Bory-vár

A Bory-vár egy különleges épületcsoport Székesfehérvár Öreghegy városrészében, a Mária-völgyben, melyet Bory Jenő (1879–1959) székesfehérvári építész, szobrász- és festőművész nagyrészt egymaga épített és díszített évtizedeken át, emléket állítva a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak. Bory a várat 1923-ban kezdte építeni, és élete végéig dolgozott rajta. Az épület nemcsak a Bory család otthona volt, hanem óriási műterem is az építész és felesége, Komócsin Ilona (1885–1974) festőművész alkotásai számára, de más neves festők és szobrászok műveit is megtaláljuk itt. Bory magát az épületet is önálló műalkotásnak szánta.

Bory-vár
A „székesfehérvári Tádzs Mahal”-ként emlegetett épületegyüttes utcafrontja
Ország	Magyarország
Település	Székesfehérvár
Épült	1923–1964
Tervező	Bory Jenő
Építész	Bory Jenő
Stílus	neoromán építészet
Jelenlegi funkció	múzeum, galéria, programhelyszín, kiállítótér, lakóház
Tulajdoni helyzet	magántulajdon
Látogatható	márciustól novemberig
Cím	8000 Székesfehérvár, Máriavölgy 54.
Elhelyezkedése
Bory-vár Pozíció Székesfehérvár térképén
é. sz. 47° 12′ 39″, k. h. 18° 27′ 05″47.21075, 18.451519444444
Bory-vár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bory-vár témájú médiaállományokat.

Az Európa-szerte ismert épületegyüttes napjainkban az örök szerelem szimbólumaként és a „székesfehérvári Tádzs Mahal”-ként él a köztudatban. A város egyik legnépszerűbb látnivalója, ennélfogva látogatók ezrei keresik föl minden évben, tavasztól őszig.

Bár a Bory-leszármazottak egy része ma is a falai között él, az épületegyüttes csaknem egésze látogatható.

Fekvése

A Bory-vár Székesfehérvárott, Öreghegy városrész északnyugati részén, azon belül is a Mária-völgyben (Máriavölgy néven Öreghegy belső városrésze), a Máriavölgy utca és a Vágújhelyi utca kereszteződésénél, a Máriavölgy utca 54. szám alatt található. A vár előtti teresedés a Bory tér nevet viseli.

Története

Bory Jenő családja körében (1920)

1912-ben Bory Jenő a Székesfehérvárhoz tartozó Mária-völgyben egyholdnyi földet vásárolt hétvégi teleknek, ahol kezdetben gyümölcsfák és szőlő között csak egy borospince állt, présházzal (Mária-völgy akkor még bőven külterületnek számított, mára azonban bekebelezte Öreghegy, Székesfehérvár legnagyobb kertvárosa). A présházat még abban az évben lakássá bővítette, s fölötte műtermet alakított ki. A vár építésébe csak az első világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni. Eleinte csak a helybéliek tudtak az építkezésről, majd 1934-ben a látogatók előtt is megnyitotta az épület kapuit, s akkor vált országosan ismertté. Kezdetben maga a tulajdonos vezette körbe az érdeklődőket, mesélve a vár létrehozásáról és az egyes szakaszok építésének történetéről.

Az építést, a részletek állandó cizellálását, s a második világháború után a helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás.

Bory Jenő volt a tervező-építész, az építésvezető, a pallér és a kőműves is, aki segítőkkel, a hagyomány szerint 40 nyáron keresztül, folyamatosan bővítette, szépítette a várat. Valójában azonban 1923-tól 1959-es haláláig dolgozhatott csak rajta, viszont az utómunkálatok 1964-ig tartottak, tehát a Bory-vár építése mintegy 41 évet vett igénybe. Bory Jenőt halála után a műteremben ravatalozták föl.

Leírása

Vármakett a vár előtt

A vár a kazamatától a legmagasabb tornyok tetejéig több mint 30 méter magas. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában Bory Jenő úttörő volt. Ebből az anyagból készültek a kupolák, oszlopok, korlátok, lépcsők, ajtó-, és ablaktokok, medencék, díszkutak, de szobrok és domborművek is.

