Wikipédia

Dabóczi Mihály

(1905-1980) magyar szobrász, vívó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 12.

Dabóczi Mihály (Marosszentkirály, 1905. március 29. – Budapest, 1980. február 22.) magyar szobrászművész. „Vívók szobrásza ‑ szobrászok vívója”

Dabóczi Mihály
Született1905. március 29.[1]
Marosszentkirály
Elhunyt1980. február 22. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1935)
SírhelyeFarkasréti temető (28/2-7-16)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dabóczi Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Kőrösi Csoma Sándor-szobor Marosvásárhelyen.
Dózsa György szobra Apátfalván.
Dabóczi Mihály sírja Budapesten. Farkasréti temető: 28/2-7-16. A szobrász saját alkotása.

Életpályája

szerkesztés

A nyolcgyermekes családban nevelkedő fiú kézügyességét édesapjától, a tanáremberként is mindig fúró-faragó székely ezermestertől örökölte. Érettségi után Marosvásárhelyen, Székely és Réti bútorgyárában vállalt munkát, és itt tanulta ki a fafaragás mesterségét. Képzőművészeti tanulmányait Orbán Antalnál kezdte, ahol magántanuló volt. 1929-ben Budapestre költözött, 1930-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, majd a főiskola 5 évének elvégzése után tanársegédje is lett (1935-1938-ig). 1932-ben – még főiskolásként – szerepelt először kiállításon. 1938-ban két évre állami ösztöndíjjal Rómába került, mely időszak nagy hatással volt művészetére, az akadémikus naturalizmust a Római Iskola stílusára váltotta. Aktjain, portréin, állatfiguráin az 1950-es években a sematizmus, az 1960-as években pedig az absztrakció, sőt a szürrealizmus is érezhető. Egyre inkább Medgyessy Ferenchez közeledett, elsősorban kisplasztikáiban, melynek témáit a paraszti életből merítette. Alkotó korszakának utolsó évtizedében kubista-konstruktivista-figuratív kisplasztikákat, faszobrokat is készített. 1966 után néhány évig együtt dolgozott húgának fiával, Péterfy László szobrásszal a Várkert bazárban lévő műtermében.[2]

Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. A különböző változatokat is számítva mintegy ötszáz művet – köztük közel száz érmet, illetve plakettet készített. Munkái megtalálhatók köztereken, épületeken, múzeumokban, magángyűjteményekben. Több mint harminc szobrát a Magyar Nemzeti Galéria, számos művét a Testnevelési- és Sportmúzeum őrzi. 1952-től tagja volt a Spirituális Művészek Egyesületének.

Dabóczi Mihály nemcsak művész volt, hanem vérbeli sportember is. 1932-től az ötvenes évek végéig versenyszerűen vívott. A Marosvásárhelyi SE-ben tanulta a vívást; együtt gyakorolt Szabó Lászlóval és Csiszár Lajossal, Santelli Italo későbbi mester-tanítványaival. Maga is Santelli-tanítvány volt. A Maestro mindenkinek adott becenevet, Dabóczi a Michelangelo de Transsylvaniae becenevet kapta, abból eredően, hogy marosszentkirályi születésű volt.[3] A harmincas–negyvenes években volt a BEAC első osztályú tőrözője, párbajtőrözője, de elsősorban kardvívója.[4]

Kiállításai

szerkesztés

Egyéni kiállítások

szerkesztés
  • 1939 - Casa d’Arte Bragaglia, Róma
  • 1940 - Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1942 - Ernst Múzeum, Budapest
  • 1956 - Gyűjteményes kiállítás Papp Gyulával, Ernst Múzeum
  • 1965 - Gyűjteményes kiállítás Kondor Bélával, Ernst Múzeum
  • 1975 - Rézdomborítások (Elektroncsőgyár, Kaposvár)
  • 1980 - Fényes Adolf terem
  • 1980 - Blaskovich Múzeum, Tápiószele
  • 2005 - Budapest Galéria Kiállítóháza (emlékkiállítás)

Válogatott csoportos kiállítások

szerkesztés
  • 1937 - Magyar Képírók kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1940 - A gyermek a művészetben, Műcsarnok, Budapest
  • 1942 - XXIII. velencei biennále, Velence
  • 1943 - Spirituális Művészek Szövetségének kiállítása, Alkotás Művészház, Budapest
  • 1950-1965 - Magyar Képzőművészeti kiállítások
  • 1954 - Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1959 - Mezőgazdaság a művészetben, Budapest
  • 1960 - Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Csók Galéria, Budapest
  • 1967 - I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1969 - II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1971 - III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1973 - Éremművészet, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
  • 1974 - Balatoni Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely
  • 1975 - IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
  • 1979 - Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs.

Díjai, elismerései

szerkesztés

Műveiből

szerkesztés
  • A vívó
  • Futó, 1930 körül
  • Kabos Endre olimpiai bajnok portréja
  • Klell Kálmán fotóművész, vívó, sporttörténész portréja, 1952.[5]
  • Szabó László mester portréja
  • Kis lovas, 1957. [1]
  • Szomorúság (faragott fa, magasság: 32,5 cm jelezve oldalt: Dabóczi)
  • Csók (1963, vörösmárvány, 50 cm, magántulajdon). Lásd Prohászka László: Dabóczi Mihály, 2006. kiadvány címlapján [2]
  • Szeretet (1955, carrarai márvány, 60 cm, Magyar Nemzeti Galéria)
  • Küzdelem – Birkózók (1967, réz, magasság: 25 cm, Debrecen, Déri Múzeum)
  • Baglyok (1972-73, bronz, 8 cm magántulajdon [3]
  • Öklelő bika, (1977, vörös andezit, 39x53x25 cm, magántulajdon)
  • Halak, 1979.
  • Maestro, bronz dombormű, 35x35 cm (Sportmúzeumban, másolata Santelli Italo síremlékén), 1979.[6]
  • Hirosima (fa), 1980.

