Burleszk
A burleszk vagy burlesque az olasz burla („tréfa, móka”) szóból származik többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában – egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Marx fivérek).
A szó eredete
A 'gúnyolódás, tréfa; bohózat' jelentésű olasz burlesco szó a magyar nyelvben a 18. század vége óta ismert, legkorábbi előfordulását Kazinczy Ferenc levelezésében találni.[1] Kazinczy 1788-89 körül a Magyar Museum lapjain is használta, még burlesque alakban, a Barczafalvi Szabó Dávid Szigvart klastromi története című művéről (Johann Martin Miller Siegwart, eine Klostergeschichte című regényének magyarításáról) írott recenziójában.[2]
Jegyzetek
Források
- ↑ Büky 2011: Büky László (2011. október). „"Piktoreszk" helyesírás” (PDF). Édes Anyanyelvünk XXXIII (4), 8. o. (Hozzáférés: 2011. december 7.)
- ↑ Kazinczy 1790: Kazinczy Ferenc (1788-1789 / megj. 1790). „Szigvart klastromi története. Fordítódott németből magyarra Bartzafalvi Szabó Dávid által”. Magyar Museum I (2), 178-187. o. (Hozzáférés: 2011. december 7.)
