Dogma (fogalom)

A filmeket lásd a Dogma-filmek címszó alatt.

A dogma (görögül: δόγμα) egy vallás, ideológia vagy más szerveződés megkérdőjelezhetetlen doktrínája vagy meggyőződése.

A dogma szó a görög „dokein” igére vezethető vissza. Dokein annyit jelent: „hinni”, „vélni”, „helyesnek tünni”, „elhatározni”. A „dogma” főnév fő jelentése: „ami helyesnek bizonyult”. Az ókorban használták személyre és tanra vonatkoztatva egyaránt. Az ókorban volt egy mellékjelentése is: egy uralkodó személy döntése, határozata, törvénye. (Ez utóbbi jelentésben fordul elő többször a görög nyelvű Bibliában is a dogma szó.)

A dogma köznyelvi értelemben

A dogma tágabb, köznyelvi értelemben: bármely tudományos, politikai, társadalmi vagy más tétel, vélemény, elv, amelyet túlzott tekintély véd; amelyet vizsgálni, vitatni vagy kétségbe vonni nem szabad. A köznyelvben főként pejoratív értelemben szokás használni ezt a szót. Szembeállítva a világi tudományos gondolkodásmóddal, mely szerint összeférhetetlen bármilyen tézis eleve megkérdőjelezhetetlensége. Elvben minden tudományos és filozófia tételnek vitathatónak és cáfolhatónak kell lennie.

A dogma fogalma a katolikus egyházban

A katolikus egyház mai nyelvhasználata szerint a dogma a katolikus hittételek egyik fajtája.

A katolikus egyház dogmatikájában a hittani tételeket bizonyosságuk és kötelező erejük szerint minősíteni szokták.

Vannak olyan hittételek például, melyeket „Sententia pia (jámbor vélemény)” jelzettel szoktak ellátni. Ezek igazságtartalma lehetséges, de egyáltalán nem biztos, ezért a katolikus hívők számára elfogadásuk egyáltalán nem kötelező. A dogma viszont a minősítési skála ellentétes oldalán foglal helyet: olyan hittétel, amely teológiai szempontból teljesen bizonyos állítás, ezért annak elfogadása minden katolikus hívő számára kötelező.

Szokásos meghatározás szerint: „A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.”

Az egyházi tanítóhivatal definitív döntései lényegüket illetően nem módosíthatók, ugyanakkor alá vannak vetve az emberi igazságmegismerés történelmiségének, ki vannak téve félreértéseknek, a nyelv megváltozásának stb. Egy dogmát voltaképpeni, szándékolt értelmében és tartalmában sohasem lehet „visszamenőleg” elutasítani tévedésként; de „előre haladva” mindig „módosítható”, vagyis mindig meg lehet fogalmazni teljesebben vagy és helyesebben. Tehát lehet beszélni dogmafejlődésről.

Az a tény, hogy a dogma tartalma a kihirdetését követően ugyan jobban „kifejthető”, de vissza nem vonható, és az a tény, hogy a dogmát elutasító hívő önmagát zárja ki az egyházból, azt jelenti, hogy egy hittétel dogmaként történő kihirdetése komoly következményekkel járó esemény. Köti a hívőt és és köti a kihirdetőt is. Mindez arra készteti az egyházi tanítóhivatalt, hogy alaposan megfontolja, mikor nyilvánít egy hittételt dogmává. Newman bíboros úgy fogalmazott, még az I. Vatikáni Zsinat idejében, hogy a dogmává nyilvánítás olyan, mint a legveszélyesebb gyógyszer, amit csak a legsúlyosabb bajban szabad alkalmazni.

Ugyanakkor érdemes azt is tekintetbe venni: A katolikus tanítás szerint a dogma olyan igazság, amely isteni kinyilatkozáson alapul, ezért csak a hit szabad döntési aktusában lehet helyesen meghallani és felfogni . A katolikus hit szerint a kinyilatkoztatás nem csupán beszéd, hanem az üdvösség eseménye: Isten saját magát közli (osztja meg) az emberrel. Ezért ez a közlés nem pusztán egy tétel valamiről, hanem olyan tanítás, amelyet az ember a kegyelemben (Isten önközlése) elfogad. Ezért a katolikus gondolkodás szerint nem ellentétes az ember lényegével sem a történeti kinyilatkoztatás, sem a dogmák elfogadása.

Politikai célú dogmák

Bár a dogmák alapvetően vallási jellegűek, időről időre előfordultak a történelem során politikai jelleggel is. Így Egyiptomban, ahol megkérdőjelezhetetlen volt a Fáraó isteni léte. Később a kommunista és fasiszta diktatúrákban a vezetők tévedhetetlensége és jósága. De ugyanilyen politikai dogmának tekinthető Törökországban az örmény holokauszt nem léte, vagy számos európai országban a Holokauszt léte, melynek tagadását törvények büntetik.

A „dogmatikus” kifejezés jelentése

A dogma hétköznapi szóhasználatából ered a legtöbbször pejoratív értelemben használt, emberekre vagy gondolkodásmódra alkalmazott dogmatikus jelző, ami annyit jelent: a hivatalosan jóváhagyott vagy tekintélyektől szentesített tételekhez ragaszkodó, önállótlan, kételyt és ellenvetést nem ismerő és nem engedő.

A (párt)politikai nyelvhasználatban a dogmatikus jelző jelentése: egy ideológiai irányzathoz mereven ragaszkodó, a változó körélményekhez pragmatikusan alkalmazkodni képtelen viselkedésmód. A köznapi értelemben dogmatikusnak nevezett személyeket gyakran nevezik fundamentalistáknak.