433 Eros
A 433 Eros az elsőnek felfedezett (és az 1036 Ganymed után a második legnagyobb) földsúroló kisbolygó, mérete körülbelül 13 × 13 × 33 km. A kisbolygók róla elnevezett Amor-családjának (más elnevezéssel Apolló-Ámor családjának) a tagja. Az elsőnek felfedezett olyan kisbolygó, amely a Mars pályájánál közelebb kerül a Naphoz.
433 Eros | |
Felfedezése | |
Felfedező | Carl Gustav Witt |
Felfedezés ideje | 1898. augusztus 13. |
Felfedezés helye |
|
Névadó | Erósz |
Alternatív név | 1898 DQ; 1956 PC |
Pályaadatok | |
Epocha | September 13, 2023 |
Aphélium távolsága | 1,783 CsE |
Perihélium távolsága | 1,133 CsE |
Fél nagytengely | 1,458 CsE |
Pálya excentricitása | 0,223 |
Orbitális periódus | 643,1128260948 nap |
Keringési periódus | 643,219 nap (1,76 év) |
Átl. pályamenti sebesség | 24,36 km/s |
Közepes anomália | 320,215° |
Inklináció | 10,829° |
Felszálló csomó hossza | 304,401° |
Perihélium szöge | 178.664° |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Méret | 13×13×33 km |
Átlagos átmérő | 16,84 km |
Átlagos sűrűség | 2,67 gramm/köbcentiméter |
Forgási periódus | 5,27 h |
Albedó |
|
Színkép típusa | S |
Abszolút fényesség | 11,16 |
A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Eros kisbolygó volt a NEAR Shoemaker űrszonda célja, mely, miután több hétig, egyre közelebbi pályán keringett körülötte, 2001. február 12-én le is szállt felszínére, utána napokig működőképes maradt.
A kisbolygóról szerzett ismeretek a NEAR-Shoemaker látogatása után
szerkesztésA NEAR Shoemaker űrszonda megközelítette, majd leszállt az égitest felszínére.
A kisbolygón a felszíni gravitációs gyorsulás erősen változó, mivel az Eros alakja hosszan elnyúló test, krumpli alakkal. A nappali hőmérséklet elérheti a 100 °C–t, amikor a kisbolygó perihéliumban van. Az éjszakai hőmérséklet elérheti a -150 °C-t. Az Eros sűrűsége 2,4 kg/dm³. Ez azonos a földkéreg sűrűségével. A kisbolygó 5,27 óra alatt fordul meg a forgástengelye körül.
Az égitest felszínét tanulmányozva a NEAR-Shoemaker felvételein a kutatók azt találták, hogy a kisbolygóról kidobott meteoritikus anyag forráshelye egyetlen nagy kráter. A krátert létrehozó becsapódás mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Oly mértékben átalakította ez a becsapódás az égitest felszínét, hogy a fél kilométernél kisebb kráterek eltűntek a kisbolygó felszínének majdnem a felén. Az ilyen méretű becsapódás rengéshullámai összetördelték a kisebb krátereket és be is temették őket.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2023. október 18.)