Alsó kert

Az Alsó kert

A látogató a Mária-völgyben közeledve a várhoz, már messziről látja magasba nyúló, romantikus tornyait. A rácsos kapun a kertbe lépve először a vár makettjével találkozunk. Érdemes a séta megkezdése előtt itt egy kicsit elidőzni – de tegyük mindjárt hozzá: utána is –, mert valójában ilyen áttekinthető módon a valóságban sosem láthatjuk az egészet. A vár felépítését, szerkezetét, az épületegyüttes alkalmazkodását a domboldalon hátrafelé fokozatosan emelkedő terephez, valójában csak itt láthatjuk át. A teraszok, tornyok, átjárók egymáshoz és az egészhez való viszonyát, azaz ennek a monumentális műnek a kompozícióját, szerkezetét itt érthetjük meg.

A vár előterében dús lombú fák, virágos gruppok, zöldek között mindenütt szobrokat, többnyire az időjárási viszonyoknak jól ellenálló, s ezért időálló, a Bory Jenő által kedvelt kvarcbetonba öntött figurákat látunk. Jobb kéz felől a sok között is föltűnik egy monumentális méretű Krisztus-fej, a Bory család síremlékének másodpéldánya, s hozzánk kissé közelebb egy életnagyságú, a földtől éppen elemelkedni akaró, fiatal, sudár női akt, a Kelő napsugár (1923 körül) című bronz figura. Balra hasonló képet mutat a kert. Itt a látványból méreteivel is kiemelkedik egy díszkút, fehér porcelánmozaik-borítású medencével és a közepén vázát tartó, több méter magas oszloppal. A kút egyike a várhoz kötődő legrégebbi emlékeknek: a művész 1913-ban építette mai helyére.

A kert egyébként – séta közben ez végig érezhető és élvezhető – szinte együtt él a vár egész építményével, nemcsak körülöleli az egészet, hanem itt-ott belé is folyik. A teraszokon, az udvarokban fák, bokrok, zöld szigetek, kutak, tavacskák teszik elevenné a látványt.

A rózsakert és a művészgaléria

Schulek Frigyes mellszobra

A kertből széles lépcsősor indul a teraszokon át a vár főépülete felé.

Az alsó teraszon jobbra eredeti, a török hódoltság korából származó, turbános sírköveket látunk. Balra Bory Jenő egy különös, ötágú csillaggal egybekomponált kőkereszttel jelölte meg az 1945-ös harcokban itt elesett szovjet katona sírját.

A teraszon beljebb, a jobb oldali pihenőnél, az ókori klasszikus korok sztéléjét idéző, szabadon álló, betonból épült falon csodálhatjuk meg Bory Jenő tündöklően szép, fiatal feleségéről készült portréját. A szobor alatt, a falra vésett betűkkel, a mester hozzá írt verssorait olvashatjuk.

Hátul, a második terasz támfala alatt, egyfajta panteonként – a középpontban Munkácsy Mihály egész alakos szobrával (ez azonos az 1921-es emlékmű-pályázatra készült tervével) – jórészt kortársainak, művészbarátainak, köztük festőknek: Benczúr Gyulának, Karlovszky Bertalannak, Nádler Róbertnek és másoknak; Hüttl Gyula és Wälder Gyula építészeknek; a színészkirálynő, Blaha Lujza arcmását sorakoztatta föl. Ebben a „panteonban” helyezett el mestere, Strobl Alajos (1856–1926) által készített néhány portrét, így a Halászbástya építészét, Schulek Frigyesét és a 19. század két jeles hazai festőjéét, Lotz Károlyét és Székely Bertalanét. Damkó Károly (1872–1955) készítette Strobl Alajosnak ugyancsak itt látható portréját, míg Ligeti Miklós (1871–1944) Szinyei Merse Pál büsztjét.

