Újpalánk vára

	Újpalánk
	Jeni Palanka
Ország	Magyarország
Mai település	Szekszárd
Épült	1596 után
Építő	III. Mehmed
Elhagyták	1686
Állapota	elpusztult
Típusa	palánkvár
Építőanyaga	föld

Újpalánk (törökül Jeni Palanka) magyarországi török végvár volt Tolna vármegyében. A vár 1596 után épült, feltehetően 1599 körül elpusztult, majd újjáépítették. Buda visszafoglalása után a visszavonuló törökök felgyújtották. Ezt követően néhány évtizedig vámszedő helyként működött, majd elhagyták és a 18. század elején teljesen elpusztult.

Elhelyezkedése

Újpalánk a Buda-Eszék hadiút Sárvízen áthaladó részét védte. A terep a 16. században erősen mocsaras, vizes volt, amelyből szigetszerűen emelkedett ki az a domb, amelyre a vár épült. Helye ma Szekszárd északi részén található, a Palánki-szigeten. A "szigetet" észak felől a Sárvíz, délről egy széles, lápos holtág fogta közre. A várról két rövid leírás maradt fenn, mindkettő 1663-ból (illetve 1620-ban Révay László is megemlítette). Az egyiket Heinrich Ottendorf írta, aki a bécsi császári békekövetség tagjaként járt Belgrádban és útközben feljegyezte az érintett várak jellegzetességeit. Az utat visszafelé is megtette, de már a szultáni sereg majdhogynem foglyaként. Ugyanezzel a sereggel utazott Evlija Cselebi, tőle származik a másik leírás. Ottendorf így írta le a vár környékét: "a Duna nem messze folyik el mellette, de innen nem látni. Mocsár veszi körül és csak egy nagy felvonóhídon lehet odajutni... A palánkot az utas zöldellő és szilárd úton hagyja maga mögött, azután a mocsár másik (déli) oldalára jut, melyen 80-90 mérőpózna hosszában egy széles és erős töltés vezet keresztül."

Története

A Palánki-szigeten a török hódoltság előtt két kisebb falu osztozott, Szerdahely és Szentmiklós. Az 1572-es török adóösszeírás szerint előbbi 28, a másik 15 ház után adózott, becsült lakosságuk 140 ill 60 fő (a szandzsáki székhely Szekszárdon ekkor 300 keresztény fizetett adót). A 17. századra a két falu teljesen elnéptelenedett. Szerdahely mellett már a 15. században is működött a híd mellett egy vámszedőhely; ezt a török megszállás után is fenntartották, de csak a bor után szedtek vámot.

A tizenöt éves háború kezdetekor az Eszék és Buda közötti, a Duna jobb partján haladó hadiút minden szakasza török ellenőrzés alatt állt, csak a Sárvíz mocsaras vidéke volt kivétel. Ezért III. Mehmed szultán 1596-os hadjárata során elrendelte egy erőd építését "a Sárvíz folyón lévő húszívű fahíd megőrzése végett". Nem tudni, hogy a tényleges építkezésre mikor került sor. A régészeti feltárás során közvetlenül az alsó réteg fölött kiégett gerendamaradványokat, emberi és állati csontokat találtak; ebből arra következtettek, hogy röviddel a vár felépülte után támadás érte és felgyújtották. Feltehetően a hajdúk támadták meg, talán azon Tolna vármegyei akció során, amikor egy háromezres sereg 1599-ben kifosztotta és elsüllyesztette az utánpótlást és a zsoldot szállító dunai török hajórajt, majd felégetett egy ismeretlen nevű közeli török palánkvárat. A támadást követően Újpalánk újjáépült, de erősebb, vastagabb falakkal.

Evlija Cselebi 1663-ban így írta le a várat: "Kicsi kis palánka, melyben egy dsámi, tíz ház és tíz sahi (közepes) ágyú van, hídja felhúzható. Parancsnoka, száz katonája a szegszárdi katonasággal kapja a fizetését. A vár előtt néhány ház, néhány bolt van..."

