Vago

A vago (和語; Hepburn: wago) vagy másik ismert nevén jamato kotoba (大和言葉; Hepburn: yamato kotoba) a japán szókincs hagyományos nyelvtan szerint megkülönböztetett négy rétege közül az eredeti japán szavakat jelöli. A másik három réteg a kango (a sinojapán kifejezések), a gairaigo (a kínain kívül más idegen nyelvekből kölcsönzött szavak), valamint a kevert kifejezések. Cserenyési László nyelvész ide sorolja még hangfestő és hangutánzó szavakat is, külön rétegként.

A vago elnevezés maga kínai jövevényszó, a kínai nyelvben a régi Japánra a Vo (倭, Wo) szóval utaltak. A go (語, szó) szintén kínai eredetű. Ezzel szemben a másik elnevezés, a jamato kotoba Japán régi nevére, a Jamatóra utal.

Jellemzői

A vago szavak aránya a japán nyelvben kevesebb mint 50%, miközben a gairaigo kifejezések száma egyre növekszik, becslések szerint a szótárak korpuszának mintegy 10%-át teszik ki, nagy részük (94%-uk) angol eredetű.

Általában hiraganával, illetve hiragana és kandzsi keverékével írják őket.

Általános jellemzőik

A vago szavakra általában jellemzők az alábbiak:

• Ritkán kezdődnek zöngés akadályhanggal (kivétel például a gara [柄, „minta”], vagy a zama[様, „siralmas állapot”])
• Nem kezdődnek r-rel vagy p-vel.
• Ritkán szerepel bennük két zöngés akadályhang (kivétel például: goza [茣蓙, „gyékényszőnyeg”]).
• Nem szerepel a szavak belsejében egymás után két magánhangzó.
• Nem szerepel a szavak belsejében h hang.
• Nem szerepel szó elején palatalizált mássalhangzó.
• Nincs bennük mora nazális (/N/), azaz hacuon (撥音).
• Nincs bennük szokuon (gemináta).
• Ritka bennük az e hang.
• Képesek a rendakura (szóösszetételekben az összetétel határán a második szó első mássalhangzója zöngésül).

A szavak hosszát tekintve az egyszerű vago szavak egymorásak, például me (目, ’szem’), ha (歯, ’fog’) vagy ja (矢; Hepburn: ya, ’nyíl’); illetve kétmorásak, mint például: asi (足; Hepburn: ashi, ’láb’), koto (事, ’dolog’) vagy aru (有る, ’létezik (élettelen dolog)’). A három vagy több morából álló vago szavak általában összetételek vagy származtatott szavak.

Szófaji diverzitás

Az eredeti japán szavak mindenféle szófajúak lehetnek, az igék pedig szinte kizárólag ilyenek.

• Főnév (N): hako (箱, ’doboz’); kokoro (心, ’szív’)
• Ige (V): aszo-bu (遊ぶ; Hepburn: aso-bu, ’játszani’); jabur-u (破る; Hepburn: yabur-u, ’szakítani’)
• Igei főnév (VN): kasi-kari (貸し借り; Hepburn: kashi-kari, ’kölcsönzés és kölcsönadás’)
• Melléknév (A): maru-i (丸い, ’kerek’)
• Álmelléknév vagy na-melléknév (AN): odajaka-na (穏やかな; Hepburn: gyöngéd), kirei-na (きれいな, ’szép’)
• Modális segédigék (AUX): daró (だろう; Hepburn: darō, ’talán, azt hiszem, lehet’), rasii (らしい; Hepburn: rashii, ’úgy tűnik’)
• Határozó (Adv): kinó (昨日; Hepburn: kinō, ’tegnap’), haja-ku (早く; Hepburn: haya-ku, ’gyorsan’)
• Kötőszó: szosite (而して; Hepburn: soshite, ’és’), sikasi (然し; Hepburn: shikashi, ’de’)
• Partikulák (közül néhány):
  • határozói esetpartikula: ni (に)
  • birtokos esetet jelölő: no (の)
  • topikjelölő partikula: va (は; Hepburn: wa)
  • fókuszjelölő partikula: ga (が)

Rendaku

A rendaku (連濁), „szekvenciális zöngésülés” morfofonológiai jelenség, a japán nyelv egyik jellegzetessége, melynek során egy szóösszetételben a két szó határán a második tag első mássalhangzójának a zöngésülése megy végbe. Cseresnyési László nyelvész a határzönge magyar nevet adta a jelenségnek. A jelenség leginkább az eredeti japán szavakra jellemző, de a jövevényszavak esetében is előfordulhat, bizonyos feltételek mellett.

ひと + ひと → ひと-びと (人々) (ismétlés)

hito + hito → hitobito (személy + személy → emberek)

いけ (az 生ける（いける） (ikeru) igéből) + はな → いけばな

ike + hana → ikebana (életben tartani + virág → virágkompozíció)

おり + かみ → おり-がみ

ori + kami → origami (hajtogatni + papír → papírhajtogatás)

Reduplikáció

A vago szavakra jellemző, hogy reduplikáció dzsógo (畳語; Hepburn: jōgo) segítségével képesek szóalkotásra. Ennek számos funkciója lehet:

• többesítés: kuni (ország) → kuni-guni (国々, ’ országok’);
• disztributív formák: toki (idő) → toki-doki (時々, ’időnként, néha’)
• emfatikus szavak: acui (forró) → acu-acu (熱々; Hepburn: atsu-atsu, ’iszonyú forró; őrülten szerelmes’)
• expresszív melléknevek: baka (hülye) → baka-baka-sii (馬鹿馬鹿しい; Hepburn: baka-baka-shii, ’ abszurd’)
• gyermeknyelvi kifejezések: manma (飯, ’ hami’), njá-njá (にゃーにゃー; Hepburn: nyā-nyā, ’ cica’)

Források

• ↑ Cseresnyési: Cseresnyési László. Könyv a japán nyelvről. Kossuth Kiadó (2020). ISBN 9789635443093 
• ↑ Handbook: szerk.: Taro Kageyama, Hideki Kishimoto: Handbook of Japanese Lexicon and Word Formation (pdf e-könyv), De Gruyter Mouton (2016). ISBN 9781614512097 
• ↑ Hatanaka–Pannell: Mariko Hatanaka, Justin Pannell (2016). „English loanwords and made-in-Japan English in Japanese”. TESOL Working Paper Series 14, Kiadó: Hawai’i Pacific University. 
• ↑ Shibatani: Masayoshi Shibatani. The Languages of Japan, Cambridge Language Surveys. Cambridge University Press (1990). ISBN 9780521369183 
• ↑ Tofugu: Rendaku: Why Hito-Bito isn't Hito-Hito. Tofugu, 2018. augusztus 14.