A panteon előtt, az aranyos mozaikdíszű pádimentumon rövid, kijelentő mondatot olvashatunk: „A kövek beszélnek”. Rövid, de súlyos mondat: benne van a várépítő egész ars poeticája. Ezen túl a mondat tartalma rávilágít Borynak múltat tisztelő, a tartós, megállapodott értékekhez ragaszkodó egész életszemléletére, hosszú pályáját döntően meghatározó művészi magatartására.

A terasz szabad terének közepét fehér és zöld mozaikbetétekkel díszített, műkőből épült méretes kerti asztal foglalja el, s teszi a környezetet otthonosan barátságossá, anélkül persze, hogy ezáltal kicsit is sérülne az építészeti és művészi háttér egészének komolysága.

A várat jelképesen a hátán tartó elefántszobor

Elefántos udvar

A második terasz a nevét az árkádjai alatt egy gömbön álló, a várat a hátán tartó elefántról kapta. Az elefánttal kisplasztikaként a múzeumlakásban találkozhatunk. Bory Jenő ezzel a művével 1926-ban elnyerte a Halmos Izidor kisplasztikai díjat.

A mellvéden Lehel vezér és Nagy Szulejmán beton szobra áll. Az árkádok hátfalára a mester vörös krétával négy falképet vázolt fel. Ezek négy, az emberiség történetében építészetileg meghatározó korszakot szimbolizálnak: a görög-római kort, a kereszténységet, a hűbériséget és a szocializmus korát.

Az udvar felett árkádos erkély húzódik, mögötte a vár egykori gazdájának műtermével.

Százoszlopos udvar

A Százoszlopos udvar

A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos vezértől Tinódi Lantos Sebestyénig. Az árkádok alatt látható gipszszobrok, eredeti bronz- és márvány változatai ma is megtalálhatóak Magyarország különböző településein. A kápolnában a Hitvesi szeretet szobra látható.

A két nagy torony között, a várkapun, a fölötte fenyegetően függő, a várúr pallosjogát jelképező hatalmas, rozsdás (de persze, mint a várban csaknem minden, ez is betonból készült) pallos alatt lépünk be az udvar festői terébe. Elegáns, francia ízű park fogad, gondosan nyírt növényekkel, s a közepén vizet köpő békával elevenebbé varázsoló kúttal. Ez az a hely, ahol a „vándor” – a látogató – már megfáradva megpihenhet, hogy aztán megújult erővel járja végig a kertet három oldalról határoló szobordíszes várfalat és az alatta húzódó árkádos folyosót, amelynek 103 tartóoszlopáról kapta nevét az udvar.

Az udvar másik bejárata a lakótorony alatt található. A lakótorony Bory Jenő családját szimbolizálja. A legkisebb kupola a legkisebb gyermeket, Györgyöt, a két egyforma betonkupola egy szinttel feljebb az ikerlányokat, Ilonát és Klárát, a kétcsúcsú tető pedig magát a házaspárt. A kakasos az asszony, „mert a hölgyek mindig arra fordulnak amerre a szél fúj” – mondta Bory.

Csúcsos torony

Balra lent a Százoszlopos udvar, jobbra a Csúcsos torony

A műteremből kilépve, akár balra – a fő épület, illetve a lakótorony alatti átjárón és a százoszlopos udvaron keresztül –, akár pedig jobbra fordulva – az Elefántos udvaron visszafelé áthaladva – érhetjük el a vár kapuját őrző magas tornyokat. Érdemes fáradságot vállalva mindkettőt megmászni. Nemcsak a városra és messzi környékére nyílik tetejükről pazar kilátás, hanem magát a várat is innen lehet jól áttekinteni.

A Csúcsos torony aljában van az „őrszoba”, ahol egy, talán a 18. század végéről származó, kicsit ugyan provinciális, de a helynek így is történelmi levegőt kölcsönző, festett, fából készült Szent Sebestyén-szobor torzójának szomszédságában látható Bory Jenő Ecce homo (1922) című munkájának gipszmodellje. Az életnagyságú, meggyötört Krisztusnak – mesterünk munkásságában meglehetősen szokatlan módon – kemény, darabos formákból épült alakja teljesen összetörve ül előttünk. Összetörve, és mégis, valami hihetetlen erejű, rendíthetetlen nyugalommal, a földi világ gonosz hitványságát feledtető, koncentráltan befelé forduló figyelemmel. Bory ezzel a művével nem véletlenül nyerte el 1922-ben, a Műcsarnokban megrendezett kiállítás alkalmából, a komoly szakmai elismerést jelentő Rökk Szilárd-díjat.