Köztéri műveiből

szerkesztés
 
Gerentsér síremléke
  • A gályarabságba hurcolt pataki diákok (dombormű, 1936, Sárospatak, Református Gimnázium)
  • Bujdosásba induló sárospataki iskola (dombormű, 1938, Sárospatak, Kollégium)
  • Szent Borbála (Budapest, 1939, az 1980-as évektől Tápiószentmártonban).
  • Kőrösi Csoma Sándor (trachit, kőszobor, 1943, Marosvásárhely. A háború idején megrongálódott szobrot Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta, újraleleplezésére 1962-ben került sor, a jelenlegi helyén.)[7]
  • Gerentsér László síremléke (1943, Budapest, Farkasréti temető:6/8-1-97/98. (Süttői márványból faragott síremlék, az életnagyságúnál nagyobb párbajtőrőző megtört és meghajló alakja.)[8]
  • Győri Iparitanuló Iskola (tervező: Rimanóczy Gyula építész) domborműves díszítményei (1953)
  • Évszakok: Tavasz című műkő balkondísz (1955) Kazincbarcika, Egressy út 35. I. emeleti szint
  • Évszakok: Nyár című műkő balkondísz (1955). Kazincbarcika, Egressy út 31. I. emeleti szint
  • Évszakok: Ősz című műkő balkondísz (1955). Kazincbarcika, Egressy út 29. I. emeleti szint
  • Kisfiú hallal (műkő, kútszobor, 1956, Budapest, XIV. ker., Jakab K. u. 2., óvoda)
  • Kislány békával (műkő, kútszobor, Budapest, XIV. ker., Jakab K. u. 2., óvoda)
  • Gábor Áron (mellszobor, 1956, Diósgyőr-Miskolc)
  • Higiénia (1956, Nagykőrös, Kórház park)
  • Játszó gyermekek (erkélydombormű, 1956, Kazincbarcika)
  • Balkon domborművek a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium homlokzatán az iskola főbejárata felett 3 szinten. Madarassy Walterrel (1962)
  • Békét követelő, 1974
  • Állatok (1956, Budapest, XI. ker. Albertfalvai lakótelep márvány domborművei)
  • Anya gyermekkel (kő, 1958, Budapest, XIV. ker., Kerepesi út 78/b.)
  • Szeretet (Budapest, Farkasréti temető, 1958. Felesége, majd saját sírja is.
  • Árpád-házi Szent Margit (1958, Miskolc-Diósgyőr)
  • Kölcsey (1960, Debrecen, Csokonai Színház)
  • Archeológia (1960, Debrecen, MTA)
  • Tavasz (1961, Budapest, Gellértfürdő)
  • Pihenő (kőszobor, 1963, Csongrád)
  • Pihenő lány (kőszobor, 1964, Nyírtelek)
  • Sebes György (haraszti mészkő, 1964-1965, Szeghalom, Általános Iskola)
  • Fekvő nő (haraszti mészkő, 1964-1965, Csongrád, Fürdő télikert)
  • Ülő nő (1965, Nyírbéltek, TBC Gyógyintézet)
  • Thália (haraszti mészkő, 1965, Martfű, Cipőgyár, Kultúrház)
  • Erő (kőszobor, 1967-1968, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
  • Kiss György (1969, Szászvár)
  • Ülő nő (márvány, 1967, Salgótarján, Technika Háza előtt)
  • Női figura (1972, Nagykőrös)
  • Bámészkodó fiú (bronz, 1978, Budapest, IX. ker., Toronyház u. 17/b.)
  • Dózsa György (mellszobor, 1980, Apátfalva, Általános Iskola).

Plakettek, emlékérmek

szerkesztés

Művei közgyűjteményekben

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés

Irodalom

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Dabóczi Mihály témájú médiaállományokat.
  • Pogány Ö. Gábor: Pap Gyula és Dabóczi Mihály kiállítása (katalógus, bevezető tanulmánnyal 1956, Ernst Múzeum, Budapest)
  • Szigeti I.: Dabóczi Mihály. In: Az Érem, közlemények az éremgyűjtés köréből XIV., 1958/ 10.
  • N. Pénzes É.: Dabóczi Mihály. In: Művészet, 1965. augusztus 29.
  • Kiállítási kritika In: Jelenkor, 1967/12.
  • Romváry F.: III. Országos Kisplasztikai Biennálé (katalógus, bevezető tanulmánnyal 1971., Pécs)
  • Székely A.: Az "ötvenes évek" művészetéhez. In: Mozgó Világ, 1984. március
  • Prohászka László: Dabóczi Mihály. Szerk. Csák Ferenc. Kiad. Körmendi Kiadó, 2006. 149 színes reprodukcióval. (Magyar, angol, német, francia nyelven).[4] és [5] Archiválva 2018. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dabóczi_Mihály&oldid=26784841”