Bencze József (orvos)

(1893-1970) magyar háziorvos, orvostörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 29.

Bencze József, születési és 1902-ig használt nevén Kohn József[3] (Uraiújfalu, 1893. július 26.Budapest, 1970. október 23.) magyar orvos, orvostörténész, néprajzkutató, az orvostudományok kandidátusa (1960).

Bencze József
SzületettKohn József
1893. július 26.
Uraiújfalu
Elhunyt1970. október 23. (77 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaKovács Lenke
Szekeres Klára (Klarissza)
(h. 1946–1961)[2]
Foglalkozása
  • háziorvos
  • orvostörténész
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1922, orvostudomány)
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Kohn Sándor cipőfelsőrész-készítő és Pollák Ida fiaként született. Egyetemi tanulmányait az első világháborúban teljesített frontszolgálata miatt meg kellett szakítania, oklevelét 1922-ben szerezte meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. 1922–1944 között Uraiújfalu körorvosa volt. 1944-ben deportálták; első felesége Auschwitzban halt meg. 1945-től városi orvos, az SZTK (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ) munkaalkalmassági rendeléseinek vezető főorvosa volt. 1949–1956 között börtönorvos volt. 1956-tól Szombathelyen tiszti főorvos volt. 1966-ban megválasztották a Magyar Orvostörténeti Társaság első elnökévé. Halálát szívizom-elfajulás okozta.

A szombathelyi zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra.[4]

Munkássága

szerkesztés

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Orvostörténeti Bizottságának, az Orvostörténeti Könyvtár Kiadványai szerkesztő bizottságának, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének, a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaságnak. Mint a Magyar Orvostörténeti Társaság első elnöke és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főmunkatársa fontos szervező, kutató és szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Gyógyító tevékenysége mellett összegyűjtötte és feldolgozta a működési területén még élő népi hiedelmeket; gyógyító hagyományokat. Gyűjtötte az orvostörténeti emlékeket: foglalkozott a dunántúli egészségügyi intézmények történetével, több elfeledett magyar orvos életével. Újabb dokumentumok feltárásával kiegészítette Markusovszky Lajos életrajzát.

  • Vas megye egészségügyének története (Vas megye egészségügye, 1955)
  • Az orvostudomány története. 2. rész. A középkor (Budapest, 1958)
  • A majorok és puszták, mint az empirikus orvoslás és a babonás hiedelmek megőrzői (kandidátusi disszertáció, 1960)
  • Az utolsó Vas megyei ember és állatgyógyítóról (Vasi Szemle, 1966)

Díjai, elismerései

szerkesztés
  1. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 18.)
  2. Házasságkötési bejegyzése Szekeres Klarisszával a szombathelyi polgári házassági akv. 252/1946. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 18.)
  3. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 34359/1902. Forrás: MNL-OL 30790. mikrofilm 589. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1902. év 18. oldal 31. sor
  4. „Majorok és puszták – Emlékezés dr. Bencze Józsefre”, Vas Népe, 1970. október 25. (Hozzáférés: 2023. január 18.) 
  5. Magyar Közlöny, 1955. március 26. (36. szám)
  6. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

szerkesztés
  • A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rendezte: Gazda István. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Piliscsaba-Bp., 2002.
  • Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
  • Életutak. Sárvár és Sárvár környéki személyek életrajzgyűjteménye. Szerkesztette: Sulyokné Matócza Eleonóra. Sárvár, Sylvester Könyvtár, 1993.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8