Zászlós torony

A toronyban felfelé haladva az első szint ablakában egy 1905-ös dátum olvasható, majd két emelettel feljebb egy 1907-es. Az első a művészpár megismerkedésének dátuma, a második pedig a két évvel későbbi házasságkötésük dátuma. Az első szintről megközelíthető a történelmi árkádsor, a második szinten egy erkély, míg a negyedik szint maga a torony, ahonnan tiszta időben nemcsak a városig lehet látni, hanem a Vértes és a Bakony vonulatai is jól beazonosíthatóak.

Zászlós torony

A Zászlós torony lépcsőháza egyike a Bory-vár igazi, nagy építészeti attrakcióinak. A lépcső alatt megállva és onnan fölnézve a csipkeszerűen áttört, üde, pasztelles színekkel festett lépcsőkorlátnak a torony csúcsa felé igyekvő, vagy a torony magasságából visszanézve a dekoratívan fölfelé kerengő, sodróan eleven mozgására – valóban ritka esztétikai élménnyel jár. A betonból, szobrászi térlátással formált lépcsőház bizonyára színek híján is megkapó élményt nyújtana az ide belépő látogató számára, azonban a festőművészetet tanult Bory Klárának (1910–1989) 1932 körül elkészült díszítő festése igazi varázzsal tette gazdagabbá a látványt.

Ennek a toronynak az emeleti pihenőjéből nyílik az úgynevezett „Vagyóczky szoba”, amely Bory Jenő – a főiskolán és nyaranta a várban folyó munkákban is önzetlenül közreműködő, segítő – munkatársáról kapta nevét. Itt van kiállítva Bory Jenőnek egy formailag az athéni Parthenón frízéről ismerős lófeje (1928 körül), amelynek azonban egészen sajátos jelleget kölcsönöz – s ezért különös hatást is – a szobrász által választott márványnak különös, színes anyaga. A szoba ad helyt a várban rendezett időszakos kiállításoknak is.

Történelmi árkádsor

Történelmi alakok a várfalon

Az árkádok fölött – a várfalakon – a művész széles, történelmi alakok szobraival kísért sétahelyet alakított ki. A párosával álló szobrok, akárcsak a vár falai, kvarcbetonból készültek. Ennek az olyannyira jellemző anyagi egységnek az igazi szépsége itt élhető át a maga teljességében, ahogyan a korlát pillérein emelkedő szoboralakok egyszeriben az építészeti keret részeként, mintegy a vár pártázataként kezdenek viselkedni.

A történelmi személyiségek galériájában a posztamensekre helyezett föliratok segítenek tájékozódni. A Csúcsos toronytól indulva, a bal oldali szárnyon Álmos vezértől III. Endréig az Árpád-házi királyok sora között vezet utunk. A középső szárnyban a történetíró Anonymus és az Anjou uralkodók tekintenek ránk. A másik oldalon a vegyesházi királyok – úgy mint I. Mátyás, II. Lajos, I. Ferdinánd, Szapolyai János – mellett olyan történelmi és irodalmi hősök szerepelnek, mint Zrínyi, Szondi György két apródja, Tinódi Lantos Sebestyén, Fráter György és Jagelló Izabella királyné.

A hitvesi szeretet kápolnája

A kápolna „oltára” Boryné szobrával

Lent, az árkádsor középső szárnyának centrumában – egyfajta szándékos szimbólumként, mintegy a várlátogatás végcéljánál – van a „várkápolna”, vagyis A hitvesi szeretet kápolnája. Ennek freskódíszes apszisába állította Bory a hitvesi szeretetnek feleségéről mintázott, egész alakos, ülőszobrát. A különös „szentély” elé, mintegy újabb hangsúlyt adva jelentésének, kétfelől a fal mellé helyezte a Csók (1908) szimmetrikusan megkettőzött kompozícióját.

