraeli politikus és tábornok
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. január 8.

Ehúd Bárák (héberül: אהוד ברק; Mismár HaSárón, 1942. február 12. –) született, mint Ehud Brog izraeli politikus és tábornok.

Ehúd Bárák
Ehúd Bárák a Pentagonban, 2001. november
Ehúd Bárák a Pentagonban, 2001. november
Izrael 10. miniszterelnöke
Hivatali idő
1999. július 6. – 2001. március 7.
ElődBenjámín Netanjáhú
UtódAríél Sárón
Katonai pályafutása
Csatái

Születési névEhud Brog
Született1942február 12. (82 éves)
Mischmar HaScharon kibuc
PártIzraeli Munkáspárt (2011-ig)
Függetlenség (2011-től)

Házastársa
  • Nava Barak (1969. március 25. – 2003)
  • Nili Priel (2007–)
Foglalkozáspolitikus, tábornok
Iskolái
Vallásizraelita

Díjak

Ehúd Bárák aláírása
Ehúd Bárák aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ehúd Bárák témájú médiaállományokat.

2007 és 2013 között védelmi miniszter, és 2011-ig az Avoda munkáspárt elnöke volt. Ekkor bejelentette, hogy más képviselőkkel együtt elhagyják a munkáspártot, és Atzma'ut (Függetlenség) néven új pártot alapítanak.[1][2]

1995 és 1996 között Simón Peresz alatt Izrael külügyminisztere, 1999 és 2001 között Izrael miniszterelnöke volt.

Bárák 1959-ben lépett be az izraeli hadseregbe, és 35 évet szolgált le ott. Ez alatt az idő alatt az izraeli hadsereg főparancsnoki tisztségéig jutott fel. Ez alatt 5 kitüntetést kapott, amivel a legtöbb katonai kitüntetéssel rendelkező személy lett Izraelben. Emellett doktori fokozatot szerzett a Jeruzsálemi Héber Egyetemen és a Stanford Egyetemen. 1972-ben Barak lett a Cesarea nevű Moszad-különítmény parancsnoka, amelyet az izraeli biztonsági kabinet hozott létre a müncheni túszdrámához hasonló akciók megtorlására. Ebben a funkciójában számos gyilkosság izraeli végrehajtását koordinálta, köztük a túszdráma három túlélőjéből kettőnek a gyors megölését.

Katonai karrierjének végével Bárákot Jichák Rabin 1995-ben a kormányába hívta, ahol a belügyminiszteri pozíciót töltötte be, és hamarosan leendő miniszterelnökként tekintettek rá. Rabin meggyilkolása után az új miniszterelnök, Simón Peresz kormányában külügyminiszter lett (1995-96). 1996-ban beválasztották a Kneszetbe, ahol a külügy- és biztonságpolitikai bizottságban dolgozott. Miután Perez 1996-ban elvesztette a választásokat, 1997-ben az Avoda munkáspárt vezetője lett, és ezzel az első Netanjáhú-kabinet ellenzékének vezetője is.