Bár a török utazó száz katonát említ, 1628-ban csak 5 topcsi (tüzér) és 10 azab (gyalogos) volt a zsoldjegyzéken. Rajtuk kívül ismeretlen számú, fosztogatásból élő, balkáni származású martalóc alkothatta a helyőrség zömét. Köztük nagy számban lehettek keresztények is, mert a szemétgödrökből előkerült állatcsontok harmada disznótól származik.

1686-ban a Szent Szövetség ostrom alá vette Budát. Szulejmán nagyvezír megindult Eszékről, hogy segítséget nyújtson az ostromlottaknak, de szeptember 2-án Téténynél megtudta, hogy a vár elesett. Ezután sietősen délnek fordult és útközben minden falut és várat kifosztatott és felgyújtatott. Az előrenyomuló keresztény sereg kémei szeptember 12-én jelentették, hogy Újpalánk is erre a sorsra jutott.

Az új kormányzat is Újpalánkot jelölte ki a harmincad kereskedelmi vám szedésének helyszínéül. A vámszedő házát a romok között állították fel, ahol a hivatalnok egyedül lakott. 1691-ben az akkori vámost, Gregorits Ferencet rablók agyonverték. Ekkoriban engedélyezték, hogy a korábban török zsoldban álló keresztény rácok visszatérjenek korábbi lakhelyükre és a császár hadseregében szolgáljanak. 1697-ben Újpalánkon 7 lovas és 41 gyalogos rác katonát írtak össze, mint akik katonáskodással adómentességet szereztek. 1703-ban felszámolták a harmincadszedő helyeket, innentől kezdve Újpalánk lakóiról semmit sem tudunk. Feltehetően a Rákóczi-szabadságharc alatt estek a kurucok Tolna vármegyei megtorló hadjáratának áldozatává, amikor Simontornyától egészen Szekszárdig elűzték/megölték a bécsi udvar szolgálatába állt rácokat. 1720-ban már csak a neve maradt fenn az egykori várnak és mellette lévő kis településnek; Újpalánk puszta Agárd faluhoz tartozott.

A vár régészeti feltárása 1975-ben kezdődött.

Szerkezete

Újpalánk vára 45x60 méteres területen feküdt. A négyszögletű erődöt palánkfalak vették körbe, három sarkán kör-, a délnyugati sarkon szögletes bástyával megerősítve. Építésekor a falak külső és belső oldalán egymástól 1-1,3 méterre, két árkot húztak, azokba egymástól 40–50 cm-re 15–20 cm vastag faoszlopokat ástak be kb. 1,5 m mélyen, ezek közét pedig ágakkal, botokkal, rőzsével befonták. A két oszlopsor közé a várárokból (illetve az első vár pusztulásakor keletkezett törmelékből) származó földet döngöltek (a nagyobb szilárdság kedvéért mésszel keverve), majd a kész szerkezetet kívül-belül agyaggal bevakolták. Az északi fal, ahol a 2,2 m széles kapu volt, nem két, hanem három oszlopsorral készült, hogy megerősítsék a kapuval meggyengített szerkezetet. A bástyákon a fal vastagsága 2-3 méteresre nőtt, de közepüket nem töltötték ki földdel. A vár körül a falaktól kb. 60 cm-től kezdődően 7–8 m széles és 2,5 m mély vizesárok húzódott, amelyen a kapuhoz vezető felvonóhídon lehetett átkelni.

Az udvarban néhány kisebb, részben a falaknak támaszkodó ház állt, vagy egyszerű gödörházak, vagy kis, paticsfalú házak. Közöttük kemencéket, tűzhelyeket tártak fel. A régészek a feltárás során egy felrobbant 7,5 cm kaliberű bronzágyú darabjait, edényeket, cseréppipákat, fegyvermaradványokat, szerszámokat ástak elő.

Források

Gaál Attila: Hódoltságkori török kiserődok a Buda-eszéki hadiút Tolna megyei szakaszán (Különös tekintettel Újpalánk várára) Doktori értekezés, Szekszárd, 1980
Gaál Attila: Jeni Palanka, a Sárvíz melletti török palánkvár Várak, kastélyok, templomok 2012 június
Szekszárd város történeti monográfiája I. Szekszárd, 1989