A hitvesi szeretet szobra feletti freskó sárga színű hölgyei más híres művészek múzsái (köztük Mona Lisa is), akik az irigységtől sárgák, mert őket nem szeretik annyira, mint Bory Jenő a feleségét.

A kerengő

A kerengő

Az árkádsor alatti kerengőben véges-végig, mint egy múzeumi tanulmányi raktárban, a mester összegyűjtötte a hazában szerte fölállított köztéri és templomi plasztikáinak eredeti gipszmintáit. Itt ne várjon a látogató – mint a várban mindenütt másutt – valamiféle esztétikus rendet. Nézzük az egészet úgy, mint amikor ténylegesen egy szobrászműterembe lépünk, ahol szerte a polcokon, állványokon furcsa, nehezen átlátható kavalkádban, csak véletlen diktálta rendben állnak a művész régi és újabb munkái. A várlátogatásnak kihagyhatatlan része ez. Ne sajnáljuk az időt, hogy újra és újra rácsodálkozhassunk Bory Jenőnek, ennek a hihetetlenül termékeny mesternek korábban valahol – Szegeden, Kaposvárott, Budapesten vagy máshol – már látott köztéri vagy éppen templomi plasztikájára, amelyről ez ideig talán nem is tudtuk, ki volt alkotója.

A huszár születése szobor megtalálható a székesfehérvári strandon és Budán, a Szent János Kórház szülészete előtt. A huszár nem a gólya csőrében érkezik a világra, hanem már „gólyagol”, vagyis a gólya hátán lovagol.

A székesfehérvári Püspökkút négy püspökalakjának gipszmintája is megtalálható az árkádok alatt. A Püspökkút jelenleg a Piac téri Várfal parkban található, azonban eredetileg a Városház téren, a mai Országalma-emlékmű helyén állt. Ezután a Béke térre, a vasúti pályaudvar elé került, 1972 óta van jelenlegi helyén.

Képtár

Bory Jenő a vár főépületében, az Elefántos udvar fölött, az emeleti szinten építette meg tágas, nagy szobrok mintázására is alkalmas műtermét és a kisebb kiszolgáló helységeket. Mostanra persze ez az egész – bár őrzi eredeti jellegét – elsősorban múzeum, ahol a mester munkái mellett nem egy barátjának, jó nevű kortárs művészeknek a munkáit is megtalálhatjuk.

Kandallós szoba

A látogató a keskeny belépőn át először egy pompás, oszlopdíszes előtérbe jut. Körben a falakon több sorban mindenütt képeket látunk, köztük Rakssányi Dezsőnek Varkocs kirohanása című művét. A téma Székesfehérvár történetének egyik szomorú eseménye. 1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel érkezett a középkori Magyarország egyik legfontosabb városának, királyaink koronázó és temetkező helyének elfoglalására. Varkocs György várkapitány lovascsapata élén kirohant, hogy hirtelen támadásával megzavarja az ellenség fölvonulását. Amikor azonban vissza akart térni a város erős falai közé, a polgárok bezárták annak kapuját, s tétlen nézték végig, ahogyan a félelmetes túlerő eltiporja és lemészárolja a kint rekedt hősöket. Gyáván és balgán azt remélték, ha önként, ellenállás nélkül átadják a töröknek a várost, az megkíméli majd életüket és vagyonukat. Az árulás jutalma végül – amint ismerjük a történelemből – a megérdemelten keserű csalódás lett.

Az ablak előtt álló Birkózók (1922) című kétalakos, pirobazaltból készült kompozíció erőteljes, mozgalmas plasztikájával és az egymással küzdő alakoknak a gesztusokban, de mimikájukban is tükröződő, egymásnak feszülő indulatával hívja föl magára a figyelmet. A féktelen indulatnak ilyenfajta, leginkább a szecesszió mestereire emlékeztető plasztikai ábrázolása meglehetősen ritka Bory Jenő művészetében. Szobrai formálásában ő máskor és többnyire inkább a nyugalom és a mozgás klasszikus egyensúlyának megteremtésére törekedett.

