Kannafélék

A kannafélék vagy rózsanádfélék (Cannaceae) a gyömbérvirágúak (Zingiberales) rendjének egyik monogenerikus családja. A kladogramon az egyszikűek (Liliopsida) kládját zárják, monofiletikus csoportot alkotva a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjával. A korábbi rendszerekben is hasonlóan a gyömbérvirágúak között szerepelt, a csoportot a kladisztikus taxonómia kora előtt is monofiletikusan kezelték, és hasonlóan rendszerezték. A kannafélék morfológiája eléggé egységes, melyet az alábbi pontokban tömören összegzünk.

Kannafélék
Canna x generalis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Csoport: Commelinidae Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales) Család: Kannafélék (Cannaceae) Juss. Nemzetség: Canna L.
Szinonimák
Homotypic Cannacorus Mill., Gard. Dict. Abr. ed. 4: s.p. 1754, nom. superfl. Katubala Adans., Fam. Pl. 2: 67. (1763) Xyphostylis Raf., Fl. Tellur. 4: 52. (1838) Heterotypic Achirida Horan., Prodr. Monogr. Scitam.: 18. (1862) Distemon Bouché, Linnaea 18: 494. (1845) Eurystylus Bouché, Linnaea 18: 485. (1845)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kannafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kannafélék témájú kategóriát.

Jellegzetességeik

A hajtásrendszer

A kannák évelő, lágy szárú növények, földalatti rizómával, mely lehet vékony gyöktörzsszerű vagy erőteljesebb gumó. Magasságuk a fél és 4 m között változik. Ebből levélhüvelyre emlékeztető allevelek, és méretes lomblevelek fejlődnek ki. A levéllemez és levélnyél élesen nem különül el egymástól.

A banánfélékre (Musaceae) jellemző áltörzs itt is kialakul, az egymást borító, szoros levélhüvelyek rétegeiből. Virágzáskor a virágzati tengely túlnő a hajtáson, és a lomblevelek zónája fölött bontakoznak ki az igen tetszetős virágok.

A szaporodás

A virágok minden esetben kétivarúak, és igen érdekes módon aszimmetrikusak. Három, nem egészen egyforma csészelevél tetőcserépszerűen fedi egymást, a pártát három sziromlevél alkotja, melyek közül az egyik jóval kisebb, mint a másik kettő. A porzónak csak az egyik fele termékeny – mely egy portokot visel két pollenzsákkal –, a másik sziromszerű sztaminódiummá (staminodium) alakult, és takarólevélként működik. A párta és a sztaminódium(ok) egymással összenőve egy ún. pártacsövet hoznak létre. A termő alsóállású, háromrekeszű. A magház rekeszeinek válaszfalaiban találhatók a nektártermelő szeptális mirigyek, melyeknek kivezetőcsövük a pártacső aljára nyílik. A termő bőrszövetén számos nedvdús dudor helyezkedik el, már fiatalon is.

Magkezdemények száma igen sok, méretük apró. A termés tok, mely csúcsán lyukakkal nyílik (ezek valójában igen apró repedések). A magkezdemények a termésben szőrképletekbe vannak beágyazva, melyek a köldökzsinórból alakultak ki, de a magok kiszóródása után is a termésben maradnak. A magokat körülvevő tápszövet vékony rétegű.

Elterjedésük és jellegzetes fajaik

A kannafélék igen specializált és fejlett egyszikűek. Egyetlen nemzetsége a kanna (Canna), mintegy 30 fajával. Őshazájuk Amerika trópusi és szubtrópusi területei, ahol a humuszban gazdag erdőket kedvelik, de mocsarak és lápok partján is tömegével jelentkeznek. Afrika és Ázsia területeire betelepült fajok nagy része elvadult, és néhol nagy mennyiségben elszaporodtak. Magyarországon igen kedvelt és elterjedt dísznövények, a kána virág számos kerti változata ismert. Levél- és virágszín-változatosságuk hihetetlen. Intenzív nemesítésük az 1840-es években kezdődött, Magyarországon is sok kertész foglalkozott a kannákkal (pl. Mühle Árpád, aki egy 1906-ban kiadott jegyzetében 1100 kannaváltozatot sorolt fel!). A kertekben ültetett barna színváltozat hibridfaj (Canna x generalis).

Források és ajánlott irodalom

• Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976
• Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
• Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
• Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
• Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965

További információk

• Canna The Plant List
• Cannaceae The Plant List
• Farr, E. R. & Zijlstra, G. eds. (1996-) Index Nominum Genericorum (Plantarum). 2010 Jan 22 [1].
• Govaerts, R. et al. 2012. Canna in World Checklist of Selected Plant Families. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2012 April 13.
• International Plant Names Index. 2012. Canna. Published on the Internet. Accessed April 13 2012.
• de las Mercedes Ciciarelli, M. & Rolleri, C.H. 2008. Morfología, taxonomía y caracterización de siete especies neotropicales del genero Canna (Cannaceae, Zingiberales). Botanica Complutensis 32: 157-184.
• Maas-van de Kamer, H. & Maas, P.J.M. 2008. The Cannaceae of the world. Blumea 53: 247-318.
• Tanaka, N. 2001. Taxonomic revision of the family Cannaceae in the New World and Asia. Makinoa ser. 2, 1:34–43.
• Tropicos.org 2012. Canna Published on the internet. Accessed: 2012 April 13.