Külön is szólnunk kell a Birkózók anyagáról, az olcsó pirobazaltról, erről a külső, fémes fényével (de súlyával is) a drága, és a háborús évek után sokszor nehezen elérhető bronzhoz hatásában, megjelenésében szinte a megtévesztésig hasonlító égetett cserépről. Bory Jenőnek gyakorlatilag saját felfedezése volt, hogy szobrok készítésére is alkalmassá tette ezt az anyagot, s leleményével a húszas évek elejétől rendszeresen élt is. „… milyen hiánytalanul szolgálja a szobrászi alkotás érvényesülését – írta a mester maga – a pirobazalt, ez a nemesített fekete cserép, melyet kedélyesen Bory-bronznak nevezünk. Mindezeken túl, mennyi fantasztikus lehetőséget mutat az égetett agyag színeződésének felhasználása!” – És valóban, elég ugyanebben a helyiségben kiállított, feketére égetett Kossuth-fejet (1922) vagy az egészen más hatású Önarcképet (1921) megtekintenünk, hogy igazolva lássuk a leírtakat.

A kandallós szobában is találkozunk Bory Jenő egyik leggyakoribb és láthatóan legkedvesebb modelljével: feleségének érzékenységgel, figyelemmel és fölényes magabiztossággal faragott fehér márvány büsztje 1927-ben készült. Szomszédságában látunk egy másik, Genovéva (Savanyú Katica, 1922) című, beszédes, léleklátó hitelességgel formált márványportrét is.

És, hogy miért is kandallós szoba a helyiség elnevezése? A szép Bory-kandallóról kapta a nevét, melyről azt kell tudni, hogy Bory Jenő tervezte és testvére, Bory Pál műhelyében öntötte fémrészeit. A füstjáratok kiképzése nagyon hatékony fűtést tett lehetővé, középső részén főzni is lehetett, a kétoldali ülőkéken pedig melegedni. A várban két ilyen kandalló található, a képtárban és a múzeumlakás ebédlőjében.

Rádiós szoba

A „kandallós szobából” balra egy kisebb, az úgynevezett „rádiós szobába” lépünk. Szemben áll a Szégyenkező (1923), arcát a nézőtől – a modellre figyelő szobrász elől – szégyenlősen elfordító, s két kezével is takaró, életnagyságú márványaktja. A másik oldalon egy asztalkán ismét egy pirobazalt büszttel, a kegyetlen keresztényüldözéseivel elhíresült Néró császár (1924) feketére égetett portréjával találkozunk. Bory nem a közhiedelem őrültjét fogalmazta meg. A húsos, már táskásodó, élveteg arcból nagyon is határozott, önmagával és hatalmával – amelyre egyértelműen utal a kopasz fejet díszítő babérkoszorú – elégedett szempár néz reánk. A családi legendárium szerint a Néróra nagyon emlékeztető téglagyárost formázta meg valójában.

A szoba hátsó fala előtt oszlopos díszű, eklektikus tálalószekrényen apró kisplasztikák egész sorát vehetjük szemügyre. Már kifelé tartva a szobából, az ajtónál érdemes kicsit ismét megállnunk. A falon a Bory-gyűjteménynek olyan remekeit látjuk itt együtt, mint Csók István (1865–1961) Balaton című képe a kékben-zöldben játszó, talán éppen a hajnali párából finoman a fényre táruló, csodás víztükörrel, és a sokat, sokfelé utazó Reissmann Károly Miksa legendás szicíliai Taormina városát megörökítő kompozíciója. Itt látjuk Rakssányi Dezsőnek azt a képét, amely Bory Jenő műtermét ábrázolja még eredeti funkciójában.

Az ajtó mellett Boryné ikerlányaikról festett képei láthatók. Bory Ilona egész alakos sárga báliruhás képe, mellette ikerhúga, Klára portréja.

Műterem

Az előtéren áthaladva jutunk el a tulajdonképpeni műterembe. Az ajtón belépve, a kazettás mennyezet alatt egyszeriben föltárul előttünk a tágas, komoly belmagasságú, impozáns valóban „lovagteremhez” méltó tér. Ma persze már nem készülnek itt újabb szobrok, mégis, amit látunk az nem csupán a falakon függő képek és a posztamensüken álló szobrok kiállító helye, hiszen itt a hely maga is emlék, ha úgy tetszik: önmaga múzeuma.

A látvány kétségtelenül legszembetűnőbb eleme a Sebzett hős (1927), a Műegyetem első világháborús hősi halottainak emlékére készült szobor eredeti gipszmodellje. A hatalmas figurát 2000-ben erről öntötték ismét bronzba, így pótolva az 1949-ben helyéről eltávolított, és később a Sztálin-szobor anyagához fölhasznált eredeti emlékművet.

A hatalmas gipszöntvény közelében áll a mester egykori, tekintélyes, dúsan faragott, eklektikus stílusban készült íróasztala és a hozzá tartozó karosszék. A nagy teremnek jobbra, az íróasztal mögött, üvegezett asztali tárlókban régi fényképeket és iratokat, érdekes családi és hivatalos dokumentumokat tanulmányozhat a kíváncsi látogató.

A terem falainak, gyakorlatilag szinte minden szabad felületét képek takarják, s nem egy akad, amelynek már csak festőállványon jutott hely. Itt láthatjuk Székely Bertalannak (1835–1910), a nagy sikerű történeti festőnek, a Mintarajz Iskola, majd a Képzőművészeti Főiskola egyik alapítójának tanítványáról, Borynéről festett arcképét. Mellette a modellnek, a fiatal festő Komócsin Ilonának (1885–1974) a mesterét, Székely Bertalant ábrázoló portréját találjuk. A korszak egyik legfoglalkoztatottabb, akadémikus stílusban dolgozó portréfestőjének, Karlovszky Bertalannak több művét is fölfedezhetjük a gyűjteményben. A nagybányai festészet stílusát követő Benkhard Ágost Víkendezők című életképét csodálhatja meg a látogató. Ebben a teremben függ a falon Rakssányi Dezső munkája is, a Bory Péter lakodalma 1476-ban.

És persze, a szobrok. Többnyire ezek is a falak közelében, posztamenseken állnak, de ha fölnézünk, két oldalt, a magas műteremablakok párkányán is kisplasztikák gipszeinek egész sorát látjuk.

A teremben, a Sebzett hőssel átellenben az Építészet (1914) jelképes figurájának gipsze áll, magasra emelt jobbjában függőónnal, baljában a fehérvári Jézus Szíve-templom makettjével. Nem messze van tőle az 1960-ban Agárdon fölállított, alumíniumban kivitelezett, mezítelenségét merészen föltáró akt, A tó tündérének életnagyságú gipsze, s a korai Csók (1908) kompozíciójának egyik változata. Ebben a sorban látjuk a nagyon kifejező tartásban térdeplő akt, a Vágyakozás (1929) feketére égetett pirobazalt változatát (mellyel 1929-ben a barcelonai világkiállításon ezüst érmet szerzett), s az ugyancsak ebből az anyagból készült, de világos színezetű, karakteres Petőfi (1921) és Rembrandt (1921) portrékat. A sarokban, Bory Jenőnek az Édesanyját ábrázoló arcmása fölött a falon, Prohászka Ottokár püspök kezéről készült gipszöntvény látható.

Csaknem a terem közepén áll Bory mester művészetének egyik legszebb, stílusában még a 19. századi historizmus évtizedében fogant, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) roppant hiteles megjelenésű kisbronza, a Keresztelő János (1920 körüli) egész alakos bronzfigurája. Ennek a szobornak az eredetije a muraszombati Szent Miklós-templom keresztelőkútján áll.

A műteremből érdemes rövid időre kilépni az előtte húzódó árkádos kiképzésű erkélyre, ahonnan remek kilátás nyílik a kertre és teraszokra.

Sárga szoba

A nagy teremből tovább, hátrafelé menve jutunk az úgynevezett „sárga szobába”. Az ablak előtt, alacsony posztamensen helyezkedik el a Zsuzsanna a fürdőben (1922) című, földre kuporodó, s magát – a leskelődők ellen védekezve – gazdag redőzésű lepellel takaró, finom eleganciával mintázott egész alakos, feketére égetett pirobazaltból kivitelezett akt. A pirobazaltnak színes, mázas változata lett a festőbarát feleségéről, Nádler Róbertnéről (1926) készült föltűnő elevenségű, derűt sugárzó portrénak az anyaga.

Ugyanitt, egy öreg zongorán tekinthető meg Prohászka Ottokárnak, az 1927-ben elhunyt székesfehérvári püspöknek Bory Jenő által készített, fehér gipszbe öntött halotti maszkja is.

A „sárga szobából” balra még egy kisebb szobácska nyílik, amelyben, a Szégyenkező egy újabb példányán kívül, figyelmet érdemel a festőművész Balló Ede portréja. Balló barátja és tanártársa volt Borynak, de bizonyára egyfajta példát is jelentett számára a „régiek” föltétlen tiszteletével. Balló ugyanis elsősorban mint Diego Velázquez és a németalföldi nagymesterek ismerője, képeiknek másolója vált híressé. Hatalmas másolatgyűjteményével a Szépművészeti Múzeum tárlatát gazdagította.

Ebben a hátsó szobában látható a Bory család családfája is.

Kiállítások

Bory Jenő és felesége, Komócsin Ilona (Ilona Székely Bertalan-tanítvány volt), valamint Klára lányuk (Glatz Oszkár-tanítvány) szobrai és képei mellett, többek között, a következők alkotásaival találkozhatunk a várban: Székely Bertalan, Karlovszky Bertalan, Körösfői-Kriesch Aladár, Csók István, László Fülöp, Márk Lajos, Bosznay István, Szüle Péter, Márton Ferenc, Iványi-Grünwald Béla, Haranghy Jenő, Fadrusz János, Zala György, Strobl Alajos, Ligeti Miklós, Dankó János. A Bory-vár „kivonatos” tárgymutatója majdnem 400 művet sorol föl, de valójában több ezer is van ott.

Megközelítése

Autóval

A vár autóval könnyen elérhető elsődlegesen a fontosabb öreghegyi utakon, a Béla utcáról, a Pozsonyi útról, a Kassai utcáról és/vagy a Fiskális útról a Vágújhelyi és/vagy a Bicskei utcára, azután a Máriavölgyre lekanyarodva.

Tömegközlekedéssel

A Bory-vár helyi közösségi közlekedéssel is jól megközelíthető. A legközelebbi buszmegálló, a Kassai utca és a Vágújhelyi utca kereszteződésénél lévő Vágújhelyi u. nevű megálló három perc séta a vártól. Itt a vasútállomástól a Kassai u. – Nagyszombati utcáig közlekedő 32-es, valamint a Jancsár utcától az autóbusz-állomáson keresztül a Kassai u. – Nagyszombati utcáig közlekedő 26A autóbuszjáratok állnak meg. Emellett közel van még a vasútállomástól a Béla utcáig közlekedő 31-es busz és a Jancsár utcától az autóbusz-állomáson át a Béla utcáig közlekedő 26-os busz Bicskei u. nevű megállója is a Béla utca és a Bicskei utca kereszteződésében. Innen 10 perc gyaloglással érhető el a vár.

A legközelebbi autóbuszmegálló, ahol megállnak helyközi járatok is (főként Pátka, Lovasberény illetve Bicske felől illetve felé) a Szeredi u. nevű megálló a Béla utca és a Szeredi utca kereszteződésében, amely 15 percnyi sétára fekszik a vártól.

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

Források

• A Bory-vár honlapja

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bory-vár témájú médiaállományokat.

• Az Elefántos udvar 360°-os gömbpanorámán